Mi a legjobb gyógyszer pánikbetegségre?

A pánikbetegség öngyógyítása

Pánikroham leküzdése – tünetei

A pánikbetegség kezelése, gyógyítása Budapesten

Ez a weboldal Google-szempontú komplex keresőoptimalizálás alatt áll, amelynek lényege a tartalom optimalizálása a keresőalgoritmusok rangsorolási szempontjainak megfelelően, továbbá a webkörnyezet kreatív kialakítása olymódon, hogy a támogatott honlap tartalmi értékeit és keresőbarát mivoltát a Google-robotok könnyebben felfedezzék és bizonyos kulcsszavakra – agorafóbia, pánik, kognitív viselkedészavar, pszichoterápia – nézve minél értékesebbnek, speciálisan egyedi, de egyben releváns információkat tartalmazónak lássák és pozicionálják.

Mik a pánikroham tünetei?

indokolatlan szorongás, diszkomfort közérzet, szédülés, fejfájás, migrén, légszomj, fulladás, felgyorsult szívverés, émelygés és hányinger, éles mellkasi fájdalom, félelem a kontrollvesztéstől, megőrüléstől;

pánikba esés, halálfélelem, ájulásérzet, a valóságérzékelés részleges elvesztése, szédülés, émely, gyomoridegesség, szorító hasi fájdalom, hőhullám, nehéz légzés, hideg veríték, remegés, gyors izomrángás; félelem, rettegés, ijedség, ijedt viselkedés; görcs, eszméletvesztés;  páni agorafóbia és klausztrofóbia, egyéb fóbiák – pánikzavar

A pánikbeteg kezelése terápiával

A terapeuta által alkalmazott módszerhez nem szükséges gyógyszeres kiegészítő kezelés, mert közvetlenül a félelmet kiváltó gondolatokkal s helyzetekkel foglalkozunk. A szorongások akkor múlnak el, ha sikerül megtapasztalni azt, hogy oldódik a félelem, és hogy nem egy bevett gyógyszertől, hanem az elvégzett terápiás gyakorlattól (ami nem más, mint a kognitív viselkedésterápia).

Ne feledje: a pánik betegség szakszerű külső segítséggel könnyen leküzdhető, minden szorongásos és fóbiás pánikbetegség tünetei megszüntethetők. Panikbetegseg kezeles, terapia, tunetek, agora fobia, szorongas, felelem, panik, pánikhelyzet kialakulása, a szorongás okai. Addiktológia és pszichoterápia Budapest.

Mi a pánikbetegség? Viselkedészavar: a beteg minden látható indok nélkül úgy érzi, súlyos veszély fenyegeti, amelyből nem tud menekülni. A betegség kialakulását gyakran egy korábbi spontán reakciópánik előzi meg, ekkor alakul ki a veszélyérzet és a helyszín vagy szituáció összekapcsolódása. Később a szorongásos pánikroham már csak téves riasztás eredménye. Ezt a rossz kapcsolódást oldja fel a gyógyulási folyamat.

Hogyan győzzem le pánikbetegséget?

Hozzászólások – A pánikbetegség leküzdése

Éva | július 15, 2018 19:47

53 éves vagyok, túl az élet nehezén, nyugodt, kiegyensúlyozott nő. Sokat sportolok, és olyan aktív életet élek, amilyet két harmincas együttvéve sem. Akkor miért? És miért most?
Először két hónappal ezelőtt tört ki rajtam egy barlangban, majd két hete a repülőn. Le kellett szállnom. Szörnyű volt. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi történik velem.
Azóta moziban, liftben, alagútban… most már szinte én generálom, annyira rettegek…
Mi a fenétől jön ez elő… egyszer csak… úgy a semmiből?!
Jövő hétre kaptam időpontot egy pszichológushoz…
Meg akarok szabadulni ettől!!!
Éva

Ódorné Pintér Andrea | július 20, 2018 18:51

Éva!
49 éves fodrász vagyok, boldog házasságban élek. Heti 3xtorna. A fizikumomat és a teherbírásomat sok 30 éves megirigyelhetné.
Mégis április óta pánikbetegséggel küzdök.
140/80-as vérnyomásomra háziorvos vérnyomáscsökkentőt írt fel,mert rólam a mindig vidám optimista emberről nem tudta elképzelni,hogy a pánik miatt magasabb a vérnyomásom./15 éve én vagyok a fodrásza/ Persze a gyógyszertől megint bepánikoltam,féltem,hogy attól meg lemegy. Mániákus vérnyomásmérő lettem.Napi 10.Haragudtam a világra amiért ez történik velem mikor én mindig egészségesen éltem.
Volt minden pánik tünetem. Sürgősségi 170 es vérnyomás 110-es pulzus. Folyamatos halálfélelem. És mindemellett dolgoztam.Mindig attól rettegtem,hogy rosszul leszek az üzletben,meg biztos agyvérzést kapok. Aztán sosem lettem rosszul bár néha úgy éreztem megbolondulok.A vendégeim semmit nem vettek rajtam észre.Szerencsére a lányom velem dolgozik így mikor látta,mert ő ismer,hogy rosszabbul vagyok mindig beszélt, terelt.
Persze kivizsgáltak.Teljes vérkép,pajzsmirigy,tumormarker, mellkasröntgen,teljes kardiólógia.Persze minden negatív,kicsit megnyugodtam. Viszont én nem vártam sokat, május végén elmentem pszichológushoz,mert éreztem,hogy kell a külső segítség mielőtt még a családom kikészül attól,hogy nem tudnak segíteni rajtam. Jó döntés volt.Sok mindenre rá jöttem az ő segítségével,arra mi okozta ezt az őrületet és min kell változtatnom az életemben,miket kell másképp látnom.

Hogyan győzzem le a pánikbetegséget?

Gyógynövényes feszültségoldók nem segítettek.
Házi orvos felírta a leggyengébb xanaxot.Először 3×1 et szedtem,de most már csak 2× felet.
Folyamatosan mondom magamnak,hogy egészséges vagyok. Azért is bele megyek azokba a helyzetekbe amiktől félek.Pl ;nem mertem szaunázni,pedig mindig imádtam,mert biztos infarktust vagy agyvérzést kapok.Aztán a férjem csak rávett,és egyre több időt tudtam már bent tölteni.Azóta szauna felöntésen is voltam.
Minden napom egy harc a saját agyammal,de le fogom győzni a rossz gondolataimat. Hála az égnek mellettem áll egy szerető család.Próbálom úgy felfogni,hogy ez egy nagy próbatétel az élettől ami azért történik,hogy megtanítson sok mindenre.pl,hogy nem kell mindenkinek megfelelnem,több szabad időt kell adni magamnak stb.
Viszont szerencsémre én aludni szinte mindig tudtam.
Kitartás.Szerintem keress fel egy jó tanácsadó pszhiológust Budapesten.
Üdv:Andi

Dóra | július 10, 2018 01:28

Nem sokára 18 éves leszek, és már legalább három hónapja küzdök pánikrohamokkal. Borzalmas érzés, hogy ilyen fiatalon az tölti ki minden gondolatom mikor leszek rosszul, kisebb fejfájásoknál már konkrét agyvérzés játszódik le a szemem előtt, beszorult levegő esetén már szívrohamtól rettegek, vagy épp csak az agyam kreálja a fájdalmat is, amikor nem tudom mivel lefoglalni magam. Csak a párom mellett érzem magam biztonságban, de ahhoz túl keveset találkozunk hogy leküzdjem vele együtt ezt az egészet. Sokat vagyok egyedül a fejemben. És néha úgy érzem megőrülök. Sok felé kerestem már “sorstársakat”, de nem igazán találtam, erre egy 10 perccel ezelőtti rosszullét után kerestem valamiféle gyógymódra, és megtaláltam ezt az oldalt. Ahogy olvastam, megnyugodtam. Bár kicsit feszengek még a tudattól hogy beteg vagyok, de igyekszem elfoglalni magam.
Örülnék egy beszélgető partnernek. Akit többnyire 24 órában ellehet érni, mert sokszor éjjel törnek rám ezek a rohamok és forgolódok egész éjjel, sokszor 32 órás ébrenlétet folytatok egyhuzamban, kimerült vagyok folyton, de ezek ellenére sem tudok elaludni. Örülök minden segítségnek:)

Starrr | június 15, 2018 00:16

Párodnak miért nem mondod el? Nekem is van 17 éves korom óta (most 26 vagyok), tavaly jött elő nagyon durván, és páromat egyből bevontam.
Nekem sokat segített, ha az, akit szeretek, tudja, hogy min megyek át.

Gyöngy | július 12, 2018 22:16

Én 21 éves vagyok és fél éve kűzdök ezzel. Akkor kezdődött mikor elmentem plazmát adni és utána elájultam a villamoson mindneki szeme láttára. Lehánytam magam..jött a mentő. Ezek után csak egyre rosszabb lett minden. Nem mertem villamosra szállni se buszra mert féltem megint megtörténik. Éjjel nem aludtam semmit forgolodtam rosszakat álmodtam oda jutottam hogy annyira kimerült voltam hogy ugy éteztem nem is élek mar hallucináltam. Egyedül nem birtam megmaradni a szobámban mindig kellett hogy legyen mellettem valaki. Gyomor idegem volt ment a hasam. Ez után következett a mellkasi fajdalom a kéz zsibbadás a szivdobogás amire én azthittem hogy szívbajom van egyböl orvos, kivizsgálás..nem volt semmi. Ekkor döntött az orvos úgy hogy frontint ír fel és ha nem tudok továbbra se aludni akkor alvásszakértő. A frontintol nem lettem jobban csak kiütött egyszer másnap meg ugy ébredtem hogy meg fáradtabb vagyok. A gyakorlati helyemen kezdtem jobban lenni hogy elfoglaltam magam es nem gondoltam rosszakra jo volt hogy voltak mellettem olyanok akiket ismertem es biztonságban éreztem magam. Egy idő után ugy éreztem hogy jobban vagyok es már tudtam is aludni. Igaz szedtem es mai napig szedek gyógynövényes nyugtatót aminek nincs mellekhatása. Levizsgáztam sikeresen. Elmentünk családdal nyaralni és külföldön ismét előjött a pánik. Ugy éreztem ha etterembe mentünk és ott kellett ülnöm hogy mindjárt elájulok mondogattam magamban hogy meg bírd ki egy kicsit. Alig birtam enni azt vártam hogy menjünk már vissza a szállásra. Sajnos a családom nem valami megértő. Szerintük ez olyan hogy elmulik ha en azt akarom egyik pillanatrol a masikra és többet nem lesz. Ez csak megjobban rátett egy lapattál. Sajnos haza kellett jönni idő előtt..persze kivolt a hibás ÉN mintha tehetnék rola. És most ugy érzem hogy visszaestem hiába vagyok itthon. Újra bekellett vennem a frontint és újra érzem a mellkasomban a szoritó érzést és a torkomban a csomót. Pályakezdő vagyok jelenleg nincs pénzem hogy elmenjek pszichologushoz de tervezem. Egyedül ez nem fog menni 🙁 Összes fizetésem rááldoznám csak gyogyuljak meg. Így nem lehet normálisan élni. Aki szeretne beszélgetni nyugodtan írjon: csreg20@gmail.com
Sajnos hiába vannak barátaim ők nem tudják ez milyen hiába mondom elmmi bánt mit érzek annyi a hogy ne legyek negativ menjek el sétálni. Ha valaki nem tudja hogy ez milyen mondhat bármit…

Djinn | július 9, 2018 22:56

Én is pont erre gondoltam ha éjszaka vagy egyedül létünk alkalmával jelentkeznek ezek a tünetek, jó egy olyan aki hasonló cipőben jár, mert egy “egészséges” nem érti meg ezeket és csak eltolnak minket.

ENIKŐ | július 11, 2018 17:59

én is hasonló cipőben járok miközben ezeket a sorokat is éppen írom elég rosszul érzem magam ha szeretnél beszélgetni nagyon szívesen beszélgetek veled mivel legtöbbször rám is este tör rám ez a s..r .. csak azért 3 gyerekes apukaként (lassan 4 ) elég tehetetlennek érzem magam és eddig úgy voltam vele hogy én mindent meg tudok egyedül oldani ( pedig nem megy ) szóval nagyon szívesen meghallgatlak ha gondolod 😃

Rudy | január 25, 2018 19:14

Nekem mostanában az szokott segíteni ha lefoglalom magam valami munkával, hobbival, lehet az számítógépszerelés, vagy csak simán játszani, lényeg hogy legyen valami kihívás, megoldandó probléma, és olyankor el tudok feledkezni ha sikerül belemerülnöm.

Mariusz | január 24, 2018 18:08

úgy velem elég nagy szarban van a világ túl sokan élünk rettegésben ,ki ettől ki attól .
40 eves multam ,20 evesen az alkohol rabjava valtam egy rosz hazasag miatt es akkor en ugy ereztem a vilag ellenem van ,igy az italban kerestem a megoldast (majdnem bele haltam ) 30 évesen letettem a piat önszántából es önakaratból ami utana jott az nem volt egy seta galopp ujra kellet epitenem az egesz eletemet ami sikerult is de ennek a sikernek lett egy hatulutoje a panik es a vele jaro rohamok ,es pedig azert mert en ugy gondoltam hogy mindenkinek meg kell felelnem mert hat en egy ex alkoholista vagyok ,roviden 32 evesen megismerkedttem a mostani parommal akitol van egy 5 eves gyonyoru kislanyom ,33 eves ceget alapitottam (maganvalalkozo) lettem ami meg most is mukodik pedig sok nehezsegem volt es van de ehen nem haltunk es elboldogulunk 40 evesen be iratkoztam sofor suliba ,kicsit keson ero vagyok ,de a lenyeg a panikroham ,ra jottem hogy mindenkiben van csak nemmindenkiben nyilvaul meg ,(pl a pszihopatak kivetelek ) .
A lenyeg az hogy eleg sokszor volt panik rohamom kisebb nagyobb idokozonkent es ra jotettem hogy mindeg akkor tor ram ha valami ujat csinalok es nem tudom mi lesz a vege ,erthetobben felek attol hogy kudarcot vallok ,de a vegen mindeg en gyozok es sikerre visszek minden a magam modjan .
Azt tanacsolom az itteni sortarsaimnak probaljak meg megtalalni az okot ,hogy miert is jon elo mi valtja ki es ha ra jonnek es meg targyaljak magukkal sokkal konnyeb lesz atveszelni a rohamokat ne felj valtoztatni ,soha nem volt ugy hogy valahogy ne legyen ,a kudarc erositsen …azokkal meg nem kell foglakozni akik nem ertenek meg beneteket ,a nagytobsegnek volt es van panik rohama csak nem mer beszelni rola legyetek nyiltak es a panik enyhulni fog ,,,ez az en magan velemenyem .
Sok sikert mindenkinek panik mentes eletet !!!

Kis fecske | december 15, 2017 00:34

. Sokat olvasom amiket írtok, megnyugtatnak, nem érzem magam olyan egyedül. Nem akarok regényeket írni, mert sajnos hasonló cipőben járok itt mint ti. Én 24 éves vagyok és 2 éve pánikos.. borzalmas ezt leírni.. most írom le először. Én egész jól vagyok, nálam annyiban nyilvánul meg, hogy egyedül nem tudok/ nem merek közlekedni. Csak baráttal, pár hozzátartozóval.Nem tudom hogy ezt hogy hívják, nekem ilyen egyszerűen működik de borzasztóan korlátoz és bizonytalanságba lök. Gyerekkoromban is volt hasonló, de leküzdöttem, sajnos a családi hátterem nem a leg támogatóbb. Tisztában vagyok azzal is hogy valószínűleg ez is váltotta ki. Tudom nem hangzik szépen de nem tudom kikhez forduljak. Munkanélküli vagyok egy éve, Nagyon szeretnék dolgozni újra, mert segít. Kicsit leköt, enged a nyomás, de értelemszerűen nagyon nehezen találok munkát és mindig bennem van hogy mi lesz ha rosszul leszek mert mindenki idegen stb. Ha tudtok segíteni kérlek írjatok, mert nem tudom hogy hogyan vagy kihez fordulhatnék…

Viktória | december 28, 2017 10:45

Viktória!

Nekem már nagyon régóta van pánikrohamom. Esetleg, ha van kedved beszélgethetünk messenger-en vagy facebook-on. Mindig jó, ha valakinek elmondhatod mit élsz át éppen, nekem ez segíteni szokott. Nagyon borzasztó amikor halálfélelmem van, szorít a mellkasom, úgy érzem elájulok. Nem tudom neked milyen tüneteid vannak, de jó lenne valakivel beszélni erről.Ha van kedved írj.

Anita | február 20, 2018 19:55

! Igaz én nem a kérdező vagyok! De nagyon jo lenne ha valakivel beszélhetnék ha rossz!
Hatalmas szíved van!
Hogy talállak meg facebookon?
Persze csak ha velem is beszélnél😀

Szonja | március 1, 2018 02:46

En is szivesen beszlgetnek ha van ra lehetoseg. 😊🙏
Nalam eloszor ket eve jelentkezett, az elso idoszakban gyakoribb volt majd idovel enyhult(egy jo ideje foglalkozom yogaval, meditacioval, tanitok is bar meg nem sokat). Sajnos most ismet eleg hirtelen gyakoribb lett a roham sot most eloszor fordult elo hogy egy napon belul ketszer a kerdesem az hogy valakivel tortent e hasonlo?
Kresztyanko Kitti | május 11, 2018 19:26

! EN IS PANIKOLOK DUMALHATNANK…37 EVES ANYUKA PEST
Vivien | március 23, 2018 18:44

! Ha gondolod en szivesen beszelgetnek errol veled ha van kedved ! 🙂

Meszner Patrícia | április 15, 2018 23:31

engem érdekelne ha tudnál velem beszélni nekem is panikrohamaim vannak halál félelmem kérlek írj Messengeren
Gábor | január 24, 2018 01:43

Viktoria! Nekem pont mahoz egy honapja kezdodott el ez az egesz panikbetegseg kialakulas es sajnos meg ma is bennem van. Hala az egnek van egy ismerosom aki atment rajta es sok dologban tudott eddig segiteni. Ha gondolod szivesen beszelgethetunk rola hatha tudok valamiben segiteni en is neked.

Riki | február 12, 2018 23:17

Engem érdekelne hogy milyen tanácsokat kaptál az ismerősödtől Gábor aki túlesett rajta.
Emailem: MsRiki@freemail.hu
De bárki írhat ez kapcsán. 🙂

Köszönöm!

Feri | június 25, 2018 22:40

! Szorongás leküzdésében tud valaki gyógyult segíteni? Generalizált szorongás.
Köszönöm előre is Feri.
Olàh Adrienn | március 31, 2018 23:12

! Nekem 1 hónapja,kezdődött ez a pànik betegség és több mint 2 éve van,bipolàris depresszióm! Egyedül nevelem 2 fiú gyermekemet,akikkel anyaotthonban élek! Szóval az életem sosem volt zökkenő mentes! Van hogy 1 nap többször is ràmjön a roham,és kitart 40-60 percig,mikor hogy! Olyankor erős szívdobogàst érzek,elönt a melegség,arc kipirosodás,szédülés,hànyinger,rossz gondolatok! Kérlek segítsetek,hogy ne làssanak így a gyerekeim,valaki adjon tanácsot h ezt mivel lehet leküzdeni!??? Előre is köszönöm a vàlaszt….
Üdv: Adrienn

Ha valaki tudna nekem is segíteni egy két jó tanácsot adni
Nekem a héten 2 szer volt valami…nem tudni mi de az olvasottak alapján én is panikos lettem…csak az okai nem világosak számomra
encsi68@gmail.com vagy Nagy Enikö a messengeren
Köszönöm előre is

Alexa | március 3, 2018 13:25

,én is pánikolok,ma nagyon rossz volt vásárlás közben jött rám. De az a baj,már félek minden ilyen helyzettől,és nem is tudok másra gondolni. Írj ha gondolod. 🙂
Nora | június 12, 2018 15:49

nem vagy egyedül ,sokan vagyunk ,de azért mert pánikos vagy ahogy te nevezed 🙂 meg nem vagy egyedül ,a felelmedet csak akkor fogod le gyozni ha elebe mesz ,menj el dolgozni a kolegak is csak elso nap lesznek idegenek ,masodik napmar kolegak lesznek ,altalaban a kolegak sokkal segitokeszebbek mint egyes csaladtagok (tapasztalat) merj valtoztatni mert meg tul fiatal vagy a begyepesedeshesz ra ersz majd 90 evesen ,nyugottan mond el az embereknek hogy mi bant egy rossz lelki allapot nem bun es szerintem nem fognak kinevetni vagy megalazni ,elj teljes eletet es ne masnak elj magadnak elj ez a te eleted !!
Sok sikert es csak batran menni fog hidd el !!

Ági | február 5, 2018 21:46

!nálam is ugyanez a helyzet ,23éves vagyok ,pár hónapja alakult ki és nem nagyon tudom mit kezdjek vele ..Ha van kedved írj email-t és beszélhetünk róla 🙂

Don’t Panic | szeptember 29, 2017 02:32

, huh, én lassan megőrülök, v. öngyilkos leszek, mert a halál ijesztő, de csak 1x kell túllesni rajta, de én már éjszakánként nem alszok, akkor merek csak lefeküdni amikor pirkad. Rivotrilt nagyon régóta szedek, enyhe depresszióm volt, és amikor bevettem 1 max 2 szemet szinte Buddha szintű nyugalom töltött el, de már ez sem segít.:( Akkor kezdődött amikor 40 lettem, csak kósza gondolatként felmerült, hogy ez már a B oldala a lemeznek, mennyi betegség érhet, aztán egyszercsak elkezdtem az orvosi lexikonokat bújni, éreztem ugyan tüneteket magamon, de akkor még tudtam kezelni. Na 1 hónapja ütütt be a krach, tudni kell lett enyhébb cukrom (azaz nem kell inzulinozni), pár óra olvasás után, érzem a szívem egyre gyorsabban dobos, mellkasi fájdalom, ájulásérzet, szédülés, légszomj és mintha egy láthatatlan kéz fokozatosan roppantaná össze a szívemet, mondom infarktusom van, aztán 1-2 óra múlva fokozatosan megszűnt, ehhh. Másnap irány a körzeti, EKG, stb, eredmény szívem, vérnyomásom, cukrom tökéletes. (Pánikrohamot valószínűsíti hogy infarktusnál valamiért jobb kar és láb zsibbadásra emlékeztem, és lőn, a jobb karom, lábam zsibbadt, mig az infarktusnál ugye a bal oldal szokott). Olyan 10 napig nagyjából oké volt minden, erre hétfőn kitaláltam hogy stroke-om van, bal szemem kezdett lüktetni, az egész agyam “zsibbadt”, nem fájt, egyfajta tompa lüktetés. De most rendszeresen minden este 8-10 körül kezdődik, vacsi után elkap egy fáradtság, olyan mint amikor a vér az agyadba tolul fejenálláskor, és borzasztó, Nem tom, talán koponya CT-t csináltassak a biztonság kedvéért? Valószínűsítem itt is inkább a pánikrohamot, mert hajnalra tök nyugis leszek, a fejzsibbadásom is elmúlik-egészen estéig :S. Mondjuk ami segít, éjszaka, nem egyszerre betolok 3-4 rivotrilt és olyan 4-5 doboz sört, na akkor egész gyorsan oké van, de ezt mégsem lehet minden nap…csak ez a hülye “agyzsibbadás”, tompa nyomás a homlokom mögött, hát az nagyon zavar, nehéz is leírni, szédülés, de nem ájulásszerű, hanem az igazi megsemmisüléshez hasonló érzés…még ami érdekes, ha este haverok felugranak, v. nagyobb családi összejövetel van, olyankor néha 1-1 pillanatra érzem, és elröppen, de általában olyankor kutya bajom.
Érdekelne van-e valakinek hasonló tapasztalata, és hogy tud úrrá lenni rajta, no és persze remélem hogy “csak” pánikbetegség és nem valami durva szervi ok…üdv mindenkinek.

Szabi | október 11, 2017 01:58

Kedves Szabi!
Ugyanezzel a problémával küzdök én is,azzal a különbséggel, hogy én émelygéssel küzdök. Ugyanezekben a helyzetekben jön rám és ahogy te is írtad a várakozás a legrosszabb. Én szívesen beszélgetek veled, tapasztalatot cserélek, ha még aktuálisnak érzed.

Andi | március 3, 2018 17:30

! 2 hete műtöttek p.mirigy eltávolítàssal. 40 éves vagyok. Éjszakai ” megsemmisülés”, ahogy írtad. Iszonyú volt,azt hittem megáll a szívem. Most esett le hogy lehet hogy pánikrohamom volt? Poszttraumás stressz. Soha nem éreztem ilyet,ijesztő volt. Szívdobogást éreztem,de kb. 60-as volt a pulzusom. Ápolónő vagyok,a józan ész sem segített. Aput hívtam,aki 17 éve halott. Ez segített megnyugodni. Nem merek lefeküdni este. F@sza lesz. Köszönöm hogy írhattam.

Don’t Panic | november 21, 2017 06:27

Ildi : , úgy látom nem sokan írnak ide, az én tapasztalataim alapján, a pánikroham majdnem megegyező tüneteket produkálhat az infarktussal, kivéve hogy infarktus esetén nem leszel jobban, ez meg pár óra alatt elmúlik, itt többet találsz róla:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/szorongas_panik/10798/panikroham-vagy-infarktus
A konkrét szívpanasz nálam elmúlt, amióta megnézte a doki, és makkegészséges, fejbizsergés, zsibbadás maradt, szal nem lettem pánikmentes sajna, de azért jobb. Rivotrillt beszedek, kb 4-5 szem 0,5, és másfél hónapja nem volt, de még éjszaka most sem merek aludni. Azonkívül nem iszok semmi alkoholt, jobban odafigyelek az étkezésre, kávé szigorúan napi 2, és este 8-9 körül beiktatok 1 órás sétát, a fej-panaszok miatt neurológust akarok megkeresni, de az nem 1 hónap sajna.
Nálad nem tudom volt-e orvosi vizsgálat, ha ott kizárják, illetve egészséges a ketyegőd, már az is nagy megkönnyebbülést jelent, mínusz 1 lehetőség kizárva.
Mindenesetre dokihoz mindenképp menj el, ill. nem árt pszichiáter sem, aki ír fel vmi nyugtatót, van akinek a Xanax, van Fronti, nekem a Rivotril vállt be-csak a Seroquelt ne hagyjad, mert zombit csinál belőled.

Cili | november 24, 2017 23:41

Én pánikomban felviszem a vérnyomásom, nem voltam még orvosnál, iszonyat

Timi | április 18, 2018 17:48

én pont ugyan ezzel küzdök, magasvérnyomás, pánikroham. Voltam orvosnál szednem kell vérnyomás csökkentöt.. de a rohamok ugyan ugy előjönnek mert nem tudják mitől magas a vérnyomásom, és félek rettegek már ki mozdulni sem birok.. ugy érzem megbolondulok …
Anita | február 20, 2018 20:03

Ha fondolod irj! Hátha mindkettőnknek segít!
Anita

Kis Piroska | augusztus 31, 2017 21:28

A hipnoterápia engem is érdekelne. Voltál már? Jó lenne váltani pár üzenetet privátban.

Margit | július 10, 2017 13:57

. nekem olyan problémám van hogy félek nyelni. ez kb három hónapja van és egyre rosszabb. ugy érzem megakad az étel a torkomon. addig rágom mig teljesen hig nem lessz a számban aztán még utána is forgatom mire nagy kinokkal letudom nyelni. több mint 25 kilot fogytam ezmiatt és már nagyon kétségbe vagyok esve. van hogy az innivalot is percekig tartom a számban mire letudom nyelni. ha valakinek van hasonlo vagy valamilyen tanácsa hogy mit tegyek az kérem irjon. köszönöm.

timi | július 21, 2017 06:35

! Ugyanezzel kuzdok én is darabosat nem merek enni ugy érzem hogy megakad a falat a torkomon es jon a panikroham. Nalam 1 honapja kezdődött. De sokszor akkor is van rohamom mikor nem eszem. Nekem kineziologust ajanlottak mert a pszichologus csak gyógyszereket ir fel. Persze elkuldtek mindenféle vizsgálatra koponya ct, gégészet de minden rendben van. Elvileg ennek lelki oka van, mert csak ugy érezzük hogy megakad de nem…hiaba tudom az agyam nem hiszi el…ha gondolod irj emailt: markkrissz@gmail.com

Novák Melitta | július 22, 2017 02:43

, sajnos így énis voltam pár évvel ezelőtt. Viszont én úgy éreztem mintha le bénulna a gégém és a torkom. Ettől nyelés közben pánikoltam majd erőltettem, hogy le menjen a falat. Volt pár sztori a pánik miatt. Viszont elmentem egy csoportos Autogén tréningre és ezzel sikerült le küzdenem a “betegséget”.

mónika | július 27, 2017 20:52

én is ebben szenvedek de nem olyan sùjosan mint te.èn sem tudok mindig nyelni de fogom olyankor a torkom ès tudok nyelkni.összeszoritom egy picit ès mondom magamba letudom nyelni menni fog. Nagyon rossz ez az érzès. Csak nekem vannak más testi tüneteim amitőkl szenvedek.sajnos szorongásos depressziom van és fèlek gyógyszert szedni.

Cseréptigris | augusztus 8, 2017 21:58

Kedves Sorstársak, sok ìrást elolvastam, annak okán, hogy ma egy rohamot sikerült kezelnem, mìg két napja egy másikat csak gyògyszeresen. Na de miért is? Évek òta nem volt hasonlò bajom, de legbelül most borìtékolhatò volt sajnos, mivel egy olyan helyzetbe vittem bele magam, amit tudtam, hogy nem kéne. Azt gondoltam menni fog, nem ment. Amit megtanultam 20 év alatt, harcolni kell! Sportolj! Én futok, ma futással ikerült elfolytani a rohamot, idegből futottam, azaz kifutottam magambòl részben. Jobb lett, utána egy nyugtatò (féléve nem szedtem be)és elmùlt. Relaxálj, meditálj, autogén tréning, sok mozgás, futás, tùra….viszont soha se igyál! Az gyengíti a tudatos és a tudatalatti közötti kapcsolatot, ami néhány òrára megoldás, de utána rosszabb lesz. Agykontroll, nagyon jò, de időigényes. Tanuld meg, átprogramozhatò vagy, ezt soha se feledd! Ne az elméd játszon veled, hanem te játsz az elméddel! Találj olyan gondolatot, amire szìvesen emlékszel és hìvd elő, ha szarban vagy! Koncentrált légzés szintén nagyon hasznos

Nagy Hajnalka | november 5, 2017 07:09

. Ez is a stressz tünete. Gombóc a torokban. Ne izgulj normális. Egyél és igyál bátran a szervezeted úgy van kialakítva hogy ha nem röhögöd el magad nem fogsz félre nyelni. 😀

Margit !

Nekem is pont ezek vannak…fėlek enni .Hasonlóan mint te vagy 26 kilot fogytam 1 ėv alatt.Te voltàl orvosnàl?

Sajnos én is ezzel küzdöm nap mint nap előjön egy érzés hogy van valami a torkomon bal oldalt nem tudok nyelni kiszarad a szám nem kapok levegöt érzés megfulladok ugy erzem meg egybol meghallok meg sok lesz a nyálam mart mentot is hivtam emiadt ott megallapitottak a refluxot .Nem merek enni inni hogy ujbol elojon ez a dolog az ételt 100×rágom meg nehigy férre csuszon és megfulladjak orvoshoz hétfön keszulok szolni neki hogy ez a probléman ful orr gegesz nem latot semmi bajt nalam .Nálad ugyan ezek vannak ?

Nitti | június 15, 2017 23:25

!nagyon örülök,hogy rátaláltam erre az oldalra ,rossz egyedül leküzdeni ezt.mindig is labilis idegrendszerű voltam,a csaladi hátterem sem mondhato harmonikusnak,de nem is olyan rossz.Én a pánikkal az utóbbi 2hónapban találkoztam komolyabban.valószínűleg ez az elmúlt évem stresszes időszakával kapcsolatos.tüneteim:nehéz fej érzés,tarkotáji nyomás,bellobban az arcom,szédülés,nyugtalanság,halálfélelem.én már attól félek h a munkámat nem tudom ellátni.ha eszembejut,h bajom lehet,rám tör.mostanában akkor pánikolok,ha le kell ülnöm vhova(kavezo stb),de mar a mukormosnel is ram tört.)voltam mri-n,nyaki ultrahangon,neurologian.minden negativ.igazabol félek,h a korulottem levo emberek nem ertik meg es nem toleraljak ezt.mindig is tarsasagkedvelo voltam,mostanaban felek elmenni barhova.voltatok hasonlo helyzetben?gondolom igen:(31éves vagyok,le akarom ezt küzdeni.még annyi,hogy alkohol hatasara nalam ez fokozodik:(

Rexitin

en egy ordogi korbe kerultem magasvernyomas majd panikbetegseg majd panikbetegseg es magasvernyomas!2 eve voltam pazihiaternel kaptam rilexet es meg vmit de azt elhagytam magamtol! Nem mult el es elkezdtem inni mert jobb volt nem volt rossz gondolatom stb mig csak azt nem vettem eszre hogy rengeteg ital gyogyszer ujabb rohamok most ismet kaptam uj gyogyszereket segitsen valaki volt mar ilyen cipobe?

Károlyfi Zsófia | szeptember 25, 2017 22:23

Remélem azóta jobban vagy, írok. Zsófi

! En is sajnos egy eve kuzdok a panikbetegseggel, hol jobb, hol rosszabb, soha nincs egyforma nap. Eleg sokat olvastam mar rola es irtak hogy az alkohol “jo ra” nos en kiprobaltam de utana meg jobban felerositette, nem is ertettem hiszen masnal segitett nekem nem? Nem is bantam nem akarok alkoholista lenni de jo latni hogy van meg olyan akinel ugyszinten nem valik be, sokszor azon gondolkodtam hogy ez lehet nem is panikbetegseg hanem valami szervi. Mar en is vegigjartam az orvosokat foleg a szivemre panaszkodtam mert mostanaban sokat szur/faj/eg/erosebben kalimpal, voltam 2x szivultrahangon de mind a ketszer azt mondtak hogy tokeletes minden, most ami uj az a gyomor, sokat erzem hogy van, hol puffadok es enyhen faj, hol pedig erosen begorcsol, megint nem tudom mi van? hogy ez megint a panikbetegsegnek tudhato e be, sajnos ezt csak gyomor tukrozessel tudhatnam meg de attol meg nagyon tartok. Most mar a sterssz helyzeteket sem birom, ilyenkor el kezd egni a szivem tajekan, es csak nyugtato segit ezen a tuneten, de nyugtatot meg nem akarok szedni. Jo lenne ebbol kilabalni de latom itt mar van aki 2x eve ezzel kuzdenek, nem sok remenyt latok ra. Udv 31eves srac.

Németh 6 | október 26, 2017 18:11

Én 29 éves vagyok most jött ki rajtam elöször két hete ma másodszor. Ahogy látom az alap mindenkinél ugyanaz csak az változik ki mitől pánikol. Ha rám jönn a roham fejfájás mellkasi szorítás heves szívverés vérnyomás kiugrás aztán jön szépen utána a halálfélelem hogy most infarktust kapok. Próbálom leküzdeni de úgy érzem egyedül vagyok vele.

Kata | október 27, 2017 20:48

!Látom sokan küzdünk ezzel a szörnyűséggel! Nekem kb.9 évvel ezelőtt volt pánikbetegségem,de most újra előjött.Sokan írjátok hogy szapora szívverésetek van ilyenkor…nekem össze vissza ver a szivem,lezsibbadok..Egyenlőre frontit szedek…mégis felkelek hajnalban és akkor kezdődik újra..van időpontom pszihiátriára,és persze elmegyek egy szív ultrahangra hogy megnyugodjak..Borzalmas hogy félek már lefeküdni…de már felkelni is…Régen xanaxot és szeroxátot szedtem..remélem hatásos lesz majd a mostani terápia is…

Nagy Hajnalka | november 5, 2017 07:15

34 éves vagyok nàlam most tetőzik a pànik.modst e percben is zajlik vàrom hogy reggel legyen és orvoshoz jussak.félek.rettegek.edfig azt hittem erős csaj vagyok.mindent megoldom.hàrom gyerekem van,stresszes munka,ez évben hàrom temetés,most egy hülye félreértésből féltékenységi rohamot kaptam,”vissza akartam “kapni a pàrom úgy hogy féltékenységi teszem….de nem csinâltsm semmit csak azt mondtam neki hogy valaki megcsókolt…..na a sok semmiből lett egy nagy katyvasz egy hülye tini pí.nek érzem magam.na most van rohamok mert el akar hagyni nincs nâlsm nagyobb barom

G.Anikó | május 2, 2017 19:07

én 1 évvel ezelőtt lettem először rosszul mikor a metróba leugrott elénk egy öngyilkos nő. A metró megállt a fények lekapcsoltak és semmi nem történt,mi pedig nem tudtuk mi van. Majd a “jól” működő hangszóróban csak annyit hallottam hogy kimenekítjük az utasokat, persze Jött az izzadás,remegés,fuldoklás, addig tartott míg az ajtókat ki nem nyitották. Azóta képtelen vagyok tömegközlekedéssel utazni nyugodtan,állandóan pánikolok mindenen. Metróra soha többé nem ülök,az biztos. Villamoson is, vonaton is,buszon is, rosszul leszek akkor is ha megáll a pirosnál. Lift és forgóajtó kizárt,barlangban remegek,mindenhol ahol nincs ablak vagy elektromos ajtó van és bezáródik mögöttem kiborulok. Az a másik rémálmom ha bemegyek például boltba,hogy elmegy az áram és az elektromos ajtók nem nyílnak ki,és bennragadok 🙁 Az a bajom hogy nem tudok kiszállni vagy kijönni akkor amikor én akarok, az megrémít. Azóta a tömeget sem bírom,úgy érzem elszívják a levegőmet,ha sokan vannak körülöttem. Rohadt szar érzés,és kikészít. Imádok utazni,a bakancslistám hosszú,és sehová nem merek elmenni emiatt.

Tika | június 16, 2017 12:36

.én hasonlóan nagy nehezen tudok bármivel is közlekedni. 🙁 Pontosan tudom mit érzel.Nekem hasonló.Én attól rettegek minden járművön hogy pisilnem kell és nem tudom visszatartani,hogy nem tudok elmenekülni.Ha pl dugóba keveredik a busz vagy autó kész végem pánikroham.De sokszor meg kell szakítanom az utazásomat hogy valahova bemenjek pisilni.Persze az érzés legtöbbször hamis és nem is kell,de az érzés nagyon is valóságosnak tűnik.:-( borzalom.minden nap küzdök vele, hogy valahogy én győzzek

Andrea | augusztus 11, 2017 20:13

Én is hasonló gondokkal küzdök,csak nálam a “nagy wcézés” gondolata jön…Egy darabig elvoltam,de most nagyon a padlón vagyok…már a lakásból is alig merek kimozdulni!Az étvágyam nulla…minden keresztül megy rajtam!Tegnap voltam dilidokinál,visszaírta a gyógyszereimet,de az idő még hat…21-től pedig munkába kell állnom,buszozni,tanítani,bemenni a tanterembe,ahonnan hogy jövök ki ha wczni kell…
Ördögi egy kör ez…sokat pánikolok itthon is most…a gondolatok!
Neked mi használ?Mit csinálsz egy rohamnál?
Már belefáradtam a küzdelembe…😔

Sara nikolova | február 19, 2018 15:08

…en is tanar vagyok, es panikbeteg.ha van kedved, irj!

. Most én is ezzel küzdök, kb 3-4hónapja eddig ilyen nem volt. Akárhova bemegyek és látom hogy sokan vagyunk jön a remeges,ver viz, menekülési „gondolat”….. Ha már a falubol ki kell menni kezd minden bajom lenne ha csak rá gondolok is….Nagyon rossz és már kezd elegem lenni belöle…./2011ota vagyok pánik beteg/

Anikó | július 2, 2018 09:52

!én is ugyan igy vagyok,tök gáznak érzem h.olyantol félek ami természetes dolog!

kornélia | május 1, 2017 02:33

ja, amúgy a módszereim: zacskóba lélegzés, hideg vizes ruha tarkóra, csuklóra, tükörbe nézek, és mondogatom magamnak, h nyugi semmi bajom.. vizet kortyolgatok. Egyébként olyankor nem szeretem, ha hozzám érnek, a páromnak sem engedem, hogy megöleljen, mert egyedül jobb, de azért legyen a közelben, Citromfű tea, frontin 0,25-ös.. azzal most épp bajban vagyok, mert egyre többször veszem be, mert más nem segít.. és félek, hogy rászokom 🙁

CsiBaNi | június 12, 2017 15:07

Én is ebben a cipőben jártam / járok , de most mar egyre kevesebbszer 🙂 herbaria rossmann – dm- bioboltban kapható nyugtató tea – ez is a neve, napi 3x reggel délben este ! 155/110 es vernyomasokat produkáltam , fulladtam , gombóc a torkomban, heves szivdobogas , stb . 2 héttel ezelőtt elkezdtem szedulni is es orvoshoz mentem , aki nekem is felírta a 0,25 ös frontint… 2 es fél darabot ettem meg belőle , es meglepődve tapasztaltam , hogy abbamardt a szédülés … Ahha akkor ez is agyam gondoltam én. Mint ahogy 4 évvel ezelőtt abbahagytam minden nemű narkotikumot teljesen egyedül , így arra jutottam , hogy a frontint sem fogom bevenni ha nem muszály . Kúraszerűen nem szabad szedni , tedd be a taskadba de csak a tudat nyugtasson meg, hogy ottvan es bármikor beveheted. Amikor a gondolataid megsokszorozodva törnek rad , koncentrálj arra , hogy egyszerre csak 1 dologra figyelsz !!!!! Számolj visszafelé 3 asaval például mert ehhez is gondolkozni kell!!! Kitartást kívánok , nekem fél éve van lassan , de nagyon dolgozom rajta !!!! TEA TEA TEA TEA

Zsolt | február 15, 2018 11:36

Szomorú, hogy ennyi embert érint és korlátoz ez a betegség.
Ez az én történetem:
11 éves koromban elváltak a szüleim, pszichologushoz jártam, pedig nem volt nagy dráma, csak nem tudtam kezelni a helyzetet, Apukámnak akkor öngyilkossági szándéka volt,amit ugy tudtam meg, hogy felhívtam és kiderült már alig van magánál a sok nyugtatótol. Aztán kaptam gyogyszert, ami elvileg egy ugynevezett láthatatlan burkot képez körém, s a problémák nem érintenek olyan mélyen. Hát oké.. beszedtem.. néha haza se találtam attól a sz@rtól, anyukám megtagadta a gyogyszeres kezelést. pszichologus maradt, aki ugye gyógyszert nem ír, hanem beszélgetünk,, imádtam 🙂 jobban lettem, de akkor már volt egy olyan problémám, hogy féltem a hányástól, másoktól,ha hánytak, hányingerük volt, az ilyen virusoktól, amikor pedig nekem volt pánik roham. állandó ügyelet. Szerelmes lettem 16-17 évesen, nagyon ,,vagány” pasim lett úgy éltem meg.. izgalmas élet. De! drogozott, folyton megvert , puskával, késsel fenyegetett.. nem mertem elmondani senkinek.. zsarolt, ha elhagyom megöli magát, próbáltam neki segíteni pszichiátrián is volt, azt hittem lehet változás.. nem lett 5 évem ment rá.. azóta nem kell hányinger (bár az se javult) pánikroham jött buszról leszálltam, remegtem, nem tudtam aludni. Kerestem önmagam.. vége lett közben a sulinak, meglettek a vizsgák (bár egy évet halasztottam, mert nagypapám rákos lett és nem mozdultam mellőle, egy hét mulva elment.. nem tudtam feldolgozni.. egy évig tartott.. ) kezemben a vizsaga eredményem, szakma sírtam egy hétig, felkelni sem volt kedvem.. nem tudtam mihez kezdek azután magammal. munkaügyben nem állok jól azota sem, itthonról van egy állandó, de nem fizet sokat, de ahhoz kellene még valami, eddig egyik sem vált be. A pasizást feladtam 2 évre.. aztán jött valaki, aki küzdött a makacs viselkedésem ellen értem. Ezalatt a két év alatt a pánikot kezeltem, tudtam, hogy csak a fejemben létezik, és én győztem! Az új szerelem kezdetén igazán önmagam voltam, kiegyensúlyozott.. Kimentünk külföldre… Soha nem akartam repülőre szállni, mi van ha hányok? nem hánytam 😀 megcsináltam, fél évig voltunk kint. Itthon azóta minden egyre rosszabb. Apám új felesége állandóan próbál kicsinálni, apámat is hülyének nézi. Apukám egyébként beteg, egyre rosszabbul van, rettegek a gondolattól is, hogy történjen vele valami rossz. Édesanyámat ugyanígy féltem, de ő jól van, csak stresszes az élete. a mostoha,, 😀 szerint semmirekellő vagyok és baj van az agyammal, hisztizek és mindenki utál.. Körülbelül egy hónapja, egyébként már 25 vagyok minden nap szorongok. Pánikrohamok napi kétszer minimum, nem tudom már kezelni, sőt gyomorideg.. nem birok enni.. nagyon sovány vagyok, szervi bajom persze semmi.. Most tápszert iszok és próbálom a falatokat lenyomni a torkomon, na ekkor azért elég durva hányásfóbia is jelentkezik.. Felkerestem egy pszichiátert (de gyógyszeres kezelést megtagadtam) pszichologushoz irányított az egyébként halál bunko doktornő. Még nem jött el az időpontom, de hamarosan. Fogalmam sincs hogy fog ez működni, ezeket hogyan kezelik, de eléggé aggasztó a súlyom, az étvágytalanságom, gyenge vagyok, szédülök, sokszor marja a gyomrom az éhség, de enni nem birok akkor ájulás környékén vagyok, majd hányinger aztán pánik. A barátom egyébként változóan áll hozzám, szerintem nem érzi a súlyát a dolognak, de azért próbál támogatni. Szerintem azért néha unja, hogy már megint van valami bajom..

Detre | május 2, 2017 07:39

kornélia én is hasonló cipőben járok….tudnánk ezzel kapcsolatba beszélgetni(kérlek) most tudom furcsának tartod,hogy téged kérlek meg,de egyszerüen ugy érzem muszáj erről beszélgetnem valakivel mert néha kibirhatatlan.szeleczki detre (facebook)egy nyuszis bum figura a képem….nincs semmijen hátso szándékom.szoval nem fogok szivecskéket meg lájkokat küldözgetni…egyszerüen csak beszélgetni szeretnék erről ill a segitséged kérni

Lizi | július 28, 2017 20:04

! Nekem is ilyesmi bajom van, Szeretnék valakivel erről beszélni. Bagi Lizi vagyok facebookon, és nem annyira durva a helyzetem de azért sztem nem normális

Lukács Bernadett | április 8, 2017 07:55

Nekem kb 20 éves voltam mikor először kijött, aztán évekig semmi. Időszakosan néha-néha előjött. Most egy hónapja elég sűrű lett. Próbálok mindennel küzdeni ellene.
Az én módszerem:
Reggel stresszoldó teával indítom és még legalább aznap megiszok 2-t!
Elkezdtem a szervezetem feltölteni vitaminokkal, felkerestem egy lélekgyógyászt. Meditációs zenét hallgatok és lassan a jógának is nekiállok! Légzésgyakorlatokat végzek (beszív 4ütemre, benntart 6ütemet, kifúj lassan 8 ütemre). Sőt nekem az is szokott segíteni, ha sétálgatok ilyenkor egy darabig fel alá, aztán leülök és próbálok minden másra gondolni! 🙂 És ha nem vezetek, akkor 1 feles (ezt is ügyeleten mondták, h gyógyszer helyett próbáljam ki, volt már hogy bevált).
Emellett a táskámban mindig van frontin a ügyeletes orvosok hatására. (mert bizony 4x megjártam az ügyeletet is, mert a pulzusom 140-165 között mozog egy-egy ilyen rohamnál).
Amikor már semmi nem segít sajnos azt rágok el egyet.
Én azt javaslom mindenkinek, amit én is próbálok tenni! Szembe kell nézni a félelmeinkkel!
Sokszor ilyenkor az is segít szerintem, ha belekényszerítjük magunkat azokba a szitukba, amitől félünk. És azt mondogatjuk, hogy minden rendben van és mindjárt elmúlik.
Én tudom milyen érzés, rettenetes. Félelem, szorongás…. De küzdeni kell ellene, mert az életet élvezni kell! 🙂 És le is tudjuk küzdeni!

Szép napot!
Berni

Mona | április 19, 2017 21:01

Nálam kb 2-3 hónapja tart, úgy érzem már az egész napom “egy nagy pánikroham” semmi sem tud igazán lenyugtatni. Erős szívdobogás, szorongás, halálfélelem…Vannak teáim, bach cseppem, xanaxom, de egyik se hoz olyan megnyugvást amilyen előtte volt. 🙁 Egy jó szakember kéne nekem is, aki nem csak a gyógyszerekből tud kiindulni illetve csak azt javasolni hanem valami homeopátiás gyógymódot vagy terápiát de ilyen a fasorba sincs…. 🙁

Gyurkó Melinda | április 20, 2017 09:56

Én 1,5 éve kezdtem homeopátiát, nem erre, hanem sok más betegségre. Rengeteg szervemmel volt gond a gép szerint, és arra ettem a bogyókat. Olyan jól lettem mint még soha, testileg és lelkileg is! Elmúlt az összes bajom! Már jó pár hónapja elfogytak a bogyóim, készültem visszamenni a tavasszal. Aztán egyik reggel rosszul lettem a suliban, várakozás közben, de adtak cukros teát meg sok vizet és kb 5 perc múlva jól is voltam. Aztán itthon ledőltem és nagyon rosszul lettem. Utólag tudtam meg hogy ez pánikroham volt, ami kb 5 órára kiütött. És alacsony volt a vércukrom, pedig akkorra már volt bennem kaja, ital, stb. Azóta 2 szer jött elő reggel, épp ma is, de amint azt mondtam hogy ez csak pánik, már kezdtem is jobban lenni. Egy barátnőm azt mondta ilyenkor mozogni kell, úgyhogy nem feküdtem le! Járkáltam. Tegnap voltam a homeopátiás állapotfelmérésen. 2 dologgal van baj: idegesség és inzulin. Megkaptam az adagjaim, biztos vagyok benne hogy segíteni fog, csak jelen pillanatban azt nem tudom, hogy hogyan fogok elmenni a terheléses vércukormérésre, mert én éjjel is iszom, és reggel ha nem eszek,iszok, mi lesz velem, ha reggeli után is rosszul lettem….
De a Márián dr. nőt javaslom tiszta szívvel. Nagyszerű, kedves, és belgyógyász orvos is! http://www.aximedica.hu/ Keresd fel!

chilly1 | április 22, 2017 22:27

Ez baromság! Az, hogy testi tünetektől pánikolnánk be… Ez inkább a hipohondriára jellemző. Amikor az emberre rájön a pánik, akkor számolgathat bármeddig, vagy vehet nagy levegőt, nem segít. Ezt egy igazi pánikbeteg tudja.

Erzsébet | május 2, 2017 09:54

. Nem bántásként mondom de engem is pánikbetegséggel kezelnek már két éve. Kórházba is voltam vele. Nálam is úgy jönn elő hogy reggel felkellek utána jönn a remegés majd ezt követik a gondolatok ( pl. Már megint rajtam van ez a szar….vagy beteg a gyerek és úr isten most mi lesz mit fogok csinálni…) utána a testi tünetek amivel kezdődött az egész fogozódik jönn a hányás a gyomorfájás stb. Egészen a teljes kiborulásig ha nem tudok neki megálljt parancsolni. Mindent összefoglalva nem olyan hülyeség ez csak emberek vagyunk és különbözőek. Ez a betegség szerintem mindenkinél máshogy indul és másként zajlik le.Egyébbként a légzés nekem sem segítet, de a séta és a takarítás igen.

CsiBaNi | június 12, 2017 15:21

Kedves Chilly1 !
Itt nem vetélkedő megy, hogy kinek nagyobb a baja …
számunkra bevált dolgokról beszélünk , itt mindenki meggyógyulni akar …! Senkinek sem teszel jót itt, ha meghazuttolod mások érzését , nem utolsó sorban magadnak artasz a legtöbbet … gondolom gyógyulni sen igazán sikerül ! Kitartást es több pozitív gondolatot

Joker98 | július 16, 2017 10:27

! Én is harmadéves egyetemista vagyok; programozó-matematikus szak jogutódján. Két félév csúszás nem a világ vége. Szülők válása… hát nehezebb, de ez sem borít ki. Mégis, tegnap 2017. márc. 22.-én pánikrohamom volt a petőfi hídnál. Oda járok egyetemre. Épp, hogy el tudtam jönni ügyeletre, sok erő kellett hozzá, villamosról feszt leszálltam. Már estem össze, mire jött értem a mentő.
Rögtön adtak Xanaxot, infúziót. Pulzusom 127 volt… utána csökkent, normálisan stabilizálódott. Éjfélig voltam sűrgősségin, a zárójelentés nagyon szuper, semmi bajom. Stressz, aggódás, idegesség, vizsgák, szakdolgozat, meg a fene-fránya.
Nem tudom mit tegyek, előjön-e még valaha. Van itthon medazepám, doki azt mondta ha úgy érzem vegyek be egyet, de inkább takarodjak kifele a városból sétálni, mozogni, aludjak rendesen és ne aggódjak, ne járjon az agyam fölöslegesen.
Valakinek tanácsa? Ihatok kávét meg sört? Vagy most nem kéne?

Szandra | április 2, 2017 00:28

! Kávét kihagynám ha délután iszod meg “sokat”. Nekem ~10 év után most a kávétól jött elő lefekvés közben 🙁

Marci | április 12, 2017 21:57

Amilyen gyorsan csak tudod felejtsd el, hogy volt ilyen “élményed”! Zárd le az agyadban egy olyan címkével, hogy ki voltál merülve nagyon egyszer volt ilyen és soha többet nem lesz! és többet ne is gondolj rá, ne foglalkozz vele! Pihenj egy nagyot!

Vera | március 16, 2017 08:08

26 éves lány vagyok. Alapvetően minden rendben volt az életemben, jó vizsga eredmények buli itt buli ott több napos kiruccanàs, máshol alvás. Spontán dolgok, semmi félelem.
De Kb 4-5 éve de intenzíven 1-2 éve van rajtam a pánik.
Ha bárhova menni kell(messzebbre mint 4km) azaz első kérdésem hogy útközben van e WC. Több napos kiruccanàs máshol alvás màr szóba sem jöhet.
2 tünet van csupán az irtózatos többszöri hasmenés és az érzés mint akinek a bőre lángolna. Képtelen vagyok szabadulni tőle.
Nagyon nagyon irigylem a barátaimat akik mesélnek erről és arról az élményről vagy ide oda utaznak a nyáron és fel teszik a kérdést h : ti idén merre mentek,mire a om csupán annyi h sajnos sehova.
Tavaly óta házas vagyok eddig is de most még pláne látom a férjemen hogy túl sok mindenről le marad/unk miattam. Egy röpke séta az erdőben vagy a fagyizóig sem történhet meg mert rám jön az érzés és rohannom kell WC-re. Nagyon nagyon unom és idegesít hogy gátol mindenben. Idén babát szeretnénk de félek hogy csak rosszabb lesz, hogy őt is gàtolni fogom minden klassz élmény elmulasztása miatt 🙁

Apukám pánik beteg gyógyszert szed és látom rajta és mondja is hogy fél le tenni a gyógyszert retteg tőle hogy vissza jön. Én ezt nem szeretném. Nem akarom gyógyszerrel tömni magam hosszú hosszú évekig nem akarok félni a le rakàsàtól.

Olvastam a történeted hasonló az enyémhez csak én 36 éves vagyok és férfi.Sajnos tudom miröl irsz anyam nekem is tönkre tette a gyerekkoromat egy nagyobb testverem van ő volt a kedvenc én maradtam a periférián kiszoritva apámat tonkretette alkoholista lett pedig sikeres szaki volt de ledarálta anyám nekem is meghalt apam 3 éve ugyanugy ahogy a tied csak ő az ágyában álmában szivmegállás. Én is 13 éves korom ota dolgozom a család miatt már 10 évesen az utcán lógtam pesten és nem a legjobb kornyeken a 8 es a 10 ker ben ahogy irtad minden ami rossz és negativ egy gyereknek átéltem de hozzáteszem soha nem voltam drogos se piás semmi ilyen sportoltam abba menekültem de. Aztán mikor abbahagytam jott 3 év mondjuk duhongésnek 18 evesen raszoktam a cigire elkeztem iszogatni nem mondanam hogy nagyon de ereztem hogy nem ez az en világom igy abba is hagytam mindkettőt 3 év után. Mindig családra vágytam talán pont az miatt mert az enyém kitaszitott magábol amit a mai napig nem tudom miért apámtol már nem kaphatok valaszt mert nincs kozottunk anyam meg még mindig a testvéremet bálványozza a mai napig.A lényeg hogy 20 evesen megismertem egy holgyet két kisgyerekkel a ferje lelépett egy nővel stb( engem meg mindig átvertek a parkacsolatokban mert romantikus voltam mindig a lanyoknak meg a rosszfiuk voltak a menők stb ) igy gondoltam ugyis családra vágytam mindig és kitörni a gettoból bevállaltam őket 20 évesen. El is vettem felesegul azota eltelt 17 év lett még két közös gyermekünk akik a legnagyobb ajándékok számomra de hozzátenném soha nem erezte a másik ket gyermek sem hogy csak nevelt gyermekeim nem tettem különbséget soha. Na itt ugrok a lényegre sajnos azt hittem hogy majd végre igy lesz család akik megbecsülnek stb hát NEM a feleségem családja is pokollá tette idáig az életünket ne kérdezd miért erre se kaptam t a mai napig tehát a vállveregetés helyett ( hogy koszonjuk hogy bevallaltad a lanyom ,unokam stb és felnevelted a két gyereket akik nem is a tied mert azota felnöttek nekem pedig elment a fiatalságom) itt is csak a pofonokat kaptam de nem kicsiket. A részletekkel nem fárasztalak. Na valahol itt találkozik a történetünk a rosszulléteknél. A gyermekkori traumák miatt már 11 évesen nyugtatokat irattak fel nekem ( orvos )mert ugye a sok elhanyagolas miatt ami egy gyereknek nem igazán tesz jot kezdödtek a tünetek a hipochonderséggel igy felnötként már értem hogy (nem tudatosan) belső védekezésképpen ezzel akartam figyelmet es törödést kérni de helyette jokora fizikális pofonokat kaptam igy sajnos mai napig maradt a hipochonderség sajnos csak megtanultam harcolni ellene. Ahogy nöttem a sport miatt hírnevet szereztem elég nagyot az átlaghoz képest de sajnos nem potolta a gyermekkori anyai es családi szeretet hiányát igy akármit elértem maradt a sivárság, magány a lelkemben.Ami a depresszio kezdete volt igy felnotkent mar megertettem ezt is. Ezutan jott a saját család ahogy már irtam nekem is sikeres vallalkozas , kocsik , pénz stb a 4 gyermek feleség tehát minden amire vágytam. Ez teljesen jo is volt egy IDEIG. Kb 2005 környékén tehat 5 eve voltam családos ember egyik reggel indultam a dolgomra ahogy mindig és PUFF jött az általad is leirt rohamok elájulás érzés, halálfélelem és minden amiket felsoroltál. Es sajnos ez már 11 éve történt és elmulik visszajön es igy telnek az évek plusz erre a feleségem családjának a dolgaik amit leirtam gazdasági válság, a nevelt gyerekeim felnöttek a nagyobb köszönöm helyett beált az ellenség mellé és sorolhatnám a végtelenségig és ezek mind rontottak az állapotomon a nyugi helyett a megtobb stressz. Na és itt kerülünk a lényeghez hogy a leveled végén irtad” SEGITSÉG “. Amiben én tudok segiteni az hogy a leirtak alapján érezheted hogy nem vagy egyedül ez az első amire rájöttem hogy aki ezeket a rohamokat vagy az ilyen gyermekkort nem élte át az soha nem fogja megérteni hogy miröl beszélsz te vagy én igy segiteni is csak a megértésükkel tudnak. Na itt ne csüggedj el ( ezt magamnak is irom ) irtad a költözéseteket én kb 6 alkalommal tettem meg és rájöttem hogy ez nem helyfüggő hanem sajos ezt mi hordozzuk magunkban a régi fel nem dolgozott traumák miatt és a “Holdra” is koltozhetunk ha ezt a csomagot nem tesszuk le valahogy akkor oda is visszük magunkal sajnos. Ami feltünt nekem hogy nálad is nálam is és sok hasonló embernél mikorra egyenesbe jött végre az élet utánna csapodott ki rajtunk. Ez érdekes valami olyasmire gondolok hogy a feszitett tempo es a taposomalom amig csináljuk nem erezzuk a terhet mint a parfumodet magadom de amint abbahagyjuk vagy a” pulcsidat levéve ” késöbb érezzük a szagot biztos erted mire gondolok. Es sajnos engem ahogy elojottek ezek a rohamok egyre elhagytak a baratok es en is elkezdtem izolalodni ami nem egy jo döntés mert a magány megjobban szorit de sajnos bejott a szegyenerzet is. A gyogyszerekre kiterve jol latod teljesen felesleges bár van hogy nagy roham esetén jol johet mert azert stressz oldo de nem oldja meg a belül hordozott problémát csak tuneti kezeli tehát tényleg ne szokj ra en is most probalok szepen lassan lejonni rola. A gyogyszerek helyette ráébredtem hogy el kell engednem a haragot amit te is irtál hogy van benned anyukád felé az nem jo hidd el. És gondoltam eggyet és elkezdtem kiirni magambol egy lapra az életem fájdalmait mert elmondani már nem tudtam kinek a gyermekeimet meg a feleségemet nem akartam terhelni ujra es ahogy irtam a sorokat egyszer csak versszakok lettek a verszakokbol dalszövegek igy számitogepen elkeztem magamtol segitseg nelkul zenéket gyártani a dalszövegekhez es most már a 15. Dalomnál tarok amibol 6 mondjuk ugy hogy demo minosegben elkészült soha nem tanultam zenét vagy éneket a fájdalom a rohamok a csuggedés hozta ki belölem és nekem ez segit például azota van egy kis sikerelményem. Persze rosszuletek még vannak neha es anyamnak se kellek ahogy elotte sem de a rosszulétek inspirálnak mostmár hogy irjak es ha nem leszek világsztár nem baj de nekem jol esik és ha csak eggyetlen embernek tudnak segiteni a szovegeim pl NEKED már megérte csinálnom. Itt be linkelem az egyik dalom a szovegéböl is megértheted a történetem lényegét. Tehát tudom nagyon rossz amiben vagyunk de nézz a párodra és köszönd meg hogy veled van es tamogat ahogy én is megteszem, gyönyörködjük a gyermekeinkben és engedjük el a multat és hiszem hogy akkor ujra eljön nekünk is a lelkünkben végre a ” TAVASZ” a legjobbakat kivánom tarts ki légy erős és bátor és tudd hogy mindig van aki gondol rád mégha nem is ismerős és nem vagy egyedül tisztelettel ÉN ( Speaker Man ) 🙂
https://youtu.be/oqoUy-puD5Y

Böbike | április 28, 2017 09:33

..pár éve nekem is ilyen panaszaim voltak állandóan ment a hasam ha el kellett otthonról indulnom.mivel még aliig voltam 22éves nyugtatót nem írtak rá..csak javasolták hogy igyak nyugtató teát vagy szedjek remotiv extrát 3 hónapig,nekem végül az segített 🙂 és az orvosom ajánlotta még hogy járjak pszihológushoz ha nem akarok gyógyszereken élni,vagy nem engedhetem meg magamnak..

Edoka | június 1, 2017 22:09

Nálam harmadszor fordul elő miota szültem és azok a tünetek mint nálad csak nekem még.hányinger,remegés.is van . Van egy honapos és egy 3 éves fiam.és félek hogy akkor tör rám mikor egyedül vagyok velük. Néha medazepant veszek be de nem akarok rászokni. Nekem általában éjjel jön elö

Ágnes | június 21, 2017 21:10

Vera!

Nekem is hasonló problémám van, már 5-6 éve. Viszont mostanában egyre sűrűbben jön elő, és már nagyon de nagyon zavar. Ha gondolod és szeretnéd, akkor levelezhetnénk.

Üdv: Ági

Bea | június 27, 2017 05:35

Vera!Én úgyan ebben a cipőben “jártam” sajnos sehova se tudtam menni mert mindig ment a hasam és az a szép hogy amikor eli dultam valahova tényleg mennem kellett wc-re.Én elkezdtem szedni a lopediumot és akkor szépen nyugodtan elkezdtem hosszabb utakat megtenni de természetesen kocsival mert nem utaztam tömegközlekedéssel.Ez körülbelül 3 éve volt.Ma már szinte elő se jön csak nagyon ritkán.Szivesen segitek neked ha gondolod Niki

Barbi | január 8, 2018 17:42

Niki én hasonló helyzetbe vagyok ahogy ki lépek a munka helymeről vagy ha valahova menni kell.szorongok és úgy érzem hasmenésem lesz ami sokszor van is.
Segits mit tegyek

Gyuri | március 5, 2017 23:28

Teljes mértékben meg tudlak érteni benneteket.
A megelőzés a leküzdés a cél. Egy pár évre szinte elmúlt a dolog nekem. Valószínűleg azért mert úgy döntöttem , hogy nem a roham az úr hanem én. Ha rám jött direkt kiröhögtem mintha egy létező dolog lenne és abba maradt.
Van még egy elég buta módszer bár ha az ember társaságban van akkor nagyon furcsán nézhetnek rá. Nagyon megcsípem saját magam vagy beleharapok az ujjamba. A hírtelen fájdalomtól a figyelmem arra terelődik.
Fura de ezek segítenek 😉

karga | március 10, 2017 19:33

Kérlek segítsetek!
lassan másfél éve szenvedek szerintem pánikbetegségtől, agorafóbiától.
Minden akkor kezdődött, amikor utolsó félévem kezdődött a fősulin (szakdolgozatírás, szakmai gyakorlat, majd államvizsga stb). Rettenetesen paráztam minden iskolai dologtól, de sikerült, meglett a diplomám.
Ám azóta még rosszabb a helyzet….
Amik a “bajaim”:
– nem tudok idegenek előtt enni (pl Trófea…itt ünnepeltük a diplomaosztómat, és “beakadt” a torkom, nem tudtam megenni csak pár falatot, de pl. Mekiben is így vagyok, volt párom családjánál mikor náluk töltöttük a hétvégét, nem tudtam vacsorázni az asztalnál, sem ebédelni stb)
– ha el kell mennem boltba, állásinterjúra, vagy bármilyen ügyet intézni, ahol tudom idegenek vannak, zárt hely főként, nagy tömeg, akkor szédülök, szívdobogásom van, ever a víz, remegek, halálfélelmem van, foltokat látok, úgy érzem lehúz a föld…. ez MINDEN ÁLDOTT NAP!!!….boltba muszáj mennem ételért, vízért stb, így valahogy megprónálok úrrá lenni magamon, de a hosszú sorban állást kerülöm…gyorsan be és ki. Ez a célom.
– bárszéken, sima széken zárt helyen, idegenekkel körülvéve nem tudok ülni… ugyan ezek a tüneteim…
– buszra várni, helyijáraton, villamoson, metrón utazni nem merek, mert elkapnak a tünetek…
B vitamin komplexet, C és D vitamint szedek, napi 3 liter vizet iszok kb, 3-4x eszek változatosan.

én 1 hónapja szenvedek ugyan ebben mint te! De én magamtól is rà jöttem hogy ha szervi bajom nincs , csak is fejben lehet a baj! Kérj segítséget! Pszichológustól! ÉN is azt tettem …nem tudom hogy bírod màsfél éve :O

Johnny | március 6, 2017 18:27

Hello…en is ebben szenvedek 10 eve…sajnos…meg nem sikerult legyoznom…

Ildikó | április 14, 2017 13:40

Ebben szenvedek sok éve s a vege egy sirasroham szorít a fejem szédülök a fürdőben s más zárt helyen billegek nem tudok rendesen állni menni !!Elegem van!Gyógyszert elutasítók mert volt gyógyszerek önök s tudom milyen! Séta mozgás segít s ha tudsz táncolni otthon tedd!Én nem mert szédülök!Beszélgetés segít de én figyelem magam s kész vagyok! Mi lesz velünk?Durva !Mindenki ünnepel?Áldott húsvétot! 😊😥😥Bocs!Gyógyszer elvonon volta régen s azért nem szedek be mert letenni nagyon durva!Homeopátia?Nem próbáltad?puszi

vida nikoletta | május 15, 2017 10:42

Ugyan így vagyok de már itthon is egész naposan, főleg ha tudom, hogy menni kell valahova..boltban sorban állásnál remegtem, szédültem, fényeket láttam úgy éreztem végem, nem jutok ki..vettem hideg fantat annyira remegtem hogy a biciklimre öntöttem annak neki támaszkodva..meg magamra es szép lassan gyalog haza jutottam..itthon megint rám jött a gondolatától..és ugye kinnt is meleg van ez sem segít..

Katica | február 22, 2017 08:40

Nálam egyik gond jön a másik után. Kb. 1,5 évvel ezelőtt hirtelen a zebránál állva éreztem a rosszullétet. Szédültem, el akartam volna ájulni, húzott a föld magába. Levegőt nem igazán kaptam, de ráfogtam, hogy asztmás vagyok, és siettem is, biztos amiatt van. Ez ment egy évig. Ha hosszú zebrán kellett átmenni rosszul voltam, már előtte izzadt a tenyerem, székelési inger jött rám. Egy idő után igyekeztem magam meggyőzni, hogy én vagyok a tuti, és mit nekem egy zebra… Igaz nem egyik napról a másikra, de sikerült megszabadulni tőle, most már nyugodtan tudok közlekedni. Néha még rámtör, de ha átérek a zebrán megdicsérem magam, hogy ügyes voltam és átértem.

Viszont augusztusban minden hétvégén autóban utaztam. Szombaton nem volt semmi gond, vasárnap azt hittem kiugrok az autóból. Jött a pánikroham. Hirtelennek hitt gyorsulás, döcögős, kátyús út. És ez augusztus óta velem van. Nem tudok megülni az autóban, csak párom mellett, mivel mellette kezdődött. Anya szeret gyorsan vezetni, még a kátyús úton is, ott vagy 3 miatyánkot elmormolok. Pár hónapja már be sem ülök mellé az autóba. Buszra szállás előtt nyugtatót vettem be (Valeriana), de nem hatott. A zebra előtt meg tudtam állni. Az autó sajnos nem áll meg. Ha befogom a bal fülem, akkor jobb. Ha jobbra elfordítom a fejem és fentebb emelem, szintén jobb. De levegő akkor sincs. Nem tudom, ezt hogyan küzdhetném le, itt már nem tudom meggyőzni magam, hogy ügyes vagyok. Anya nem tud róla, párom meg nem támogat. Egyedül maradtam, mint mindig…

Kiss Zsuzsa | február 20, 2017 03:23

Öröm az ürömbe hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül. Nekem is sűrűn vissza tér ez a betegség,de gyógyszert nem akarok szedni. Nem tudom mennyire aktív még ez a csoport,de nagyon örülnék ha baràtokat lelnék itt köztetek. Ha van kedvetek velem megismerkedni,vàrom leveleiteket. 34éves anyuka
kiss.kisszsuzsa@citromail.hu

Lilla | február 16, 2017 17:15

20 éves vagyok. December végénn kezdődött, hogy naponta többször rámjött a heves szívdobogás, nehézlégzés, remegés. Végül 30-án éjjel a sürgőségire mentünk, ahol kaptam egy nagy adag nyugatót, magnéziumot, amitől persze nem lett jobb… és csak annyit mondtak, hogy a stressztől van. Ugye hát egyetemre járok, vizsgaidőszak, fogjuk rá a stresszre. Anyum kiakadt, mivel ő is stresszes, akkor nála ezek a tünetek hogyhogy nem jelentkeztek? Nagyapám szívinfarktusban halt meg, akkor elkezdtem aggódni, hogy én is meg fogok halni. Voltam szívorvosnál, aki pajzsmirigy túlműködésre gyanakodott. Kezdtem én is elhinni, mivel a tünetek valóban arra utaltak, de a véreredmények negatívak lettek. Szóval valóban pszichés dolog az egész? Pánikbeteg vagyok? Eddig tudtam aludni, de utóbbi pár napban alvászavarokkal szenvedek. Hajnali 3-ig fent vagyok, korán felébredek, másnap hiába szeretnék aludni időben, akkoris hajnali 1-ig szenvedek, forgolódok, nyugtalan vagyok, levegőért kapkodok stb. Természetesen én is magneb-t szedek. Ma pedig melatonin-t vettem, hogy legalább el tudjak aludni. De nem akarok én sem nyugtatókon meg orvosságokon élni. Még csak másfél hónapja van ez, de meddig fog tartani. Egyszer elmúlik?

E | február 17, 2017 21:06

Lilla,
az egyetemen ezekkel a tünetekkel én Sedacur-t szedtem. Gyógynövényes, vény nélkül kapható készítmény. Nem szoktam hozzá, vizsgaidőszak végén fokozatosan elhagytam. Langyos, mézes tejet kortyolgattam lefekvés előtt.
Az, hogy tényleg pszichés-e a problémád, vagy konkrétan pánik beteg vagy-e:
Keress fel egy olyan orvost, akiben nagyon megbízol, és/vagy egy jó természetgyógyászt, valamint pszichológust. Ők tudnak segíteni. Nehéz ezt a problémát egyedül orvosolni, főleg, hogy másfél hónapja vannak tüneteid.
Sem én, sem az orvosom/természetgyógyászom nem vagyunk nyugtató stb barátok. Gyógynövények, pozitív gondolkodás, hobbik (felnőtt színező!), séta és sok erő a családomtól/barátaimtól az én segítségem. Valamint a türelem, saját magamhoz.
Kitartás!
E.

Lilla | március 12, 2017 10:42

Köszönöm a t 🙂

Luna Bakos | március 4, 2017 00:08

! Én is 20 vagyok. Nekem kisebb nagyobb szünetekkel kb. 10-12 éve tart. Legalábbis ilyen fiatalon jött a dolog. Nem voltam népszerű a suliban, mostanában pedig az anyagi helyzetem és a suli borít ki, ugyanis pont ezért kimaradtam a suliból, így nincs érettségim. Meg persze sok minden tetézte még ezt. Ha gondolod keress fel, az alvás problémákra tudok 2 gyógymódot, ami nekem bevált.

Vicuska | február 15, 2017 23:45

2009 December 13.-án volt az első rohamom mikor azt hittem,hogy itt a vég és megfulladok.Édesapám tüdőrákban szenvedett akkor és a tüneteit teljes mértékben átvettem. 🙁 Nem tudtam feldolgozni,hogy fulladt és nem tudok segíteni rajta.A rohamok csak erősödtek szapora pulzus,fájt a szívem azt éreztem,hogy meggyullad a hátam és a két karom.Végül kerestünk egy orvost aki majd segít,de csak leszedált vegetativ állapotba tett a gyógyszerekkel,aludtam reggeltől estig csak enni keltem fel és fürödni amit egyedül nem is tudtam.Teltek a hónapok egyre jobban vették el az orvosok a gyógyszert “mondva” hogy már jobban vagyok,de én nem sok változást éreztem.
Menet közben kiderült, hogy szívbeteg vagyok és ami kicsit nehezítette a rohamok mértékét.
Alapjában is gyorsan és össze-vissza ver a ketyerém,de egy egy rohamnál biztos voltam benne,hogy nem lesz holnap.2015 nyarán egy este pattogtam az ágyon annyira vert a szívem erre rá jött a rohamom. Nehezen,de szóltam Édesanyámnak és irány a sürgősségi.Mire odaértünk a kezeim görcsösen beálltak.A doki közölte,hogy ez csak hiszti meg pánik amit én is tudtam,hisz tisztába voltam vele.Én csak annyit kértem,hogy nézzék meg a szívem,mert abból lett a rohamom.Csináltak egy EKG-t aminek az eredményét nem tüntették fel az ambuláns lapra majd a dokinak vélt férfi ápoló kiment a vizsgálóból,hogy a dokival aláírassa a lapomat. (Ezekután nem szívesen megyek a sürgősségire) 😐
Ma már elég jól kezelem a pánikomat ami egyre ritkábban jelentkezik. Jelenleg egyedül vagyok a yorki kutyusommal,mert a szülők külföldön élnek és párom is csak a hétvégeken jön haza. Talán nekem ez az egyedüllét segített a rohamok minimalizásában.
Vannak pillanatok amikor érzem,hogy uralkodni kezd felettem olyankor be vízezek egy törölközőt és a tarkomra teszem.Bár ahogy olvasgattam mindenkinek más más módszere van rá,hogy a rohamok hamar elmúljanak.
Félelmetes egy érzés,de már én is igyekszem gyógyszer nélkül élni az életem ami nem tudom mennyire fog menni,mert a felhők gyűlnek felettem.Sajnos a hónap végével vége a munkámnak és félek a depressziótól,mert az már vendég nálam az idegösszeomlással együtt. 😕

Kiss nikolas | április 28, 2018 08:14

vellem bar mikor beszelgetchetc ha kedved van

Laura | február 14, 2017 23:24

! Szeretném én is megosztani a történetemet. 20 éves egyetemista vagyok, körülbelül 14 éves koromban jelentkeztek először nálam a kellemetlen tünetek. Nem kaptam levegőt, nehéz volt a mellkasom, persze el is mentünk orvoshoz, aki sehova nem küldött tovább, mondván, ennek lelki okai vannak. Nagyon meglepődtem ezen, de aztán valahogy elmúltak a rossz érzéseim. A családomról tudni kell, hogy anyukám és az ő anyukája is pánikbeteg. Nagymamám gyerekkora óta, szörnyű meséi vannak: kórház, ügyelet, folytonos félelem. Anyukám teljesen ugyanez. Két éve végignéztem, ahogyan minden második éjjel kórházba kellett rohanni vele. Ő azóta kikezelte saját magát, folyton erről olvas, pozitív gondolkodás, gondolatok irányítása, stb. És sikerült neki! De nem miattuk meséltem ezt be magamnak. Akkor még azt gondoltam, hogy csak kitalálják, ez nem is igazi betegség, és hogy csak a fejükben létezik az egész. Aztán megtapasztaltam én is, milyen ez…

Néhány hónapja újra előjött, teljesen váratlanul, mert látszólag minden rendben az életemben. Pár hétig csak este volt probléma. Órákig tartott elaludni, folyamatosan fel kellett ülnöm az ágyból, mert nem kaptam levegőt, mászkáltam, sírtam, minden percben azt éreztem, hogy bármikor meghalhatok. Az utóbbi időben már nappal is félek, bárhol vagyok, nem kapok levegőt. A párom, aki eddig mindenben támogatott, egyre jobban kiábrándul belőlem emiatt, és egyáltalán nem ért meg. Rám parancsol, hogy aludjak, nyugodjak már meg, de persze ettől még jobban bestresszelek. Most is azért írok, mert nemsokára lefekszem, és már előre félek, remegek. Az a baj, ezt szavakkal nem lehet leírni. Fekszek az ágyban, oda jutottam, hogy csak felkapcsolt lámpánál merem egyáltalán megkísérelni az alvást, de akkor is órákig tart elaludni és megnyugodni egyáltalán nem sikerül. Ha éjjel felriadok véletlen, újra nagyon hosszú idő elaludni. Úgy érzem, minden levegővételért meg kell küzdenem. Sokan írták, hogy amikor rohamuk van, ilyen kommenteket kell olvasgatniuk, és mosolyogtam, mert tegnap éjjel 3kor, amikor már konkrétan a telefonért akartam nyúlni, hogy felhívjam anyukámat, előtte gyorsan rákerestem, hogyan nyugodhatnék le, így lyukadtam ki itt, és megnyugtat az érzés, hogy nem csak velem van ez. De ettől még nem lesz jobb. Ettől még napról napra egyre jobban elege lesz belőlem a páromnak, és meg is értem. Borzalom, amiket leművelek mostanában éjjel. És tudom, hogy ma is ez lesz. Minden éjjel ez van 🙁 Bár nem tart olyan régóta, nem tudom elképzelni, hogy valaha is teljesen elmúljon. Már teljesen az életem része. Nem akarom, hogy így legyen… 🙁

Veronikaaa | február 15, 2017 19:34

Velem pont ez volt 2 eve amikor egy vetelest a ferjemtol es csaladomtol messze eltem at. Akkor kezdodott a koros felelem az egeszsegem miatt, nem tudtam aludni. Minden este a szivrohamtol valo felelem valtotta az agyverzestol valo felelmet. Nalam is megoldotta a dolgokat a pozitiv gondolkodas (na meg a jo orvosi leletek hogy makk egeszseges vagyok), napi magnezium bevitel es lefekves elott neha neha egy citromfu esetleg orbancfu tea. Fontos hogy a parod tamogasson. Azegyik legjobb gyogyszer ha szorosan hozzabujhatsz, lassitja a szivverest 🙂 ha nagyon nem megu egyedul a dolog keress fel szakembert, de ne hagyd h. Nyugtatokkal tomjon..egy jo orvos anelkul is megtudja oldani. En 2 eve keptelennvoltam egyedul elaludni, ma mar napokat kepes vagyok egyedul atelni..avagy ejszakakat.

Christine | március 23, 2017 09:44

! Alá tudom támasztani, az “összebújás” nagyon sokat tud segíteni, éjjel ha érzem, hogy “jön a roham” én is gyorsan bújok mostanában. (Régebben nem tudtam elviselni ha ilyenkor hozzáér-tény, akkor még előttem sem volt világos, hogy pánik lehet… Csak mostanában kezdek rádöbbeni…) Én sokszor a gyerekekhez bújok… (igaz, nem tudják, hogy mi a baj, nem is kell nekik… ) Sokszor esténként ez tartja bennem a lelket.

Laci | március 23, 2017 10:35

Szabi | október 11, 2017 02:02

30 éves vagyok. Korábban 3-4 éve voltam panikbeteg, de akkor nem tudtam hogy így hívják és hogy ennyien küzdenek vele. Stabilizálódott az életem és elmúlt ez a problémám.
Tavaly december óta újra elojott, félek és rettegésben élek, esténként jön elő, nem hagy aludni. Félek hogy daganatom van és amíg nem vizsgaltatom ki magam teljes koruen addig nem tudok tovább lépni. Nekem a munka áldás, ott nincs lehetőségem hogy megkuzdjek ezekkel a felelmekkel. Ezért jön elő munka után. Már állandó fizikai tünete is van és járok orvoshoz. Viszont félek attól is, hogy sok mindent bebeszelek. A kérdésem az lenne hogy itt van – e lehetőség ‘ismerkedni’. Miskolc környékén lakom és szeretnék valakivel személyesen találkozni akinek hasonló gondja van, hogy segithessuk egymást. (ha más is nyitott ilyenre, olvastam hogy van aki bezarkozik pl. Én szívesen skype-olnek is első körben vagy segítenék bevasarolni) Akinek nincs ilyen, ők nem értenek meg, hiába próbálnak segíteni a maguk módján) Pszichológushoz egyelőre nem mennék. Van lehetőség akár emalezesre legalább? (Nem irok fórumokra, így nem tudom.)
Köszönöm szépen.
Gyogyulast mindenkinek!

R.Viki | március 18, 2017 05:27

Azért milyen érdekes, hogy itt vagyunk többen is, akik azt írják, hogy tudjuk, hogy fejben dől el, és nem akarunk gyógyszereket szedni. Akkor miért nem vagyunk képesek ezért tenni? Miért csak próbálkozunk?! Én is ilyen vagyok. Ne hagyjunk az agyunknak gondolkozási időt, fáradjunk el egy nap, és kell egy társ, legyen az édesanya, barát, szerelem, hogy valakivel meg tudjuk beszélni! És ha kell írjunk blogokat, beszéljük meg, írjuk le akár egy pánik pillanatában, hogy éppen nekünk milyen érzésünk van, nyugtassuk egymást, vagy fogjunk össze együtt. Ha egyedül nem megy, gyógyszerek nélkül akarjuk, segítsünk egymásnak, hiszen aki ezeket nem éli át, azok nem is tudnak tanácsot adni, és támogatni!

Gábor | február 6, 2017 01:45

Kb kèt éve kezdődött,a csúcsponton éjszaka kórhàz,azt hittem infarktus…mivel fontos megbízásom volt másnap reggel már dolgoztam.Kivizsgálások sora,semmi,a diagnózist magamnak állítottam fel,itt olvasgatva úgy látom helyesen(most is rohamom volt érdekes módon egyből a pánikról olvasgatok ez megnyugtat…)rengeteg hibát követtem el amik csak évek alatt fejtették ki hatásukat,értettem meg súlyukat azt hiszem ez a kiváltó ok.Talán sokatoknál van hasonló helyzet amit legbelül tudtok de nehéz vele szembenézni vagy beszélni róla.A bach terápiás elsősegély csepp és a figyelemeltetelés,erős koncentrálás szokott segíteni!Mindannyiótoknak jobbulást kívánok!

Bianka | január 18, 2017 15:15

Én lassan másfél éve tapasztalom magamon.Sajnos az utóbbi időkben egyre gyakori…lassan már az utcára is félek kimenni nagyon rossz…Múltkor is a boltban vásároltam és egyszer csak megint a fuldoklás érzet,gyors szívdobbanás,levertség,ájulás és halál érzet volt bennem.24 éves vagyok és ez a mindennapjaimat megkeseríti….A munkahelyemet is ott kellett hagynom…ez nem élet!Valaki segítsen …esetleg gyógyszer ami ezt megszünteti mert ez megkeseríti az életem!Köszönöm előre!

Tóth Peter | január 18, 2017 21:21

Peti vagyok.Én 5 éve taposó ebben és hidd el olyan rohamokon vagyok túl h.más el sem hinné….De túl vagyok rajtuk és itt vagyok… Napi rendszerességgel előjött volt h.napokig rajtam volt ,de nem szabad hagyni magát küzdeni kell!!!Nem szorongva görcsösen hanem nyugodtan légzőgyakorlatokkal vagy ha rosszul vagy hívj fel valakit akit szeretsz és megért….A gyógyszert kapunak tartom egy mentális át……szás!!!!Erősebb vagy és okkal vagy itt nem azért h.pánikolj!!!!!Nehéz tudom de leküzdhető!!!Manapság kb havonta kéthavonta egyszer kap el keményen ,ilyenkor olvasok,felhívom a párom ,légzőgyakorlatokat végzek …leküzdöttem!!utána így vagyok vele!!!!sok sikert neked !👋😊

Bianka | január 19, 2017 14:59

Köszönöm a t csak az a baj hogy én a gyógyszereken kivűl már mindent megpróbáltam de semmi javulás.Lehet rosszul fogalmaztam konkrétan gyógynővi vagy ehez hasonló szerrel próbálkoznék a frontint meg ehez hasonló dolgokat meg elitélem csak az agyat teszi zombivá…mást nem.Sajnos igen a mindennapjaimat elég görcsösen élem meg…és nem elég, hogy pánikrohamjaim vannak még hipochonder dolgaimmal is meg kell küzdenem…háát eddig sikertelenül.
Láttam a neten a bach elsősegély cseppet és megrendeltem…Hátha ez segít is valamennyit ,én már boldogabb lennék ha megint újra elkezdetnék dolgozni.Neked meg gratula Peti! 🙂

Anonym | január 20, 2017 11:55

Hello:) én napi 3 citrom fuvet iszok B6 es magneziumot szedek meg orbáncfû kivonatot napi egyet 🙂 De am benned dôl el az egesz mert ha azt gondolod nem vagy jol ugyis lesz,ha egyedul nem megy keress fel egy pszihiatert 🙂

Bianka | január 20, 2017 16:01

Már voltam pszihiárternél és semmi…Pesze ezt mind fejben kell eldönteni igen:/ Azért köszi 🙂

Anonym | január 21, 2017 17:26

Igazán nincs mit,én is csak egyszer voltam hogy megis mi bajom ,de am magamtol kontrollalom az egeszet 🙂 de ha szeretnél ròla beszélgetni adhatok mail cimet esetleg ha tudok segitek 🙂

Reni | január 21, 2017 19:43

eddig nekem.nem.sikerult sajnos lekuzdenem
Bianka | január 22, 2017 19:36

rendicsek 🙂 rozsaszivarvany21@citromail.hu
Balogh Andrea | május 4, 2017 09:37

én nem régiben keztem el rosszul lenni ugyan ezek panaszokal ,pánikbetegségel vártam kicsit de nem mulik, jelenleg is van tanácsolták a kineziologust .Sajnos nekem kis kori sérelmek miatt vannak .legalábbis ezt gondolom nem élek a multban csak szorongok nagyon frontint irtak rá de szerintem ez csak lekábit nincs értelm! Ugyhogy abba hagytam
olvasgatok a neten ezek után és kibrobáltam a légzögyakorlatokat bevált de kell hozzá egy ojan ember akiben bizom
ö a párom és a gyerekeim segitenek sokat szoval nem szedek gyógyszert .
27 éves vagyok nem adom fel mert agyban döl el és amig birom küzdök ellenne ezek nagy harcok sok rosszullét félelmetes azt gondolod meg halsz !!!!! SZORITOK MINDENKINEK

Gergő | február 1, 2017 02:18

,
Nekem az vált be, hogy kerestem egy célt, ami előttem volt, és ez segített kilábalni az egészből. Ill. pszichológusnál is jártam, de 4-5 hónapnál rövidebb idő alatt ne nagyon várj eredményeket. De most így télen eléggé visszaestem, már dolgozni is nehezen megyek be, nem hogy kimenjek a lakásból bármi más miatt :/ Azt tudnám tanácsolni Neked, ill. mindenki másnak, hogy mindennap legalább egy fél órára menj ki sétálni, az se baj ha nem messze, de próbálj egyre messzebb menni folyamatosan. Én így kezdtem és nagyon sokat segített 🙂 Hajrá 🙂

Nika Marosvàri | február 9, 2017 13:59

!17éves lány vagyok.Már nagyon régóta vannak pánikrohamjaim és szorongásos tüneteim.Már általános iskola felső tagozat óta küzdök a pánikkal.Nem voltam hajlando iskolába járni mert féltem,hogy ha egyszer rámjött már az a borzasztó érzés megint rám fog.Úgyéreztem ,hogy mindenki engem figyel, zsibbadtak az ujjaim,kapkodtam a levegot,rettenetes hanyingetem volt és szédültem.. Ezek a rossz élmények olyan szinten hatassal voltak rám,hogy minden egyes reggel gyomorgörcsel indultam iskolába és volt,hogy egész nap el sem múlott.Nagynehezzen megpróbáltam uralkodni magamon és lenyugodni.Na de jött a gimnázium(most vagyok harmadéves) és azóta csak egyre jobban hatalmába kerít ez az érzés. Volt,hogy 2 hétig nem tudtam bemenni az iskolába mert egyszerüen képtelen voltam rávenni magamat és megmagyarázni magamnak,hogy nemfog ott velem semmi rossz történni. De nemtudtam mert folyton csak a rossz gondolatok jàrtak a fejemben csak azok,hogy ha már egyszer rosszul voltam biztos hogy rosszul leszek és már be is pánikoltam és vége….Rettenetessen érzem magam egyre rosszabb és már a buszra sem tudok felszállni mert ott is rögtön el fog az a borzasztó érzés,hogy valami rossz fog történni velem… Járok pszichológushoz is és felirt Rivotrilt amit most mar kb. másfél honapja szedek. Az elején segített egy két hétig de azóta semilyen hatását nem érzem már. Egyszerüen tanácstalan vagyok és elfáradtam,hogy évek óta evvel küzdök nap mint nap és nem haladok előre. Nemszeretnék kimaradni a gimnáziumból de nemtudom,hogy elég erős vagyok-e,hogy végre valahára ennyi szenvedés után leküzdjem és normálisan tudjak iskolába járni és élni az életet. Esetleg ha valaki átélt már ilyet,vagy van valami jó tanácsa szivesen meghallgatnám. Előre is köszönöm szépen : ).

Norbi | január 15, 2017 15:13

Azt tanácsolom, hogy mindenképp kérd pszichológus segítségét, lehetőleg egy olyanét aki nem gyógyszerez be rögtön, főleg nem Rivotrilal. Nem vagyok pszichológus de úgy tudom, hogy ezt pánikzavarnak hívják, nekem is ez volt ill. még van is. Én sokkal rosszabbul voltam mint Te, fél éven keresztül szó szerint nem mozdultam ki a lakásból, utána 1 évig is csak a lakásom közvetlen környezetébe. Majd rájöttem, hogy ez egyedül nem fog menni, pszichológus segítségét kértem. 4-5 hónap alatt már nagyon látványos fejlődést értem el, majd a pszichológushoz járástól kezdődően 1 év múlva már elkezdtem dolgozni egy tőlem 1 órányi utazásra lévő munkahelyen. Természetesen még vannak problémáim, ki van zárva, hogy valami tömegrendezvényre elmenjenek, de a lényeg, hogy már nem akadályoz meg a szorongásom a mindennapi tevékenységeim elvégzésében.

Boda Zsolt | január 20, 2017 00:05

,Zsolt vagyok, én már teljesen átestem minden tünetén .A legjobb magnéziumot és citromfű teát inni.És elkell hitetni magaddal hogy nem lesz bajod hiszen többi rohamtol se lett.Nagyon nehéz de szembe kell menni a rohammal, ilyenkor tereld el a gondolataid,nekem segített pl ha roham esetén egyedül voltam,pofon vágtam magam vagy bele csiptem magamba.Amikor más impulzus ér az agyad nem figyel a rohamra és könnyebben át vészeled.Biztonság kell a léleknek hogy túl éli a tested.Egy idő után csökkennek a rohamok majd megszünnek.Istenben való bizás is ad egy biztonságot rohamkor elmondtam a házi áldást.Nekem ez segített,be kell csapni az agyunkat másra figyeljen.Remélem tudok segíteni mert tudom milyen borzasztó érzés így élni.6 évbe telt mire eltudtam magamról terelni a figyelmet hogy szembe nézzek a halál félelemmel.

Kornelia Meszaros | január 29, 2017 15:02

El vagyok keseredve,mert ahogy itt olvasom én is azok közé tartozom akiket nem igazán értenek meg,vagy inkább értetlenül néznek rám az emberek.
Évekkel ezelőtt egy műtétem után jelentkezett egy pánikroham vagyis valami ahhoz hasonló.Álmomban ért,felriadtam.Iszonyat magas pulzus,légszomj,fizikailag nem kaptam levegőt és borzalmas halálfélelem.A hangok megváltoztak,a kép csúszott,mintha kivülről néztem volna a világot.Szörnyű volt.Iszonyat.Aztán ez a folyamat gördült előre.Szép lassan már nem volt meglepő ha jött egy ilyen,de megtanultam fejben lerendezni ezt a dolgot.Mindig próbáltam meggyőzni magam,hogy ez csak a fejemben létezik.ÁÉs szép lassan csökkentek a rohamok.
Aztán mostanában (túl egy nagyon fájdalmas magánéleti dolgon) megint előjött.Az eddig alkalmazott technikák nem jöttek be.A kép és a hang csúszott,és megint mintha kivülről néztem volna magam.Csak most valahogy nem igazán megy az hogy realizáljam a dolgokat,hogy ez csak egy fejben lévő “betegség”.És már a munkámban is előjön.Amikor nem stresszelek,nem kell hozzá szűk hely,sötét stb…Most valami félelmetesebb.És kezdek attól félni,hogy megkattanok,vagy megkattantam.Nagyin ijesztő:( Nem tudom mit tegyek.Gyógyszert nem szeretnék beszedni.De annyira örülnék valami tanácsnak.Köszönöm

Biro Jennifer | december 18, 2016 22:43

22 éves nő vagyok! Kiskoromban tapasztaltam hogy amikor vonatom utaztam és sokan voltak rosszul lettem. Szédültem, vert a viz, elakartam ájulni es ugyan ez tört rám amikor bementem egy bevásárló központba! Aztán mind ez elmult. És eljutottam a 21 éves korig kocsiban utazás közben szoktam érezni hogy nagyon elkezdett verni a szivem és levert a viz hányingerem lett. Aztán ez hol elmult hol visszajött mind ez idáig nemgondoltam pánikbetegségre! 5-6 eve nemis jártam orvoshoz nemvagyok egy könnyen megbetegedő tipus. Aztán jött a 22 éves kor. Semmi problémám nemvolt hanem egyszer csak hirtelen elkapott ezek a rosszullétek. Féltem infartust kaptam vagy valami. Neten utánna néztem es már olyan dolgokat beképzeltem hogy agydaganat vagy koszorúérgörcs. Elmentem sürgösségi ott megvolt a vérvétel és az ekg! Minden rendben volt! Azt hittem csak velem fordulhat ilyen elő! Az járt a fejemben miért pont én! És minden rendben van az orvosi vizsgálatoknál es még mindig nemtudom mi a bajom! Aztán ahogy utánna olvastam itt is és más hol is nekem pont ugyan ezek a tüneteim vannak. Van hogy egyik nap jobb utánna elkezdem erezni hogy megint jönni fog ez a rohamszerü dolog! Ez nagyon rossz. Főleg hogy ugy ijedek fel hogy nagyon ver a szivem és ver a viz meg remegek ilyenkor már ájulásérzetem van és mentőt akartam hivni . Lecsillapodott annyira hogy visszatudjak aludni! Holnap ismét elmegyek orvoshoz még egy ultrahangra. Bár ha a vér és az ekg nem mutatott ki semmit…. Szóval segítséget szeretnék hogyan lehetne ezt kontrollálni mivel nemszeretném tovább szedni a Frontint!!

Máté D. | december 26, 2016 04:28

faradj el mielött elalszol.
rosszaka tálmodsz valoszinü ezért van.
rástresszelsz teljesen erre a dologra.
iszonyat rossz tud lenni en is szenvedek vele, de ugy fogom fel h a hatalmas jolétben már nem tud az ember magaval mit csinalni ezert forog ra a sok baromsagra.
mennyel ki futni, bukásig,amig nem okádsz egy nagyot.
facsard ki a testedet amennyire tudod,és lelkileg megerösödsz,
ha ugy meghajtod magad amennyire tudod és 200 as pulzussal semmi bajod sem lesz (mert nem lesz ) rajössz hogy vicc az egész.
megnyugszol.
örülj hogy semmi bajod azon kivul h egy elkényesztetett szardarab vagy, más tényleg beteg te meg itt képzelödsz.
mondogassal ilyeneket magadnak meg fussal komam… 😀

Kornelia Meszaros | január 29, 2017 15:12

es aki futni mar nem tud…es tehet-e valaki arrol, hogy elkenyeztettek? Na itt jonnek be a kepbe a szulok! Ne kenyeztessuk el gyerekeinket!!! Konnyu a sok hulyeseget leirni, es vadaskodni…tanacsot adj es muvelten viselkedj…

r Tamas | január 29, 2017 15:26

A kondizás, futás fizikai megterhelés valóban jó, csak mi avn ha nem csináljuk,velem mindig csak az egy helyben való tétlenségnél jön ki

T | január 5, 2017 02:54

.Frontin a lehető legrosszabb gyógyszer,nekem is azt írták ki,és nem hogy jobban hanem rosszabbul lettem tőle. Utána váltottam Paretin-re attól meg élő zombi voltam. Nem tudtam hol vagyok,merre kell hazamennem stb. Most Neurolt szedek napi 2x meg Magrilan-t kéne de azt már abba hagytam egy ideje. Nálam valószínűleg a rossz gyerekkor idegileg megviselt a sok félelem és emiatt alakult ki,mindigis félős típus voltam,kb 2 éve az akkor még csak barátnőm kiprodukált egy hatalmas veszekedést a semmin,mert ő féltékeny volt ok nélkül,ennek a vitának az lett a vége,hogy elszívtam egy cigit majd mikor bementem 140/90 volt a vérnyomásom és 144 a pulzusom. Alapjában ez nem túl sok de tudni kell,hogy nálam a normál az kb 100/55 és 60 koruli pulzus nos akkor ez 2,5x nagyobb volt,persze jott a remeges meg a tobbi vele járó tünet. Aztán volt olyan is mikor meg se tudtam mérni a vérnyomásomat a pulzusom elérte a 180-at azt hittem meghalok,de ennek már 2 éve… Azóta a barátnőm a feleségem lett,kb minden nap hasonló idegi állapotokba vagyok,a munkám is nagyon stresszes,pánikrohamot és depressziót állapított meg a agytúrkász,viszont a gyógyszerek is csak átmeneti megoldások,idővel rászojsz és többé nincs menekvés. Legegyszerűbb módja ha eljutsz arra a szintre mikor már semmi sem érdekel és senki!!! Mikor azt tudod mondani oke,ha meg kell halnom ugyis meghalok elkerülni lehetetlen. Kevesebbet fogsz pánikolni viszont ezen a szinten az ember átmegy gépbe és megszűnik érző lény lenni ez csak úgy működik ha teljesen atkapcsolsz és igazán nem érdekel semmi,viszont itt már ugye nincs életkedv és célok,csak vagy,élsz,de belül meghaltál!

Kornelia Meszaros | január 29, 2017 15:22

Meggyógyulok. Nem szeretnék gyógyszerfüggő lenni, szeretnék egyedül megküzdeni…. Nagyon sok sikert kívánok,de fel kell készülni mert nagyon erős,és főleg alattomos betegség,bármikor lecsaphat még akkor is ,amikor már egészségesnek hiszi az ember magát.,

Erika | január 11, 2017 15:05

6 éve vagyok pánikbeteg … én is így kezdtem : ” majd én megmutatom , hogy gyógyszer nélkül is megküzdök a betegséggel ” . Az eredménye az lett , hogy mikor orvoshoz kerültem , már a szakadék szélén álltam és hidd el , nem túlzok ! Azonnal menj orvoshoz !

István68 | január 3, 2017 22:55

Üdvözlök Mindenkit ! Sajnos azt kell mondanom,hogy aki már egyszer is átélte a pánikrohamot, azokban mindig megmarad az a borzasztó érzés amit érzett,és sajnálatos módon azt megjegyzi egy életre. Mivel számtalan formája létezik,ezért nem lehet kijelenteni,hogy milyen gyógymód szükséges a kezelésére. Sokan magunk is ,és az orvosok is más-más gyógymódokkal próbálkoznak,ezért nem lehet azt mondani,hogy ne szedjél gyógyszert,csak ezt csináld vagy azt csináld. Ugyanis sok beteget a gyógyszer hozott ki a mélyből,nem pedig a futás,úszás,zenehallgatás,stb. A leküzdése az nem ilyen egyszerű dolog,mivel számtalan fajtája van,és a betegek szervezete, főleg a (neurotikus ) sem egyformák. Az, hogy én nem akarok orvoshoz menni,nem akarok dilibogyókat szedni, ezt legtöbb esetben a betegség erőssége fogja meghatározni . Írok egy példát, nem elrettentésként,de sajnos megtörtént. Az egyik 50-es éveiben járó erős férfi, aki tudott a magas vérnyomás betegségéről,saját maga elkezdte tanulni a homeopátiás kezeléseket,majd később alkalmazta is őket másokon is. Ő is azt vallotta,hogy gyógyszerek nélkül kigyógyítja saját magát, a magas vérnyomásból,és nem szedte be az orvos által írt gyógyszereket, sajnos a vérnyomás győzött, talán még ma is élne,ha beveszi.

BB. | december 1, 2016 01:40

Szeretnék segítséget kérni, kíváncsi vagyok a véleményekre !
Tinédzser korom óta inkább a visszahúzodóbb típusú emberek közé tartoztam habár sose éreztem magam annyira nagyon szégyenlősnek néha vágytam volna rá, hogy társaságban jól érezhessem magam 100%osan elengedjem a buta gondolataim és igazán kiteljesedhessek, persze ez még csak önbizalom hiánynak tudható be .. de aztán egyre inkább bele kerültem ebbe az ördögi körbe , nagyon ritkán tudtam figyelni a beszélőre, egyre jobban zavart ha középpontba kerülök, ha kicsit is ‘ erőltetni’ kellett , hogy figyeljek már bele zavarodtam izzadni kezdett a tenyerem es levert a vìz, attól tartottam ez kivülről is látszódhat… teljesen azt éreztem, hogy bepánikolok a saját érzéseimtől , hiába erőltettem magamra , hogy figyelj figyelj ! Annál jobban elragadott ez az érzés … tudni kell rólam , hogy nem rég szültem , ritkábban járok társaságba mint eddig, és nem értem miért alakulhatott ez ki illetve miért erősödik ez bennem és hogyan küzdhetném le?! Pedig szeretem a vidám mosolygós embereket , szeretnék kicsit nyitottabb lenni a világra. Nem tudom minek tudható ez be… de valószìnű vérnyomásommal is vannak gondok terhességem végén is voltak de nem olyan drasztikusan … viszont csak társaságban fordul ez elő velem és a tünetei mindig ugyanazok , ha valamiért nincsenek (mostanában ez egyre ritkább, és a tünetek egyre erősödnek ).akkor olyan boldog vagyok es felszabadult . Szerintetek ? Mitől lehet ez? Minden vélemény érdekel!

Én nem vagyok biztos benne, hogy “jól fejlett” pánikbeteg vagyok, de tény, hogy életem folyamán jó párszor estem át hiperventillációs rosszulléten, ezek közül háromszor a mentőt is kihívtam. Az utolsó esetben a sürgősségire is bevittek, de mind az EKG, mind a tüdőröntgen normális volt. Azóta egy speciális légzéstechnikát alkalmazok, amellyel igyekszem elejét venni a rohamoknak, de sajnos nem mindig sikerül megakadályoznom a túllégzést. Ma már ott tartok, hogy a hiperventillácó tipikus tünetei nálam már meg sem jelennek. Nincs nehézlégzés, légszomj, szapora pulzus, izzadás. Csak két dolog van: egyfajta “könnyűség” és gyengeség érzés, mintha túl alacsony lenne a vérnyomásom, illetve sétáláskor azt érzem, mintha gyorsan elfáradnék, hogy a szívem kezd összeszorulni, mintha szívbajos lennék, és meg kell állnom. Ami azonban kizárt, mivel 14 éve járok edzőterembe, eléggé hozzászoktam a terheléshez. Néha a bal karomba is kisugárzik egy a szívem mögött, a lapockák környékéről eredeztethető sajgó érzés. Amikor ezek a tünetek jelentkeznek, akkor persze mindig úrrá lesz rajtam az izgalom, feszültség, és már azt is tapasztaltam, hogy a hasamban, mellkasomban, a nyakamon az állam alatt és a két felkaromban is mintha zsibbadna mindenem, mintha szó szerint érezném, hogy minden erem ősszeszűkül. És csak egyvalami szokott segíteni: a tudatos hasi légzés, nagyon odafigyelve és lassan. Nagyon le kell lassítanom a légzésemet (ez most már jobban megy a légzőtechnikának köszönhetően), szigorúan orron át lélegezve és nagyon lassan kifújva, hosszabb szüneteket tartva.

Rexitin és Cipralex

Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert kérdésem van. Van-e itt olyan, aki szintén be tudta már azonosítani magán, hogy a túllégzés, azaz a hiperventilláció okozza a tüneteit? Nevezetesen az, ha mellkasra veszi a levegőt és nem hasra. Én sajnos néha nem veszem észre, hogy oda veszem, és a hiperventilláció szép lassan durvul el nálam, és mire észreveszem, már a fent leírt tüneteket produkálom, ami elég ijesztő. Van-e valakinek hasonló tapasztalata, és ha igen, mi segített nála?

Hozzátok hasonlóan, én is ,,túléltem” úgy 4-5 pánikrohamot.
A legelső pánikrohamom volt a legerősebb, ott akkor azt éreztem, itt a vég, lejárt az időm, nincs tovább. Éjszaka történt, játszottam a számítógépen, majd mentem az ágyba befeküdni.
Akkor kezdődtek a komolyabb tünetek, melyek a következők voltak: végtag zsibbadások, nehéz légzés, torok elszorulás, szomjazás, és hatalmas, mértéktelen félelem a haláltól.
Nem kívánom senkinek az érzést, de sajnos, többen is átéljük.
Környezetemben amolyan fekete báránynak érzem magam, sőt, a családomban is, mivel én vagyok az egyetlen, aki ilyen lelki bajokkal küzd, valójában senkivel sem tudok komolyabban elbeszélgetni ezzel a betegséggel kapcsolatban.
Az okait tudom, legalábbis sejtem, és elég keményen törekszem, hogy ne térjen vissza ez a rettenetes tünetegyüttes.
Azt tanácsolom mindenkinek, hogy keresse meg önmagában a pánikbetegség létrejöttének miértjeit, okait, higyjétek el, könnyíteni fogja az életeteket.
Én személy szerint elég gyakran hallgatok a lelkemet simogató zenéket, természeti és környezeti hangokat, néha agykontrollt is alkalmazok (ezt mind meg lehet találni a legnagyobb videómegosztón), ez mind a lelkem és elmém megnyugtatására szolgálnak, arról nem beszélve, hogy az agy pihen és kikapcsol.
Nekem ezek váltak be, hogy kapcsoljak ki, iktassak ki mindent a külvilágból. Csukjátok be szemeteket egy kellemes nóta mellett és lélegezzetek mélyeket. Egy kis relaxáció.
Ha számotokra nem bevált módszerek ezek, akkor keressetek és vezessetek be az életetekbe olyan szórakozást, olyan pihentető tevékenységet, ami az agyatokat kikapcsolja a mindennapi stressz alól, testeteket , lelketeket pedig energizálja. (Amolyan ,,úristen élek érzést” keressetek az életetekbe!!!)
Remélem, sikeres gyógyulást fogtok tapasztalni, amikor megtaláljátok a nyugalom szigetét önmagatok és egészségetek érdekében!

(Ui.: okos emberek azt mondták nekem, hogy aki beismeri önmagának, hogy pánikbeteg, vagy depressziós, az valójában nem is az! :))))
Szívből kívánok mindenkinek sikeres gyógyulást!
! 🙂

Dominika | október 25, 2016 14:24

! 🙂
Én nyár óta küzdök a pánikrohammal. Ugye nekem ilyen soha eddig nem volt.
A lényeg, hogy édesapám kiment külföldre dolgozni. Minden Happy volt, örültünk. De ahogy teltek a napok, anyám idegessége rám is hatással lett.
Majd egyik este, mikor a tv előtt ültünk, elkapott engem. Életemben elsőnek. Nekem még ilyen ” élményem ” nem volt, így csak az anyám gondolt a rohamra. Elkezdett fájni a szívem, gyorsan vettem a levegőt.. és azok a tünetek, amiket az előbb felsoroltál.
Nagyon megijedtem. Anyám próbált nyugtatgatni és hívta az ügyeletet. Annyira bedobogott a szívem, hogy ilyen még anyukámnak sem volt, pedig ő 20 éve ezzel küzd.
1 teljes napig volt pánikrohamom.
Majd így ment tovább. Mikor elmentünk a városba, vagy strandolni.. piacra, a boltba elkapott a roham. Egyszerűen nem tudtam kezelni.
Lehet, hogy hülyeségként hangzik, de ekkor besokaltam, és motívációs filmeket, idézeteket kezdtem olvasni/nézni. Valahogy ez megnyugtatott.
Életemben nem találkoztam anyukámon kívül pánikossal. Addig ameddig egy közeli ismerősöm el nem mesélte az Ő történetét. Megértettem, hogy ezen TÚL KELL ESNEM!
Így meg is tettem. Elkezdtem foglalkozni a rohamokkal. Ha ideges lettem, az ujjaimmal játszottam, ha mentem valahová vittem a fülesem és a könyvem, hogy elterejjem a figyelmem. Arra is rájöttem, hogy mindez a FEJBEN DŐL EL, hogy FÁJ VAGY NEM! Amikor újbból előjöttek, én mindig elkezdtem azon agyalni, hogy a FEJEMBEN VAN A FÁJDALOM, EZ SUGÁRZIK A TESTEMBE. És így sokkal jobban lettem. A 30 perces rohamok helyett, leszűkítettem 10-re.
És még dolgozok rajta:)

Violet | október 15, 2016 12:11

Tipikus tünet, pánikroham.
Tapasztalatom szerint amikor kicsit nyugodt napok vannak, utánna biztos jönnek a rohamok.
Nekem másfél éve volt villámcsapásként érkező roham és a mentő vitt el.
Hetekig feküdtem leszedálva annyira durva volt.
Aztán hoztam egy döntést, gyógyszer nélkül jobban voltam így abbahagytam a szedését.
Két- három hónapig szedtem a frontint aztán azt is leraktam.
Sokáig nem tudtam vezetni, idő volt mire visszanyertem a bátorságom.
Most már jól vagyok, előfordul még rosszullét, de minimális tünettel jár és nem akadályoz a mindennapokban.
A barátnőm is pánikbeteg, elég vicces!
Neki olyan tünetei vannak mint amit leírtál, volt Ő is sürgősségin ct-n stb.
A mentős azt gondolta, hogy stroke, beszélni is alig tudott és kiestek a tárgyak a kezéből, zsibbadt a bal oldala, verte a víz.
Tényleg durvák tudnak lenni a tünetek.
Ő évek óta szed gyógyszereket, és azt látom, hogy csak rosszabb a helyzet.

Zsuzsa | szeptember 24, 2016 08:55

Èn 5 éve vagyok pànikbeteg. Eleinte nem akartam gyógyszert szedni, és akkor egy beszélgetés a pszichiáterrel segített, hogy túllépjek lassan a rohamokon. Aztán terhes lettem a 2. Gyerekemmel, és minden szuper volt. De később sajnos visszajött, és hipochonder is lettem. Képes vagyok bármilyen olvasott tünetet produkálni.
Most viszont, ami miatt írok, h kb 3 hete elkezdtem szédülni. Vagyis inkább bizonytalanságérzés. Annyira beidegeltem magam rajta, hogy jött a magas szívverés, levert a víz naponta többször, hányinger, stb. Végül a sürgősségin kötöttem ki. Vérkép negatív, pajzsmirigy, szív uh, 5ekg, Ct, mr minden rendben. Fülészet is. 3 napot kórházban voltam, hazajöttem, a szédülés elmúlt, 1 hét után újra előjött és kezdem nem bírni. Cymbaltàt és Frontint szedek.
Nagyon örülnek, ha vki írna nekem. Jó lenne ha olyannal tudnék beszelni aki megérti amiről beszélek. Köszönöm
Zsuzsa

Zsuzsa,nagyon ismerős dolgokat írtál,én is hasonló cipőben járok,nagyon ijesztő tünetekkel!

Bea | október 12, 2016 17:46

Én is hasonló vagyok, csak nehezíti a dolgot, hogy gyógyszert nem szedhetek, mert szoptatok. Nálam valószínűleg a szülés váltotta ki (azelőtt 6 évig nem volt ilyen gondom, viszont előtte gyógyszert szedtem, szintén Cymbaltát és Frontint) Én mindenre gondolok, csak a pánikra nem, hihetetlen, hogy ez ilyen tüneteket produkál. Én egy éve próbálom túlélni… Minden napomat megkeseríti… és amikor megjön, még rosszabb. Szívesen beszélek veled erről, habár okos nem vagyok… Üdv, Bea

Anita | október 13, 2016 20:15

19 éves lány vagyok, egészséges, legalább is azt hittem. Ma a barátnőimmel focimeccsre mentünk, jól ismert helyre ahol kevés ember volt, mint a kisvárosi csapatok mérkőzésén általában. Sütött a nap ezért árnyékból szemléltük a játékot, hirtelen furcsa érzéseim jöttek és mintha minden gondolatomat a legrosszabb dolgok szőtték volna át. Hirtelen menekülni akartam arról a helyről, de már késő volt a kezeim elzsibbadtak és jéghidegek lettek, izzadtam és nem is tudom, az az idő valahogy kiesett. Nem kaptam levegőt és hányingerem volt. Ez a pánikbetegség? Ez miért jelent meg? Sem az egyetemen sem a munkám során nem tapasztaltam. Falun csendes környezetben élek a szüleimmel a testvéremmel a kutyámmal. Kétszer volt rohamom egymás után, nem emlékszek mindenre teljesen, a barátnőm aki 10 éve mellettem van azt mondta így még nem látott engem, de még ilyen nem is történt velem. Félek, máskor is megfog történni? Azok után hogy legyőztem a magasságtól és a pókoktól való félelmem, amik ugyan nem voltak komolyak, de nem akartam, hogy hátráltassanak. Nem vagyok félénk sem, szeretek emberek elé kiállni és előadást tartani, szeretek barátkozni, nem drogoztam soha és az alkoholt is alig fogya inkább társaságban. Valaki volt már hasonló helyzetben, hisz nekem nincs a világ gondja a nyakamon akkor miért?

t.l. | december 29, 2016 23:52

Jó régen írtál ide, én meg csak most tévedtem erre az oldalra. Remélem, azóta már jól vagy, de ha mégsem, akkor mesélek. 🙂
Több mint 20 éve vagyok pánikbeteg. Most 41 vagyok, két gyermek édesanyja, és éppen sz@rabbul vagyok, mint valaha, de lesz majd még jobb is. Mindig vannak jobb és rosszabb időszakok.
Azt írod, hogy neked nincs a világ gondja a nyakadon, nem érted, mitől jöhetett elő a pánikroham.
Hát nekem is úgy kezdődött, hogy mindenre gondoltam, csak erre nem. Mert szerintem nekem semmi trauma nem volt az életemben, velem minden a legnagyobb rendben van, gondoltam akkor, 18 évesen, az első tüneteknél. Eltelt pár év, mire rádöbbentem, hogy mi váltotta ki. Ugyanis az első tünetektől számítva eltelt vagy 5 év, mire pszichológushoz kerültem! Addig csak pszichiáter, aki nyomta belém a gyógyszert és ennyi…
Menj el pszichológushoz, ha még nem mentél, és kineziológushoz. Szép lassan ki fog derülni. Minél később mész el, annál rosszabb lesz a helyzet, erre én vagyok az élő példa. Meggyőződésem, hogy egy “friss” pánikbetegség nagyon jól gyógyítható, ám ez az esély az idő múlásával rohamosan csökken.
Ha korábban mondták volna, hogy menjek pszichológushoz, nem rögzültek volna ennyire belém a téves reakciók, amiket most már szinte képtelenség kiírtani belőlem. Mielőbbi jobbulást kívánok neked, ha azóta még nem történt meg! 🙂

Tamás | szeptember 11, 2016 22:40

Gondoltam en is megosztom veletek eletem jelenlegi(szamomra legnagyobb) problemajat.
Kb 5eve kezdodott….abban a pillanatban mikor lecsapott ram repulon utaztam. Hirtelen egy szazad masodoerc leforgasa alatt egy nagyon fura erzes keritett hatalmaba.Osszeszukult a gyomrom,izzadtak a tenyereim,hanyingerem lett es olyan gondolatok jartak a fejemben hogy “mi tortenik ha….”
Nem ertettem mi tortenik de atveszeltem. Ahogy telt az ido maga egy repulo az egen fura erzessel toltott el,sot meg a hangja is. Kesobbiekben kiderult hogy panikrohamokkal kuzdom es ez azota sem szunt meg. Vannak jobb idoszakok es vannak eleg kellemetlenek is ugyebar. Manapsag mar barmivel utazom is szorongast idez elo es panikrohamot- legyen az metro,vonat,auto,barmi.
Az ido elteltevel a problemam sulyosbodott ugyanis “sikerult” kifejlesztenem magamban tovabbi fobiakat(teriszony,olykor tomegiszony,emetofobia/hanyastol valo felelem-ebbol kifolyolog etkezesi zavarjaim vannak).Tudatosan nem eszem mielott megyek valahova vagy csak keveset mert nehogy kihanyjam. Szornyu egy allapot.
Kerestem segitseget tobbszor is. Tudom hogy ez is mint minden mas a fejben dol el. Eros dohanyos voltam(napi 20-30szal) es letettem egyik naprol a masikra. Ha ezt megtudtam csinalni akkor miert nem tudom lekuzdeni a panikrohamokat es az orokos aggodast minden teren!?Teszem fel magamnak a kerdest.
Nagyon erosen probalom de az “ellenseg” erosebbnek latszik.
Mindenkinek a kornyezetemben nyiltan beszelek a problemamrol de latszik hogy nem ertik. Ezt az allapotot csak az erti ki szinten ebben a csonakban evez.
Jelenleg kognitiv viselkedesterapiara jarok de nem vettem eszre javulast.
Ugy erzem segitsegre lenne szuksegem,ezert is dontottem ugy hogy megosztom veletek a tortenetemet.
Tudna valaki segiteni?

david foster | szeptember 12, 2016 02:34

!1989 -ben 18 évesen kerültem ebbe az állapotba,direkt nem irom hogy betegség!nekem a gyógyszer segitett és tapasztalatom szerint nem lehet máshogy kezelni ,mert az élet nem engedi meg, hogy csak magaddal foglalkozz és az valós okokat kiderítsd ,ami szinte biztos hogy lelki eredetű.terápia és gyógyszer együtt meghozza az eredményt!

Tamás | szeptember 26, 2016 00:06

.Biztos vagyok hogy lelki eredetu a hettere ennek az allapotnak de eddig meg nem igazan jottem ra hogy mi is lehet az.
Gyogyszert semmi keppen nem szeretnek szedni, mert nem szeretnek rakattanni es egyik terapeuta/ orvos sem ajanlja.

Dí | január 2, 2017 18:41

Nekem is volt ilyen emetofóbiám (sose hallottam, hogy ilyen hivatalosan létezik). Egyik este lefekvés előtt jött először, maradt is egy évig. Pánikolgattam szépen, ami eléggé kimerített idegileg hosszú távon. Tudod, mi segített? Mikor éreztem, hogy közeledik, elkezdtem mondani magamnak, hogy csak a fejemben létezik, csak képzelem, igazából nincs is semmi. Nem szükségszerűen kell rosszul lennem, ha ettem. Egy cikkben olvastam, hogy csak a fejemben létezik. És tényleg. Ezt kell felfognod. Aztán egyre enyhébben jöttek, majd teljesen el is múlt.

Noire | szeptember 13, 2016 00:55

Mióta jársz kognitív viselkedésterápiára? Épp gondolkodtam rajta én is, de ha ez sem használ…
Szedsz gyógyszert? (nekem működni szokott, olyankor nem jön elő, ha tudom, h utazni kell, beveszem előtte, bár mostanában próbálok anélkül boldogulni). Én se bírom a magasságot az “utazás fóbia” mellett, és a hányástémától is viszolygok. most egy hete lettem rosszul,szivdobogás,hányinger,szoritó érzés a torokban,ugy ereztem rögtön meghalok,de nekem ezek már ismerős érzések voltak,mert évekkel ezelőtt már többször volt ilyen időszakom,de valahogy mindig elmult,persze hosszu hónapok után. Most apám betegsége váltotta ki,a napi szinten korházba járás,a halál közelsége,nem tudok megbirkózni vele. Néha nem tudok kimenni a házból,sőt felkelni a ágyból is nehezemre esik. Persze aki ezt nem érte meg,bizony nem is érti. Minden féle idegerősitő szert vettem,meg nyugtató hatásu készitményt,de persze nem használnak semmit. Nem akarok gyógyszer hatása alatt bambulni. szóval nehéz,de majd csak tulleszünk rajta.

Zoli | november 14, 2016 00:07

Válts életmódot ha teheted. Sportolj rendszeresen, szedd a megfelelő vitaminokat, tartsd be valamilyen szinten a neuro diétát, tanulj meg relaxálni és alkalmazd minden nap.
Törődj magaddal!
Sok sikert.

Ninetta | december 10, 2016 06:01

Én 1986 óta vagyok agorafóbiás. Egyszer már 2-3 évig tünetmentes voltam, de kiújult. Gyógyszert szedek, éppen 2 hete egy újabb, más hatóanyagú gyógyszerre álltam át. Volt időszak, mikor a lakásból a szemetesig (mely kb. 5 méter) sem mertem kimenni. Jelenleg az utcára lemegyek, de a közlekedést még társasággal is kerülöm, ha lehet. Nekem véradás után jött ki (készenléti véradóként már a csuda sem tudja hányadik alkalom volt, és addig soha semmi bajom nem volt), vártam a buszra, rágyújtottam, és abban a pillanatban kapott el a rosszullét. Két megállóra laktam, de leszállás után a gyógyszertárba kellett bemennem (ott mondták is, hogy az adott héten nem én voltam az első véradó, aki rosszul lett), ahová értem jöttek. Én már megbarátkoztam a betegséggel, már amennyire lehet, mert mi már valószínűleg együtt töltjük le a hátralévő éveimet. Természetesen sok mindenben akadályoz, szem-, és egyéb műtét előtt állok, de piszok nehéz találni mindig valakit, aki el tud kísérni.

Srágliné Vass Bernadett | szeptember 7, 2016 19:46

. Én már nagyon sokszor voltam pánikbeteg. Megfigyeltem és az orvos is mondta a rohamok nem akkor jönnek amikor valami külső negatív hatás ér hanem amikor megoldodik és nyugodt vagy. Ha valaki gyógyszert szed és le akarja tenni csak orvossal lehet fokozatosan. Én egyszer azt mondtam nem szedem be a mentő vitt el tehát csak fokozatosan. Ma megint rám jött az oka a múlt héten a párommal akivel 19 éve vagyunk együtt olyan szinten össze vesztünk eldöntöttük elvállunk. Mivel külföldön dolgozik örlödtem pár napig. A hétvégén hazajött és minden happy. Ma azonban fájt a bal karom, légszomj, rettegés attól hogy infaktust kapok mi lesz a gyerekekkel. Remélem gyorsan túl leszek rajt ismét.

Zsuzsi | október 14, 2016 19:05

.Sajnos én is 2003 óta beteg vagyok akkor halt meg drága szeretett mamám és útánna kezdödött nállam.Többször korhézba is kerültem.Ahol egy orvos a korházban a zsebembe csusztatott egy névjegyet h.hívjam fel.Felhívtam s elkezdtem a magánrendelőébe járni s jobban voltam azt hittem h.a gyogyulás útján vagyok,elhittem az orvosnak ,De nem volt igaz mire észbe kaptam a gyogyszereimet napi 25 szemre felvitte.Útolag kíderült hogy nem csak nekem hanem mindenkiek aki hozzá járt,és addig gyogyszerezte a betegeket míg azá nem ítrák a papirt amit ő készítetett hogy minden ingóságukat teljesen íngyen a dokinak adják. Ezek útán már én sem tudtam még az ajton se kilépni sőt egyedül lenni se.Eddig 12 olyan rohamomvolt amibe a dokik szerint is hajszál hía hogy majdnem belehaltam s sok szinte napona kisdebbek.11 évi szenvedés útán lett könnyebb kicsit elköltöztem az első néhány honapba ott se tidtam kimenni csak kidérettel de sztán már sikerült. Ott keztem rájönni hogy nekem sajnos frontok is nagyon nagymértékben nehezítik a betegséget.Nem cdak elöhozzák de nagyon felerösítik.Nekem is a levegővétel +magnézium+b6vitamin,film a telomon ami haszmál decsaka kisdebb rohamoknál.A nagyobbnál színte semmi csak a férjemnek ködzönhezem és a fiamnak hogy élek még. Újjabb költözés s megint nem tudok itazni dzinte a kerdne se megyek ki.Rettegek az év minden napján. Nekem már annyira elvadult h.a gigám semüködik jól enni is nehéz.Félek a legilyesztöbb mikor egyefül vagyok mert tidom hogy ha így kijön akkor nekem annyi. 13 lassan 14 éve teszí tönkre az életemet ez a nyavaja.38 éves vagyok.3 éve szüntelenül kitatjuk a gyogymodot de nincs eredmémy csak annyi h. már csak 12 óránként vedzek be gxogyszert.De mivel 13 éve ugyanaut szedem félek már nem is ér semmit.S félek h. a ssok gyogydzer dzétmarja a gyelúcsővem mint a mamámnak és akkkor … .Lejet hogy nem degítezem ezzel senkinek de ködzönöm h.megoduthsttam veled,veletek eut a problémámat.Ha valaki tid valami jo és 13-14 útán már jo lennegyors modszer mert ez így életnek nem nebezhető ,az írjon kérem.Köszönöm. Kedves Ágmes elkébzelni se tudom hogyan tudtál megbékélni ezzel de lea kalappal elöted.Mekem nem megy smér nem is fog.Meg szeretnék gyogyulni hidz a fél életemet már elvette ez a nyavaja s már két babát is
Tamás | augusztus 22, 2016 20:31

! Én is hasonló problémákkal küzdök. Már gyerekkoromban előfordult ez, egy félresikerült injekciós kezelés után. Egy évig nem bírtam hallgatni a dörgést, mert úgy éreztem mindenik a dörgés az agyamat érinti. Nem is tudom pontosan leírni, hogy mit is éreztem. Aztán elmúlt. Hosszú ideig rendben volt minden, csak azt vettem észre, hogy a tériszonyom nő fokozatosan. Aztán megint előjött. Akkor az infarktuson járt az eszem állandóan. Nem tudtam enni, mert féltem, hogy az étel fokozza az infarktus veszélyt, állandóan mozgásban kellett lennem, nem bírtam nyugodtan ülni egy percig sem, nem tudtam vezetni, mert mindig azon járt az eszem, hogy útközben rosszul leszek. Pedig keményen sportoltam, minden nap és soha semmi fájdalmat nem éreztem. Egy fél év után elmúlt mindez, újból tudtam enni, vezetni, csak a tériszony maradt, de az nem zavart annyira. Most évek után megint előjött ez a pánikroham. Már néhány hónapja tart, ismét tudok nyugodtan enni, de vezetni rendesen nem. A hosszú, nyilt utakon, különösen autópályán nem tudok egyszerűen vezetni, mert azonnal elkap valami félelem, hogy valami baj történik. Kétszer is csináltattam ekg-t, minden rendben, tehát a szívemnek semmi baja és mégis előjön. Csak nézem, ahogy a feleségem nyugodtan száguld 150-nel az autópályán, milyen egyszerűnek tűnik és én mégsem tudom megcsinálni. Pedig én is megtudtam régebben. Ő viszont nem mer nagy forgalomban, város között vezetni. Én pedig csak ott tudok. Leköt a forgalom, és akkor nem gondolok annyira a félelemre, hogy valami baj történhet. Átkozott egy betegség. Remélem, ismét kigyógyúlok belőle és talán nem jön elő többet. Talán egy pszichológus segíthet. Gondolkozok, hogy elmegyek.
Ha hosszúra sikerült, elnézést, csak jól esett, hogy itt elmondhattam az egészet, mert nagyon el sem merem mondani senkinek, mert milyenek az emberek? Rögtön azt mondják, hogy megbolondultam, de aki itt van, az tudja, hogy milyen kegyetlen tud lenni ez a betegség. Gyógyúlást mindenkinek és csak örömteli gondolatokat!

Gondoltam en is megosztom veletek eletem jelenlegi szamomra legnagyobb problemajat. En is ugyan így voltam és vagyok már 6 éve hogy pshichilak es pánik betegségem van ,szeretnék. eből ki gyogyulni ha valaki tudna segíteni akor az irjon adig is koszonom

Noire | augusztus 7, 2016 03:04

Helló mnkinek:)
Érdekes és sajnálatos is egyben mennyire sok a pánikos, vajon miért van ennyi manapság!?
Én is ezzel a szarral küzdök több éve. Utazás során szokott előjönni leginkább (busz, autó, repülő), a lényeg, hogy valami közlekedési eszköz, ami gyorsan halad. Ahogy érzem, hogy gyorsul a jármű, előjönnek a tünetek; izzadás, gyengeség, izomfeszülés, zsibbadás, halálfélelem, ha erdős területen haladunk akkor félelem, hogy vmelyik kanyarban lesodródunk az útról. Érdekes módon, ha lassabban megyünk, akkor nem jön elő. Azelőtt sose volt ilyen problémám, élveztem a sebességet, nem okozott gondot bárhova elmenni. Most meg ott tartok, hogy meg kell gondolnom milyen úton, hány órás stb. mehetek, nehogy előjöjjön, így inkább neki se indulok már egy hosszabbnak.
A xanax jól tompította minden esetben a tüneteket, elő se jöttek, ha indulás előtt bevettem pár bogyót, viszont 1 alkalommal mintha maga a xanax idézte volna elő a pánikot, gyorsan vert a szívem, féltem, hogy szívrohamom lesz, izzadtam. Ez a gyógyszer nem megoldás hosszútávon, mert nem csak a tüneteket tompítja, hanem az egész gondolkodásmódot beszűkíti, egész nap zombie tőle az ember, levert, nem érdekli semmi, depressziós.
A pszichomókus nekem nem ért semmit, de lehet csak nem volt elég tapasztalt.
A sport és a relaxálás mindenkinek ajánlott, de ettől még nem múlik el teljesen.
Sajnos nem tudom, hogyan lehetne ettől végleg megszabadulni…
Szerintem valamennyire segít, ha az ember kibeszéli magából és találkozik hasonló pánikosokkal, együtt szerveznek találkozókat/programokat. Mindenki a saját városában elmehetne ezekre, ha lennének ilyen “csoportok”. Bár lehet vannak, csak én nem tudok róluk…
Ha valakinek van kedve beszélgetni/találkozni/szervezkedni, írjon!:)

kriszti | augusztus 11, 2016 20:33

en is ezzel kuzdom par honapja rettegek ettol az egesztol gyogyszert nem szedek mert nem akarok ra szokni viszont amit mondtal az nagyon jo otletnek tundik en szivessen talalkozmek veled szemelyesen ha pest kozeleben elsz esetleg. Udvozlettel kriszti

Noire | augusztus 13, 2016 04:50

Neked mikor szokott előjönni, ha már felszálltál az adott köz. eszközre és megy vagy ha úgy érzed gyorsít a sofőr? A belvárosi/helyi közlekedés is gondot okoz? Mondjuk előfordult már velem a városban is, ha kicsit gyorsabban mentünk kocsival, vmiért veszélyhelyzetnek éltem meg…
Sajnos nem Pest:/

Jenci | augusztus 14, 2016 12:43

Engem is érdekelne, hogy lehet segíteni ezen gyógyszer nélkül!

Petra | október 13, 2016 03:05

láttam te leküzdötted a pánikbetegséget. Szeretném megkérdezni hogy sikerült? Köszönöm

Katalin Bartal | december 3, 2016 20:13

èn is ebben a cipőben jàrok egy pàr ève.Ha tudna valaki segiteni meg köszönnèm làtom anyukàm mennyit szenved ettől a betegsègtől.Fèlek hogy ràm is az vàr.

Tóber Piroska | december 12, 2016 18:29

! Neked sikerült megoldást találni erre a borzadalomra? Hálát adnék, ha megosztanád velem! Üdv

Zsolt | augusztus 20, 2016 07:32

en egy 40 es éviben járó sportos aktív mondhatni életet szerető férfi vagyok !
Pár hónapja kezdődött az olvasottak alapján amiket irtok hasonló tünetekkel egy pánik roham vagy igazából nem is tudom minek vezzem ezt a szart ” bocsánat a kifejezésért ” mert a mai napig képtelen vagyok elhinni jog en is bátran kijelenthetem az vagyok!
A tüneteim nekem is hasonló képpen alakultak heves szív dobogás,magas hirtelen kiugró vérnyomás es a legrosszabb a haláltól való felelem “infarktus” jelei mondanom sem kell hogy nagyon megijedtem így első utám a kollegám volt egy orvosi ügyeleten mivel a dolog pikantériája hogy az egészségügyben dolgozom így nagyon is tisztában vagyok a pánikbetegség tüneteivel amit nem hittem el hogy ez velem történik!
Na mentő hívás be a kórházba labor vérvétel minden amit el lehet ilyenkor képzelni természetesen negatív minden lelet.
Lassan 3-4 hónapja szenvedek en is es be kell lássam pánikbeteg vagyok próbáltam mindent frontin,bisoblock,betalock stb igazából a xanax segített nemileg de sajnos arra ra lehet könnyen szokni azt nagyon nem akarom.
Be kell lássam el kell menjek akármelyik kollegám hoz pszichológus,akármennyire nem akarom ezt elhinni vagy hogy ez velem történik.
Köszönöm hogy elmondhattam mindenkinek kívánok gyógyulást mostmár tudom milyen rossz es alattomos ez a betegség!:-(

Bérczy Lenke | augusztus 21, 2016 02:42

Engem két hullámban kapott el. Először gyengéden autóvezetésnél, amikor csak magamra számíthattam, és ezután hajnalba, a kisfiam mellett.(kb.4,5 éves volt.) Azóta a fejem bal része, mindig zsibbad,(s persze a gondolatok:agydaganat)-, vagy van két fogimplantátumom, lehet azok nyomnak egy ideget.)- így szinte alig merek csinálni valamit, (bár ez már 5 éve tart), s úgy ahogy öntök magamba erőt(meditáció, relaxáció) ha van rá időm. Emellett van 3 gyermekem, igaz 2 már felnőttkorú, de velünk laknak, egyetem stb. így őket is el kell látni. Sokszor alig tudok magamon erőt venni, hogy bármit is csináljak, de muszáj.- Illetve én így gondolom, mert maguktól nem sok mindent csinálnak. Vezetni imádok, s tudok is, csak mivel aludni nem mindig tudok éjjel,már bebeszélem magamnak, hogy rosszul leszek, és elálmosodok, és ezért
mindig meg is kell állni, és egy “ébresztőt”agykontrollozni.
Amúgy, ha ennyi “pánikbeteg” van – egyébként én is tagadtam mind ezt,amíg velem nem fordult elő – sajnos a chaim trails-nek köszönhető, amiről nem mindenki tud, vagy nem ismernek el,( mert mindenki rohan a Gyógyszertárba, ha valami baja van, vagy az orvoshoz,) de mindezt direkt idézik elő, hogy fejlődjön a Gyógyszeripar. Az egyik embernek pánikrohamot okoznak, a másiknak magas vérnyomást, a harmadiknak magas koleszterint, a negyediknek cukorbajt., stb.

Jenci | augusztus 14, 2016 13:01

.Az a leg nagyobb baj hogy kB 100 féle pánik betegség van. Mindenkinek mástól, hasonló tünetekkel. Én is pánik beteg vagyok (voltam) kB 90%ban már meg gyógyítottam magam. Nagyon nehéz volt. Tudok segíteni. Vasarlo1@freemail.hu írjatok nyugodtan. Üdv :Jenci

Viki | augusztus 20, 2016 06:08

!Engem érdekelne,hogy mi a folyamata az öngyógyításnak,nagyon sok tünet igaz rám,amit erről a betegségről írnak és ami még nem könnyiti meg a helyzetem hogy még kismama is vagyok,ha lehet nem szeretnék ártani ezzel a gyerekemnek…ez az egész februártól kezdődött,tudom mi váltotta ki,mitől szorongok mindig és mik a kiváltó okok,csak nem tudom ezeket kezelni.A segítséget előre is köszi

Nagy Evelin | augusztus 22, 2016 03:43

Nekem a húgom küzdött ezekkel. Annyira hogy ki sem tudott menni a végén a házból. Suliból is ki lett íratva. Fáradt volt. Iskola előtt sírógörcse volt. Hányt és fosot.
Aztán lassan valahogy leküzdte. Lassan már udvarra is kiment picit. Eljött velünk nyaralni.
Amire én fogom gogy akkoriban lett egy külföldi barátja. És úgy volt hogy jön hozzánk. Szerintem miatta kapott erőt és löketett hogy kimerjen menni az utcára ismét. Hogy bármennyire nehéz összeszedje magát. Idén elérte hogy eltervezzék összeakarjanak költözni. Most külföldön dolgozik. Először úgy nézett ji lesz vele baj. Mert ismerős próba interjút tartott vele és az első kérdésnél hogy miért szeretne ott dolgozni elsírta magát. Ezutan viszont a rendes interjú ment. Mondjuk az is szerencse volt hogy normális emberrel beszélt. És bár szakított a barátjával most már más is motiválja. Úgy nézz ki hogy kigyógyult.

Én imádtam mindig a sebességet. Most sincs máskép. De autóban mióta megtanultam vezetni még utasként sem bírom ha előre fele nézek. Valószínűleg a rossz vezetési tapasztalatok miatt.

Ami persze sosem mard el ha vizsgahelyzetbe kerülök.
Most voltam külföldön munkaközvetítő cégnél. 3 órán keresztül kerültem. Ahányszor beakartam menni majdnem hánytam, gyomrom összeszorult, kezeim remegtek, lábam szinte mozdulni sem tudott, légzés is nehéz volt. Lefele kellett néznem hogy ne lássam az embereket. Elakartam menekülni pedig tudom hogy nem szabad. Hiába mondtam magamnak hogy befogok menni. Minden rendben lesz. Ennyire tudok az adott idegen nyelven. Befogok menni..befogok menni. Végül az nyugatot le annyira hogy bemenjek hogy telefonon felhívtam ismerősöm.jött a tudat hogy most muszáj lesz. Végső soron meg akkor nyugodtam meg már majdnem teljesen miközben hallgattam ahogy bent más emberekkel beszélgetnek.

De ettől független ahanyszor valaminek érzem a súlyat ezek rámtörnek. Nem tehetek ellene semmit..csak azt hogy nyomasítás kedvéért hangosan kimondom hogy mit fogok tenni… ha nem elég magamnak akkor másnak hogy mindenképp megtegyem.
De szerintem tényleg legnagyobb löketet az elhatározott cél adja és hogy beismerjük félünk. Az én helyzetemben a beismerés utan még azzal próbálom rávenni magam hogy mitöl félek? Ha nem sikerül nem sikerül. De nem mindegy hogy próba útján vagy anélkül.
Szerintem a rohamot az is fokozhatja hogy nem szeretném ha mást vagy engem hülyének ítéljenek meg a viselkedésem miatt. Szóval az hogy mások véleményére adok bàrmennyire is azt mondom hogy nem.

Szasza | szeptember 19, 2016 13:55

.Ne haragudj már,hogy rád írok,de olvastam ,hogy te már leküzdötted a pánikbetegsèget.Adj lègyszi pár tanácsot,mert szüksègem van rá.Előre is köszönöm.Alexandra

kitti | szeptember 24, 2016 20:33

.ès hogyan sikerűlt

kitti | szeptember 24, 2016 21:03

Nekem azt mondta az orvospm ha igy fogom folytatni a 40 et se elem meg jol ramilyesztett.de a tobbi orvos meg kinevetett ezen

Anita | október 4, 2016 07:04

tudol nekem segiteni a pánik betegség leküzdésében?

Badog | augusztus 17, 2016 14:08

. Esetleg nem Budapesti vagy? Nekem is pánikbetegsègem van, ami épp nemrég jött elő újra. Szívesen beszèlnék veled akár e-mailben is.

Zsu | szeptember 28, 2016 23:27

! Zsuzsa vagyok. 6éve küzdök ezzel. Attól félek,hogy infarktusom van de pedig nem többször voltam sürgösségin emiatt. Minden negatív volt és azt mondták pánikroham. Nagyon nehéz így élni. Félek a gondolattól is,hogy rosszul leszek. Gyógyszert nem merek rá szedni,mert félek,hogy rá szokom. Megpróbálom kezelni önkontrollal több kevesebb sikerrel. Jól esett megosztani veletek.Jobbulást mindenkinek.

Anett | október 25, 2016 09:44

Zsuzsa elég reg irtal ide de remélem elolvasod. Sajnos enis ettol szenvedek mar 8 eve igaz kb 1 eve lett nagyon durva addig siman kezeltem ugymond lebeszeltem magam róla..es elmult na de 1 eve szornyu szinte kikelek onmagambol mindenfele tunetem van a szedulestol a 120 pulzusig ja es mensi elott meg durvabb. Rettegek h meghalok.

Erika | október 26, 2016 02:21

én szívesen el beszégetek veled mert én is igy vagyok. A terapia segítene vagy egy barat akikel el tudunk beszélketni akik ojanok mind mink aki szeretne nyugotan csatlakoszhat adikis 😉

krisztina | november 8, 2016 08:26

! Azthiszem en is panikbetegseggel kuzdom. Felvehetnenk a kapcsolatot.

Timea | augusztus 2, 2016 21:43

Én egy 19 éves lány vagyok, aki a ti hozzászólásaitok alapján most nagyon elgondolkodott azon hogy valóban pánikbetegség áll a problémái mögött!
Sajnos én már több éve szenvedek, mindössze állandó légszomjam van, ami csak folyamatosan fajúlt, már úgy érzem, hogy nem kapok elég levegőt ahhoz, hogy életben maradjak, ezek mellett pedig folyamatosan halálfélelmem van.
Rengeteg orvosnál jártam már, de sehol nem találtak semmit, mindenki pánikbetegségre utal, de sajnos én nem vagyok hajlandó nekik elhinni, és mindig csak azt mondogatom hogy halálos beteg vagyok.
Nagyon rossz érzés, főleg hogy minden egyes nap ebben az állapotban vagyok, alig kapok levegőt, ha kapok is, nem érzem azt hogy a tüdőm megtelne levegővel.
Ha valakinek hasonló tünetei vannak mint nekem, nagyon kérem hogy segítsen!
Tanácstalan vagyok, és félek is nagyon hogy mi lesz velem!

Csilla | augusztus 4, 2016 13:57

Timi! Olvastam a bejegyzésed. Én talàn tudok segíteni a problémàdon. A pànikbetegségnek ez erős tünete amit leírtál, viszont legtöbb esetben emellé más tünetek is társulnak. Nyilván 100% osan nem tudom biztosra mondani, hogy erről van szó, de beszélhetünk róla. Helyileg hol laksz?

Timea | augusztus 6, 2016 09:52

Sajnos nem Magyarországon, romániai vagyok. Igazán hálás vagyok neked hogy oltál, nagyon örülnék neki ha tudnál segíteni.

Mici | augusztus 7, 2016 11:22

Kezd el valami sportot, vagy szórakozást csinálni. Mióta én is újra sportolok és különféle dolgokat csinálok nincs halálfélelmem és a munkahelyen is 100%-ban tudok teljesíteni, gyógyszer és dilidoki nélkül sikerült 4 év után nyílttá válnom és a betegeim is mostanában örömmel távoznak tőlem, mert érzik, hogy minden rendben van. Régebben egy egy kezeltem annyira feltolta bennem a pumpát, hogy esténként legszívesebben meghaltam volna és volt amikor alig tudtam elaludni, másnap meg egyszerűen ki se nyílt a szemem, mert este sírórohamaim voltak és beragadt reggelre a csipától. Nem is tudom, hogy mi váltotta ki igazán nekem a pánikbetegséget (talán a barátaim elvesztése), de mióta tényleg lekötöm magamat azóta sokkal pozitívabb jelzéseket kapok a klienseimtől és hamarabb megtudom őket nyugtatni mondjuk egy injekció beadása előtt, vagy ha veszem a vért. Többször kimondom az igazat a kezeltjeimnek például, hogy fájni fog, vagy hiába húzza el akkor se lesz jobb ezzel sokszor kitartásra biztatom őket.

Timea | augusztus 7, 2016 14:04

Szerintem is az lenne az egyik legjobb megoldás ha lekötném magam valamivel, azonban nagyon rossz tud lenni, amikor az embernek már semmihez nincs kedve, főleg hogy nekem ezek a tünetek már nem múlnak el, minden nap ugyanúgy érzem magam. Nekem is felírták a xanaxot, de én nem szedem, megpróbálom a dolgokat a fejemben elrendezni, sajnos a gyógyszer hosszú távon nem egy megoldás, és még függőséget is okoz.
Reménykedem benne, hogy lesz annyi erőm e betegség legyőzésében, és mindenkinek jobbulást kívánok!!!

Mici | augusztus 7, 2016 23:42

Szerencsére nekem gyógyszer nélkül sikerült. Szabadidőmben kimegyek, vagy ha esik odakinn akkor olvasok valamit csak nem számítógépezek. Észrevettem, hogy aki többet ül gép előtt hamarabb lesz ilyen beteg. Nem egy ápoltam is beszámolt, hogy idegnyugtatót szed. Mióta többet vagyok kinn és olvasok hagyományos iratokat azóta sokkal jobban érzem magam és nincsenek negatív érzéseim.

Timea | augusztus 10, 2016 15:48

Egyébként azt megkérdezhetem hogy neked milyen tüneteid voltak?
Eszter | október 23, 2016 21:11

Szerintem is a számítógép csak erősíti a pánik betegséget!
Mici | augusztus 14, 2016 15:18

Mindenen sírtam és féltem a haláltó. Ha egy képet láttam egyből a halálra gondoltam, feszült voltam a betegeimmel és egyre jobban észrevették ők is.

Anonymus | szeptember 19, 2016 21:46

Én is pánik beteg vagyok (voltam) kB 90%ban már meg gyógyítottam magam. Nagyon nehéz volt. Tudok segíteni ha gondolod.

Timea | augusztus 21, 2016 17:43

Szio. Én is pánikbeteg vagyok. Nagyon szeretnék még egy babát. De gyógyszer nélkül!!! Jelenleg gyógyszereken élek. De minél hamarabb szeretnék megszabadulni tőlük. Nekem a negativ gondolatok, haláltól való félelem és a nagy önbizalomhiányom okozza a pánikot.

Porpáczy lajosne | október 13, 2016 21:17

Fussál amennyit csak bírsz,és érezni fogod,hogy a tüdőd 100%-an üzemel.

Timea | augusztus 30, 2016 14:56

Sajnos ez a pánikbetegség nagyon meg tudja bélyegezni az ember életét, és nem is könnyű megszabadulni tőle. Nekem már szinte minden egyes nap előjönnek a tünetek…

Nikolett | szeptember 2, 2016 19:42

Timea!Nikolett vagyok.Ugyan olyan tüneteim vannak , mint neked. Körülbelül egy hónapja kezdődött az egész.Az esküvőm utáni délelőtt.Hiperventillaltam.Azóta is félek, mikor jön ismét elő,mindennapos a “fulladás” érzés.N tudom mi tévő legyek.Nálad van valami változás?

Timea | szeptember 4, 2016 21:25

Kedves Nikolett!
Őszintén eddig még semmi változás, nagyon aggaszt ez a dolog. Te is úgy érzed hogy nem kapsz elég levegőt? Nekem a mély levegővétel egyáltalán nem megy, mintha nem is a tüdőmbe kerülne a levegő…
Próbáltam már tornázni is, mozogni, de nem jövök helyre sehogy sem, ezért még mindig azon rágom magam, hogy valami komolyabb bajom lehet.

Turzó Renáta | augusztus 2, 2016 01:47

Azt hiszem a párom pánikbeteg… de ő nem ismeri be.. (19 éves férfi)..kb havi egyszer van egy ilyen pánikrohama.. valaki eltudná mondani, hogy hogyan tudnék neki segíteni ha rohama van? Nagyon rossz, hogy nem tudok vele mit csinálni.. orvoshoz nem hajlandó elmenni.. úgy zajlik le, hogy fájlalja a hasát, aztán a teljes teste remegni/rángani kezd. Megy a hasa. Hányni is szokott (bár ez ritkább). Felmegy a láza. Kb 45-50 percig megy ez mindig. Aztán pedig elalszik. Mindig este vannak ilyen rohamok. Az első decemberben volt utána márciusban és azóta minden hónapban van egy-kettő… nem hajlandó orvoshoz menni, mert azt mondja, hogy ő nem fog nyugtatókat szedni.
Tudnátok segíteni, hogy mi az amit kipróbálhatnék vele, hogy esetleg az bejönne e, ami nem gyógyszer… vagy valami praktika vagy tipp..
Csodát nem tudok tenni. De megszakad a szívem mikor így kell látnom és nem tehetek érte semmit sem… segítsetek!

– egy reményteli 17 éves fiatal lány –

Mici | augusztus 7, 2016 11:36

Nekem a szakdolgozatom után volt egy kiadós pánikrohamom. Miután megcsináltam napokig a hideg rázott és lázam volt meg afta a számban. Meg kell figyelni, hogy mi váltotta/váltja ki. Nekem az izgalom és a stressz, de érdekes módon a teljesítés után hánytam meg fostam. Mióta dolgozom úgy féléve körülbelül az első 1-2 hónapban nagyon ingerült voltam az előzmények miatt és utána magamtól sikerült meggyógyulnom. Az orvos nem tudott segíteni, magamba néztem és sikerült. Sokszor a tükörben is nézegettem magam olyankor kérdeztem is magamat, hogy mi a fenét keresek itt és ezt esténként lefekvés előtt csinálgattam mire sikerült megtalálni a helyes utat. Lehet, hogy a barátodnak nincs életcélja, meg kellene kérdezned tőle, mert nekem sokáig azért volt pánikbetegségem, mert nem találtam sehol meg a helyemet és mióta sikerült mind ez lett barátom és már össze is fogunk költözni karácsonyra a babát meg jövő nyárra tervezzük, vagy jövő karácsonyra 🙂 Mindig céllal élek így a betegség már a múlté.

István68 | január 3, 2017 22:08

Renáta! A párodnak minél előbb orvoshoz kell fordulni,mert különben nagyobb baj lesz,és ezzel nem akarlak ijesztgetni,csak jó tanács. Hidd el tudom mit beszélek,mert ismerem a betegséget, a gyógyszerek és saját önerőd segíteni fognak,láttam rá élő példát . Sok sikert kívánok !

jessi55 | július 21, 2016 14:38

..19éves vagyok.. énnálam kb.1éve kezdőtött ez a pánikbetegség.. hirtelen jött rám iskolában épp órán ültem jó kedvem volt jól éreztem magam semmien rosz gondolat sem volt.. hirtelen nagyon elgyengültem izzadtam erős hányinger jött rám es szédültem ..megijedtem es kikéreckedtem az illemhelyre egy fél órával később jobban lettem ..nemis törődtem akkormég ezzel gondoltam csak egyszeri eset mindenkivel előfordul.. de utána jött csak a rosz ..ez után minden egyes nap rámjöttek a roszulétek egyre súlyossabbak .. már egy tanitási órát sem birtam ki ..hiába mondogattam magamnak hogy semmi baj minden rendben lesz azután csak mégjobban rámjött.. olyan erős hányingert éreztem mind még soha .. és ez volt 1éven keresztül minden egyesnap nem mertem szólni senkinek h mire gyanakszom orvoshoz sem mentem ez végett egyszersem.. es mostanára még súlyossabb már félek olyan helyekre járni ahol sok ember van egy helyen iskolát is ott hagytam ez végett mert nem birtamki egy napot annélkül hogy ne lettem volna roszul.. üzletbe sem merek elmenni és kialakult az a félelmemis hogy mások előtt roszul ne legyek nehogy hányak ne hogy öszeesek .nem járok már sehova mert ha 2nél tobb emberrel vagyok egy helyen (pl osztályteremben,üzletben a kaszánál várni, buszon,) rámtör a pánikroham .. nem merek már kimozdulni sem ..nagyon jó lenne ha valaki adna tanácsot hogy mihez kezdjek mert ez igy nem élet és nemtudom mitévő legyek 🙁

Balla Barbara | július 29, 2016 00:34

En 2szer elajultam. Mind 2 alkalommal fenn akadt a szemem es a nyelvem is visszacsuszott… Ha a parom nincsen ott lehet h nemis elem tul mert megfulladok! Amikor eloszor tortent a dolog atestem tobb kivizsgalason ami minden alkalommal negativ lett! Nem is volt problemam egeszen addig ameg masodszor is elo nem fordult. Nem.mentem el egybol korhazba csak utana par kivizsgalasra ami ismetelten negativ volt. Azota van bennem a folyamatos szorongas mindentol valo felelem. Mindennapos szedules erzet ( de ha nem figyelek ra akkor nem is erzem) …borzalmas.. Felek minden betegsegtol..ha mar kicsit erzem h faj a fejem akkor gobdolom h agy daganatom van.. Allandoan gomboc van a torkomban. Na es ha egyedul vagyok????? Arrol inkabb mem is beszelek mert az borzalmas… Es en sem merek sehiva sem jarni mert felek h ramtor megint..nem tudom jol erezni magam sehol sem mert azon gondolkodom h melyik pillanatban leszek majd rosszul.. Soot meg vezetes kozben is ram jon ujabban.. De ez mind fejben dol el es ezen nekunk kell valtoztatnunk!!! Ez csak a buta gondolataink szulemenye…. Probald meg a legzo gyakorlatokat nekem szokottt segiteni! Es kitartast kivanok neked!
Barbi

Anonymus | szeptember 19, 2016 21:51

Hasonlo nekem is!.barmim faj biztos halalos..foleg a mellkasom..rengeteg ekgt keszitettek tobb helyen,minden negativ..most kezdodott a panikroham nalam,nem tudom hogy lehet uralni ezeket a gondolatokat..

Gaga | július 31, 2016 01:34

Ugyanez van nekem. Teljesen pont ugyanez. 🙁

Gaga | július 31, 2016 01:37

Marmint a hanyinger. Nekem is ugyanaz. Es mar nem segit ha leszallok a buszrol, mert ha sok ember van korulottem meg rosszabb.
De egyszer mar vezetes kozben is elojott, raadasul nem tudtam hol megallni mert nem volt ra lehetosegem.

Jenci | augusztus 14, 2016 12:33

. Én is pánik beteg vagyok (voltam) kB 90%ban már meg gyógyítottam magam. Nagyon nehéz volt. Tudok segíteni ha gondolod.

Levi | november 11, 2016 15:35

! Lehetseges,hogy en is panikbeteg vagyok.. tudnal segiteni?

Jenci | augusztus 14, 2016 12:38

. Én is pánik beteg vagyok (voltam) Tudok segíteni ha gondolod.

Becky | szeptember 20, 2016 15:31

🙂 én is 19 vagyok kb egy hónapja kezdődtek a tüneteim. Nem akarok gyógyszert szedni de így sem akarok maradni. Neked valami javulas,tipp hogy mi az ami segít ?

Blana | július 20, 2016 23:39

Én nem tudom, hogy az esetemben pánikbetegségről van e szó. Nekem esténként szokott előjönni, leginkább ha egyedül vagyok. Ilyenkor halálfélelmem lesz. De nem csak úgy egy kicsit, hanem ilyenkor mindíg belegondolok az élet végességébe, szülők elvesztésébe stb. Rámtör egy borzongás, az ismeretlentől való félelem az öregesés a halál. Csak és kizárólag akkor jön elő amikor este van. Csak olyankor múlik el, ha más dologra koncentrálok de van, hogy egy este alatt ötször hatszor is előjön és nem tudok elaludni, mert amint az ágyba fekszem újra. Van, hogy mások jelenlétében is de az ritkább. Ilyenkor hirtelen heves mozdulatokat teszek és riadtan keresek valamit ami talán kiút lehet. Többé kevésbé sikerülni szokott. Nem sok embernek beszéltem róla, és nem voltam még vele sehol. Mihez kezdjek? Minden nap rettegek az éjszakától és ha nem fekszem le időben,van, hogy egész éjszaka fent vagyok és mindenféle dolgot csinálok, hogy eltereljem a gondolataimat. Félek. A barátom nagyjából megbékélt vele de néha már ő sem tudja könnyen elfogadni. Volt, hogy hajnalban le kellett mennünk az utcára sétálni, mert bepánikoltam. Van, hogy megijesztem. Mit tegyek?

Mici | július 23, 2016 16:33

Nem kell lefekvéskor semmire gondolni. Én vallásos iskolába jártam, viszont nem gyakorlok semmilyen vallást. Régen a mi atyánk ismételgetése segített utána nem kellett semmit tennem, 5-10 perc alatt elalszok. Van amikor úgy alszok el, hogy elképzelem a sötétséget, amint belezuhanok persze ezt csak nagyon erős fantáziával és koncentrációs képességgel lehet elérni. Teljesen kikapcsolod az elmét és csak a sötétre koncentrálsz és, ahogy zuhansz, mintha kilépnél a valóságból. Kezdetben hanyatt fekve csináltam. Nekem az alvatlanság kiskoromban volt jelen úgy 5-8 éves koromban egy korai lelki traumát követően, mikor a mamám meghalt és folyton arra gondoltam mi lesz velem, ha a szüleim is meghalnak utána a papám is meghalt mire 9 lettem így elég gyorsan beletörődtem a mulandóságba. A papám halála után három évre szörnyű betegségem lett talán lelki eredetű lehetett, de nem hiszem, hogy a tudat alattim csinálta, mert addigra semmilyen lelki gondom nem volt és az alvás is rendben volt. Egy tumorról volt szó, ami nagyon agresszíven nőtt az oldalamon, szerencsére időben jeleztem és nem sokra rá leoperálták. Nem lett áttétes, viszont ébren voltam miközben csinálták és sokáig olyan rémálmaim voltak, hogy meghalok és a szüleim csak ott állnak a temetésen én meg nézem őket, de nem tudok hozzászólni egyikhez sem, viszont a nagyszüleimmel tudtam beszélni. Bizarrul hangzik, de nem attól féltem, hogy meghalok, hanem attól, hogy kit hagyok itt és mit tudok mondani a nagyszüleimnek odaát. A tumor már nagyon régen volt és néha nem is jut eszembe, olyan mint egy rég elfeledett emlék. Ha a véget várnánk nem lenne jövőnk 🙂 Nekem igazából a tumor nem okozott akkora traumát, mint a barátom elvesztése négy éve. Az sokkal jobban megviselt, de sikerült abba is beletörődnöm.

Mici | július 7, 2016 22:59

Nekem most ért éget egy nagyon hosszú pánikbetegség legalábbis úgy érzem. Négy kemény éve kezdődött mikor az egyik legjobb barátom hirtelen meghalt pusztán 20 évesen. Szinte minden nap rá gondoltam és imádkoztam érte, mert nem tudtam tőle elköszönni. Folyton halálfélelmem volt a temetése után és sokszor kihatott a teljesítményemre. Nem egyszer pszichológust is ajánlottak akiknek gyakran elmondtam, hogy mi történt és nem is tudtak teljes mértékben segíteni. Erre magamon kezdtem segíteni, kitaláltam több új hobbit, elkezdtem írni, zenélni nem is egy hangszeren és komolyabban sportolni főként biciklizni, futni, gyalogolni és a legrégebbi hobbimat is újra elkezdtem a súlyemelést. Istenemre mondom 5-6 hónapja azon a szinten voltam, hogy felvágom az ereimet most meg már eddig a bejegyzésig eszembe se jutottak ezek a sötét gondolatok. Barátom is lett (van), néhány hete ismerkedtem meg vele. Nagyon boldog vagyok. Az igazi túllépést az jelentette, hogy volt egy darab közös fotóm a halott barátommal és egy összejövetelen megemlékeztünk rá és a képet egy kis papírcsónakon elégettük szép virágokkal feldíszítve. Higgye el mindenki, hogy a pánikbetegséget főként az okozza, hogy valakit elvesztünk. Volt egy szobatársam, aki gyakran mondogatta, hogy a gyász felemészt és a halálnak meg kell történnie, ha élünk a világon. Nekem nehezemre esett a holtakat elengednem most viszont sikerült túllépnem. Nem régen autóbalesetben szintén néhány ismerősöm meghalt (2) és rajtuk szinte egy hónappal az eset után túltettem magam. Idővel az ember megszokja a veszteséget, gyerekként féltem a szüleim elvesztése miatt is végül arra a következtetésre jutottam, hogy minden szabadidőmet velük és barátaimmal kell töltenem, hogy ez a furcsa pánikbetegség ne jöjjön ismét elő. Kissé morbidnak hangzik, de sikerült egy olyan munkahelyet találnom, ahol halottakkal kell foglalkoznom, vagy haldoklókkal, mert azt tanultam ki és a többséggel ellentétben nem tudnak kikészíteni már idegileg miután ezen a pánikbetegségen túlléptem.

Nusi | július 13, 2016 21:26

Én nem vesztettem el senkit, mégis pánikbeteg vagyok. Nem feltétlenül van köze gyászhoz.

Dorka | február 20, 2017 19:38

!
Valószínűleg helyeslem.
Én 1,5 éve veszítettem el édesapám,hirtelen kiderült nála rák.
El vitte 2hét alatt és mikor meg mondta édesanyám telefonon, onnattól kezdve nem sírtam,szorongatás, agresszív voltam itthon, hangulat ingadozásom volt.
És hozzá teszem attól a naptól nem sírtam nem tudtam/tudok.
Voltak rosszúl léteim,de 1hónapja alakult ki nálam ez.
Ami,szorongás,légszomj,szapora szívverés,hideg verejtékezés,már halál félelmem nincs,írt gyógyszert az orvosom,de nem szedem.
Erős szervezetem van hálisten!
Nem akarok pszichológushoz járni.
De,ha nincs más megoldás muszály lesz.

Háber Tibor | július 6, 2016 23:28

Valaki próbálta a Citalopram nevű gyógyszert?
Állítólag Gábor S Pál szabadalma nagyon sok pánikbetegen segített.

Imre | július 6, 2016 22:06

en is panikolok es en a szivbetegsegektol,nagyon fital vagyok sportolok is(foci) es nem tudom a paniktol-e vagy nem de olyanokat erzek reg ota,hogy valami furcsa erzes vagy mintha a szivem meg akarna allni es akkor kohintek de remiszto nagyon,foci kozbe is ereztem es felek,hogy megall a szivem vagy ossze esek vagy ilyesmi,3ekgn is voltam mas doktoroknal mindenik jo lett,a verkepem is jo,ez az erzes a panikbetegsegtol erzem? Mert 4 honapja nem ereztem es a tegnapelott megint ereztem,az ekg megmutatta volna ha valami lenne? Mert en ugy olvastam hogy igen.

Mariann | július 4, 2016 23:07

…….én 44 éves vagyok és 12 éve kezdődtek a pánikrohamaim.Az első alkalommal szó szerint lebénultam 1 órára.Rengeteg kivizsgálást csináltam végig a tüneteim miatt (ekg-k igy többes számban,uh,vérnyomás kivizsg,pajzsmirigy vizsgálat stb.)Az elején kaptam gyógyszeres kezelést, ami segített de a mellékhatások miatt nem akartam mindíg szedni……..a mai napig vannak pánikrohamaim időnként, de ami nekem segített az az,hogy beszélek a “pánikhoz”…..na mi van? Már megint itt vagy?Ok előbb utóbb abbahagyod a szivatást.Még adok 5 percet aztán elég,nincs időm a hülyeségedre…..kb. így.Plusz sport és egy kis önzés.Ha valami túl sok az életben ,akkor az tùl sok.Nem kell mindent lenyelni

Mindenkinek gyógyulást
Mariann

18Magdi1 | július 1, 2016 12:50

! 18 éves vagyok. 1 éve küzdök egy enyhe depresszióval. Ebből 5 hónapot végig önbántalmaztam. Amikor az önbántalmazást sikerült leküzdenem azt hittem rendbe jöttem. Egy hónappal ezelött viszont volt egy pánikrohamom. Teljesen váratlanul jött. Egész nap nevettem, jól éreztem magam. Semmi testi és érzelmi jel nem volt. Az önbàntslmazásos emlékek sem jutottak eszembe az nap. De amikor lefeküdtem aludni váratlanul eszrmbe jutott a teljes öt hónap. Minden egyes vágás, minden egyes gúny, észrevételek és figyelmeztetések. Az emlékeimbe ragadtam. A légszésem gyorsúlt. Megijedtem. A szívem hevesebben vert. Mégjobban megijedtem. Kattogott az agyam. Próbáltam az emlékeimből és az érzélmeim fogságából kitörni, de amikor nem ment elkezdtem pánikolni. Remegtem, izzadtam, kapkodtam a levegőt, ilyesztően gyorsan vert a szívem. Pánik volt a köbön. Soha nem éltem át még ehez hasolnlót. Próbáltam jelet adni a barátnőmnek aki mellettem fílmezett, de meg sem tudtam mozdulni. Belűl már ordítottam hogy vegyen már észre, hogy segítsen kívülről mert nekem nem megy. Valahogy sikerült begböknöm őt, de mire sikerült megmozdítanom az ujjamat már eem volt erőm másra. Az agyam továbbra is fogva tartott. Rettegtem és ujra magamat hibáztattam. A roham 7-10 percig tartott. Ettől kezdve nem tudok másra gondolni csak a multamra, a tetteimre és a sebekre. Azóta már kettő rogam is volt, de szerencsére abból sikerült magamtól kiszskadnom. Rettegek mikor jön egy újabb roham. A futás és az írás már nem segít. Nem tudom lekötni magam. Folyton azzal küzdök hogy fennt hagyjam az állarcomat mindenki elött és ne mutassam ki az érzéseimet. Pedig szívem szerint üvöltenék és zokognék.
Tudom hogy ez mind fejben dől el, de az érzés hogy nem tudok változtatni ezen a gondolataimra is ráhat. Egy örökös körforgás az egész. Ès az sem segít hogy augusztusban lesz hogy egy éve elkezdtem az önbántalmazást.
Nem tudok igazán nevetni. Nem tudom élvezni az apró örömöket. Semmit sem érzek csak félelmet, dühöt, magányt és önutálatot.
Félek hogy nem jutok túl ezen egyedül. Valaki segítsen! Kérem!

Kismanócska | július 26, 2016 12:49

Magdi! Én 33 éves vagyok, kb 19 éves koromtól küzdök a pánikbetegséggel. Sokmindent kipróbáltam az évek során, és én jópár dologban az ezoterika felé fordultam. Jó pár évem volt amikor teljesen tünetmentes voltam. A te esetedben az önbántalmazás ütötte meg a szemem. Ezzel is szenvedtem. Komoly öngyilkossági késztetéseim voltak. A furcsa az volt, hogy egy időre elköltöztünk, és akkor elmúlt, mintha elvágták volna. Visszakoltoztünk, és 3 hét elteltével ismét rám törtek ezek a gondolatok. Nem hagytam annyiban, és utána jártam, mit mondanak erre ezoterikus vonalon. Egy radiesztéziával is foglalkozó hölgy szerint az önbántalmazás oka ha rossz földsugárzásban alszunk. Eljött hozzánk, kimérte, hogy hol nincs semmilyen földsugárzás, kicsit odébb toltuk az ágyam, és egy hét elteltével elmúlt minden ilyen jellegű gondolatom, és azóta sem tért vissza. Egy próbát megér szerintem, hátha neked is segít, told odébb az ágyad. Veszíteni valód nincs, max nem segít. Nekem bevált. Esetleg ha megteheted, hívj ki te is szakembert, persze csak ha nem tartod sült bolondságnak. Sikeres gyógyulást neked mihamarabb!.:-)

1Magdi18 | augusztus 26, 2016 01:14

Köszönöm, Kismanócska!
Rájöttem, hogy ez mind azért történt velem, mert nem zártam le a múltam és mert nem volt biztos pont az életemben. Most már kezd minden rendbe jönni. Elkezdtem pozitívan gondolkodni. Mindenben nézem a szépet és a jót és amióta az épülés útjára léptem…van életcélom. Az önbántalmazás már apszolult nem merűl fel lehetőségként és a pánikrohamok is megszűntek.
Persze vannak pillanatok amikor belemerülök a múltba és akkor jön egy kis érzelmi hullámvasút, de ilyenek mindig lesznek. Most már tudom kezelni ezeket a pillanatokat.
Van külső segítségem is. Ismerősök, barátok és a párom. Ők azok akik mindig mellettem vannak. Sokat köszönhetek nekik.
Köszi a tippet, amint lehetőségem lesz megfogadom azt is.
Ez az oldal is sokat segített.
Köszönök mindent!

Jenci | augusztus 14, 2016 12:40

. Tudok segíteni ha gondolod.

Erika | augusztus 29, 2016 21:00

rettentoen panikbereg vagyok szinte xanaxon elek tudnal segiteni?

Réka | június 27, 2016 20:52

!! 24 éves làny vagyok 5 éve küzködök kisebb nagyobb pànikrohamokkal és a pánikbetegséggel. Talàn a kezdetektől fogva gyógyszert szedek aminek előre kijelentem SEMMI értelme nincs hisz az embert csak függővé teszi. Soha nem gondoltam volna hogy a húszas éveim elején azzal kell szembenéznie hogy gyógyszer függő vagyok. Màrcsak arra a szintre jutottam hogy folyton a gyomrom fáj , hányinger ,izzadás , napi szinten kb. 50x a csuklómon a pulzusomat ellelőrzöm. Pànikrohamokkal heti szinten küzdök ez sokszor odáig fajul hogy az utcában sétálgatok remegve izzadva heves szívdobogással és azt hajtogatom hogy még fogok halni. De eldöntöttem próbálok változtatni az életvitelemen elkezdek mozogni relax zenéket hallgatni és hàtha jót fog tenni. Megsem gondoltam volna hogy ilyen sokan vagyunk akik ezzel küzdenek és lehet hogy furàn fog hangzani de szerintem sokunkat segítene ha pl. talàlkoznànk olyan emberekkel akik ugyanezen dolgokat àtélték és esetleg tanácsot is tudnánk egymásnak adni hogy ki hogy küzd meg vele. Gyógyulást kívánok mindenkinek!!

Sziszkó | július 1, 2016 14:49

! 32 éves lány vagyok. Több mint 10 éve küzdök a pánikbetegséggel, ahányszor abbahagytam a gyógyszert, idővel mindig vissza is estem. Jelenleg is küzdök vele.

Marcsi | július 7, 2016 14:42

Réka!
Én is 19 éves korom óta vagyok “hivatalosan” pánikbeteg (akkor volt az első nagyobb rohamom). Szintén gyógyszert szedek a kezdetektől. Sajnos eléggé beszűkült az életterem, bár igyekszem a legjobbat kihozni belőle, de persze nem mindig sikerül.
Igaz, én már 35 éves vagyok, de szívesen beszélgetnék veled erről a témáról, ha még nem találtál senkit, aki szintén pánikos és átérzi a helyzeted.
Az emailem marcsi211@gmail.com, írj nyugodtan, örülnék!

Denes | július 24, 2016 18:50

! Ez szerintem is jo 5let, marmint a talalkozas beszeles.
En negy eve kuzdok a rohamokkal. Heti ketheti egyszer jelentkezik. Random helyen es idoben. En szoltam a barataimnak, h sajnos ez van velem. Nekem az segit ha elkezdek telefonalni, h elterejje a figyelmemet. Ha ez se segit akkor jon a fel frontin. :/ De az csak havi 1X.
Ha elkezdek jatszani a telefonommal az is segit neha.
En ugy probalom kivedeni, h ha erzem h ajjjajj, most jon a roham. Azonnal elkezdek vmit csinalni. Pultos vagyok uhogy elkezdek takaritani. Kiviszem a szemetet, citromot vagok stb. Ha a vonaton jon ram, azonnal elkezdek filmet nezni. Köszönöm mindenkinek, h megosztotta a tuneteit praktikait. 🙂 nekem segitett, h nem csak en vagyok ilyen.
Ha valaki szeretne errol beszelni. Nyugodtan irjon nekem emailt. hoppal.denes@gmail.com

jeffery church | június 13, 2016 17:35

Tudok segíteni mind a gyors kölcsön !!! Szüksége van egy hitel fizeti ki a számlákat, vagy indítani egy vállalkozást a saját?
Ha igen a kapcsolatot velem equityfinace@gmail.com

Tyna29 | június 24, 2016 19:08

Nekem 2,5 ève van ez a pánik….Viszont nekem van egy èrdekes jelensèg is mellè,mègpedig az,hogy fekve ,lehajolva vagy sok idegessèg után a szivem mintha egy nagyot dobbanna aztan hirtelen köhögnöm kell! Felülök és jobb de volt már olyan,hogy többször beledobbant egymás után ès ezeket gyors szívverès követte!
Azt hiszem olyannyira kattog ezen az agyam,hogy már állandóan a hirtelen haláltól fèlek!illetve nehezen alszom el mert fèlek,hogy nem èbredek többet:(
Ha valakinek van ilyen légyszi írjon,hogy ez is a pánik?

Leo33 | június 27, 2016 09:03

Sajnos ez vele jár, hiperérzékennyé válik a gyomorszáj és a gyomor felső része és a nyelőcső ami a szív idegpályája mellett van és ez az egész összeköttetésbe van a vegetatív idegrendszerrel is, azért tapasztalunk refluxos ritmuszavarhoz hasonló tüneteket, nekem az első rohamom után annyira érzékennyé vált a gyomrom hogy kisebb rázkódásra ingerelte a szívem annyira hogy még egy kis járkálástól is nagyokat dobbant és fel ment a pulzusom vagy ha járkáltam a lépcsőn, alig tudtam mozogni, úgy éreztem mintha le akarna szakadni a gyomrom és ki akarna ugrani a szívem a torkomon ,ráadásul én még fulladtam is olyankor,próbáltam sokfajta gyógyszert,egyedül a bétablokkoló (egilok) használt valamit, izolálta a szívemet a kóros ingerektől, de nagyon lefárasztott, állandóan ásítoztam , majd el aludtam lábon tőle, ezért abba hagytam azt is, azóta sportolok minden reggel(fél éve), amikor felkelek még most is van hogy jön ez a furcsa gyomor lüktetés,szorítás, szívidegesség, de pár perc mozgás után elmúlik, már bánom hogy nem kezdtem előbb sportolni, 11 hónapig kínlódtam a bogyókkal.

Imre | július 13, 2016 13:17

Leo33 nincs emailod ahol esetleg tudnank irni,mert jokat irsz es en is megszeretnek tudni egy par dolgot?

Renáta | július 5, 2016 21:53

ez a hirtelen mellkasban dobbanás és köhögés nálam is van még a mellkasomra is szoktam csapni én ezt is annak tulajdonitom be.

Imre | július 5, 2016 23:56

Nekem is igy van,de ez a panikbetegsegtol van?

Inci | július 6, 2016 02:32

Nekem is van pánikrohamom.
1 ève kezdõdott ,mikor nagyon depis időszakom volt.
Először éjszakánként voltam rosszul ,arra ébredtem, hogy szedulok a testem le van zsibbadva ,erőtlen ès ájulás èrzès tőrt rám a szívem majd ki esett úgy vert , ez 1 hónapba 2-3 alkalommal ismétlődött utànna már nappal is tömegközlekedésen, vagy olyan helyen ahol tömeg van ….mivel külföldön élek ez miatt a tarcamban van egy papír amire a címem és közeli hozzátartozók száma is rá van írva mert sokszor félek, hogy ha elkap ez a rosszullét én meghalok…
Eldöntöttem, hogy eljarok sportolni azóta nem volt ilyen panik rohamom, de most megint sterszesebb vagyok ,es nekem is vannak ilyen nagyobb szivdobbanasaim egy nap tobbszor is erzem, pont a héten egyik éjszaka volt ,hogy éreztem először és nekem is azóta ez a gondolat koszal a fejemben! De én is úgy szoktam leküzdeni ,hogy nagy levegovetelek ès magamban mondogatom: jól vagyok,nincs semmi gond , mingyart túl vagy rajta…
Nem gondoltam volna , hogy 26 evesen ilyen rohamokat kell leküzdeni önmagammal de én tudom hogy letudom küzdeni és nem akarok gyógyszereket szedni!

Imre | július 6, 2016 05:15

En 4 honapja nem ereztem ezt,es most megint erzem jon valami furcsa erzes es kell kohintsek

Kitti | július 29, 2016 17:15

! Az nem a szived,hanem a gyomrodnál lévő ér,ami összeköttetésbe van a sziveddel…a sok gyomorideg teszi! Nekem is volt ilyen sokszor! És én is pánikbeteg vagyok! Ne foglalkozz vele illetve sportolj! Én futok,azóta elmúlt! Jobbulást! 😊

Imre | augusztus 18, 2016 16:17

Köszi kedves vagy nagyon,tényleg akkor nem a szívem? Csak úgy érzem

Imre | augusztus 18, 2016 16:20

De akkor miert erzem neha sport kozbe is ? 🙁
Tamas | szeptember 1, 2016 12:54

Igen az. Nekem is ugyan ezek a tüneteim. Tobben tanacsoltak az autogen tréninget hogy az segit. De meg nem probaltam

Imre | szeptember 3, 2016 16:08

Hogy erted igen az? A szivemtol van? Vagy nem?

Imre | szeptember 18, 2016 19:43

Jó volna ha valakivel tudnék írni erről,emailba vagy akárhol
Pupet | október 23, 2016 23:55

! Könnyen lehet, hogy ez szivritmuszavar. A te helyedben elmennék egy kardiológushoz. Én szedek rá gyógyszert. Sokat segít.

Imre | október 25, 2016 15:19

Most ez minaz akkor? Mert en voltam ekgn,szivultrahangon de minden jo

Imre | október 25, 2016 15:27

Ha ezek a vizsgalatok jok akkor nem lehet szivritmuszavarom igaz?
NEM FÉL / EGY EGÉSZ | június 1, 2016 14:59

Nekem kb 5 éve volt pánikrohamom és elég hamar sikerült leszámolnom vele. Az első egy hét után azt mondtam: “Ebből elég! Én nem vagyok hajlandó ezt így folytatni! Mindent megpróbálok, csak ennek vége legyen!” Én is halálfélelmet éreztem légszomjjal és heves szívdobogással. Szinte a semmiből jött a roham és kb 10 perc után úgy is távozott. Eleinte nagyon megijedtem, mert nem tudtam mi ez. Nagyon félelmetes, az biztos. Elmentem kineziológushoz is, voltam családállításon. Ezek jók voltak arra, hogy szembesüljek azzal, milyen gyerekkori elnyomott érzések, fájdalmak, félelmek voltak bennem. Nekem sokat segítettek a Bach virágcseppek. Persze az első két hét alatt még nekem is szükségem volt valami hatásosabbra, én is szedtem Frontint. Addig, amíg megtanultam kontroll alatt tartani a kitörő rohamokat: figyeltem a légzésre és a tudatos fókuszra. Nálam bevált ez a szuggesztiós mondat: “Nincsenek kényszerképzeteim! Ura vagyok a helyzetnek!”
Egyetértek azzal, aki a tudatos agyi programozásra esküszik. A pánikot félelem váltja ki (amit mi magunk kreálunk-így mi magunk vagyunk képesek ezt megszüntetni). Tudatos akarati kontrollal, pozitív programozással, hangosan ismételt szuggesztiókkal. A félelem nem uralhatja az életed, csak ha engeded. Te teremted meg a betegséget és a gyógyulást is. Ajánlom mindenkinek Emil Coué ma is hatásos gyógyító mondatát:
“Minden nap minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok!”
A gyógyítás első lépcsője az orvos, a második az, hogy felismerjem mit tehetek én magam azért, hogy napról napra jobban legyek. Meg kell találni azt a módszert, ami beválik. Nem szabad hagyni, hogy a félelem hónapokig, évekig uralja az életünket!
Mindenkinek kívánok bátorságot, erőt és kitartást valamint JÓ EGÉSZSÉGET!!!

Kismanócska | július 26, 2016 12:59

Nem Fél / Egy Egész! Szeretnék tőled kérdezni kineziológia ügyben, ha esetleg megengeded. Priviben, e-mailben jó lenne. Ha megengeded, kérlek írj rám: turcsannevemese@gmail.com
Mindenképp köszi 🙂

Tamas Fazekas | május 31, 2016 10:21

!

Tamas vagyok 36 eves.Nekem 2008-ban kezdødtek ezek a rohamok.Mai napig ertetlenul allok mi lehet a h

én 19 éves vagyok kb 2 hete kezdődött ez nálam.hirtelen beleszurt a szívemnel és még levegőt sem tudok ilyenkor venni persze ilyenkor kezdődik h azt hiszem h valami van a szívemel és h meg fogok halni vagy hogy valami bajom lesz ilyenkor gyorsan vér a szívem zsibad mint két kezem remegek alig. kapok levegőt szédülök és legszomjamvan már kétszer voltam az ügyeleten.a házi orvosnál is voltam elküldőtt különféle vizsgálatokra de nagyon félek h mi lehet most velem minden. perce erre gondolok és nem akarom megint ezeket az érzéseket érezni és nem akarom h megint ugy beszurjon a szívemnel mert nagyon rossz érzés és akkor megint kezdődik minden elölről nemtudom mit tegyek 🙁

Vajni | június 23, 2016 17:58

Alma! Nekem 1 eve vannak problemaim a szorongassal es panikbetegseggel. Egy dolgot biztosan mondhatok, a sziv az nem szur! A sziveddel nem lesz gond tutira. Nalam megallapitottak asszimmetrikus aorta billentyut de azon kivul semmi gondot es vannak rohamaim, de mostanra jol tudom kezelni ezeket. Nalam a rendszeresseg hianya a problema, mert amint jol vagyok, abba hagyok mindent. Voltak szedulesek, megsemmisules erzes, szivroham erzet, totalis lezsibbadas es meg beszelni sem tudtam, akkor azt hittem mindennek vege. De nem igy lett. Most mar egyre ritkabban jonnek ram a rohamok es kisebb intenzitassal. Hozza teszem meg, hogy nekem a gyogyszerektol megvaltozott viselkedesemre rament a parkapcsolatom, a lakasom, a munkam es fel evig ebben orlodtem. Mivel az egyik gyogyszer majdnem kicsinalt igy azokat is letettem a problemaim kozepette. Most par honappal kesobb alakuloban van az uj munka, ujra van lakasom, a parkapcsolatomat helyre raktam, sportolok, tarsasagba jarok es mindent egyre boldogabban teszek. Nekem a meditacio, az agykontroll az sokat segitett. Nem hittem ezekben, humbuknak hittem de csak jobban megismertem onmagam ezen az uton. Neked is ajanlom es ahogy az elozo hozzaszolasokban is irtak, hinni kell benne, hogy minden nap egyre jobban es jobban vagy. Merj magadba nezni es feltarni a problemakat es ujra megelni a rossz erzeseket is, hogy vegre lezarhasd azokat. Ez a lelek betegsege lesz de persze jard vegig az orvosokat, hogy ezt ok is tudatosithassak benned es te is a leletek alapjan. 🙂 Sok sikert a gyogyulashoz!

Edit | május 10, 2016 14:24

Kedves Mindenki!
Mi is ezen megyünk keresztül, ill. a 8 eves kisfiam. Az elmult honapokban olyan esemenyek törtentek az eletünkben (mütet, korhaz, halal), amit a gyerek nem tudott feldolgozni. Panikrohamai voltak. Sirt, remegett, izzadt, hevesen dobogott a szive es halalfeleme volt. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Vegül felhivtam egy gyerekpszichologust. 5. honapja jarunk hozza hetente egyszer egy orat. Alkamankent 6000 Ft, de megeri! Minden penzt meger! Elöször csak velünk beszelgetett, majd a gyerköccel es most egy 18 hetes autogen treningen vesz reszt. Együtt csinaljuk vele es probalunk tamaszt adni neki. Nagyon fontos, hogy nyitottak legypnk es szeressük egymast! Csak igy tud kigyogyulni belöle, ill. soha nem fogja kinöni, de kezelni tudja majd felnöttkent ezekete a nehez helyzeteket. Mindenkinek kitartast es jo egeszseget kivanok! Forduljatok szakemberhez, mert gyogyszer nelkül is van megoldas!
Üdv, egy aggodo anya

Norby91 | április 17, 2016 19:50

!24 eves srac vagyok lassan 4 eve kuzdok panikbetegseggel!voltak idoszakok amikor hetekig sőt honapokig tunetmentes voltam mondom minden kiraly de joo vege ennek a mocsoksagnak…de nem igy lett vissza vissza tert es mara oly annyira hogy lassan a hazbol alig merek kimenni pedig erre nem nagyon volt pelda..kb.lassan 2 honapja szinte minden nap szurkal a szivembe majdnem minden nap vannak rohamaim legszomly,ajulaserzet,szivdobogas,halalfelelem stb.a klasszikus tunetek…2 hete voltam ugyeleten is es surgossegin is elotte egy honappal a haziorvosomnal is volt 3 ekg- az 1 honap alatt es mindent rendben talaltak!nyaron is volt szivuh. 24 oras ekg minden ok…mostanra annyira elhatalmasodott rajtam hogy egesznap azon kattogok hogy megfogok halni szorongok feggeltol estig mig el nem alszok na de ugye azt is csak frontinnal napi 2×egy fél szem…nektek is szokott szurni a szivetek?aki tud kerem irjon valami megoldast amivel lehet enyhiteni!!gyogyulast mindenkinek!

Chris | április 25, 2016 00:18

ugyanigy vagyok egy idős veled és ugyanigy túl vagyok ezeken a vizsgálatokon de már kivagyok tőlle nincs olyan nap h mikor egyedül vagyok ne jöjjenek a fejembe a gondolatok hisz már tartok az érzéstől és csak a fromtinnal tudom szabályozni ami viszont függőség már mert ha nincs azon pánikolsz jolenne télleg a valaki ezen tudna rajtunk segiteni hogy sose térjen vissza mert tudom jó magam is milyen és az ellenségemnek se kivánom

Barbi 19 | április 26, 2016 13:18

! Nekem is szur a szivem ! Nekem tavaly kezdodott ez az egesz 3-4 honpig folyamatosan szinte mindennap. Iskolaba sem jartam be mert keptelennek ereztem magam ra… Neha voltak jobb napjaim . Lement az elotehozott erettsegim … Aztan jobb lett egy fel evre kb es most ujra.. Vizsgaidoszak(erettsegi) elott allok … Most jon a java . Es nagyon felek tole nem is magatol a vizsgaktol hanem az erzesekrol amik ramtornek..

Csomor Attila | május 8, 2016 18:34

. Én Rexetint Szedek 1,5éve. Tünetmentesen élek azóta. Vagyis jobban vagyok. Fordulj pszichológushoz.

Sanyi71 | május 12, 2016 14:38

45 évesen kerültem bele ebbe a helyzetbe, előtte azt sem tudtam mi ez. Folyamatos rettegés, félelemérzet, szívdobogás, stb. Voltam pszichiáternél, kaptam frontint és citagent, de semmi nem változik, csak a mellékhatásokat tapasztalom egyenlőre. Tanulom az autogén tréninget, megyek stresszkezelőre, de egyenlőre semmi hatás, és leginkább attól rettegek, hogy ez már így marad?? Kb mennyi idő, mire ezek a szerek és módszerek hatni kezdenek? Most egy hónapja vagyok gyógyszeren. Előre is köszi a t!

Tünde | május 19, 2016 20:50

Én 51 éves vagyok. 3 éve jött ki rajtam a pánik, mellkasi nehézérzéssel,légszomjjal, teljes idegrendszeri összeomlással. Nem tudtam rendesen mozgatni a végtagjaimat. Spirituális szemléletmóddal élem az életem. Próbáltam így megoldani a helyzetet. Kiderült, hogy alacsony a testemben a natrium szint, magas a káliumszint. Ez nagyon sok embernél így van. Ezért minden nap kétszer 1 teáskanál szódabikarbónát iszom két dl vízben. A rosszullétet a feszültség okozza, amit nyugtató gyógyteákkal, cseppekkel, pld. citromf,macskagyökér, levendula, Béres antifront cseppjóllehet kezelni. A feszültséget a szódabikarbóna is oldja. A c vitamin, napi 1ooomg nekem nagyon jót tett. A tiszta só fogyasztása, amben nincs kálium.Én napi púpos teáskanál sót iszom 1 liter vízben feloldva. Gondoljunk bele, a só tartósít, méregtelenítés pótolja a nátriumot. Ezekhez tartozik a diéta, a lugos ételek fogyasztása.Mivel többnyire az idegendszer befolyásolja az emésztést is, Jól jönnek a kurkuma, fahéj, gyömbér, fokhagyma, hagyma és gluténmentes gabonák fogyasztása. Én követtem a kínai öt elem szerinti étkezést és PI vizet ittam. A levegő elem, mint táplálék nagyon fontos ill. a piros színű zöldségek, gyümölcsök, amik “leföldelnek”,pld eper, cékla,sárgarépa,goji bogyó. A homeopátiás szereket is használom. Jól oldja a feszültséget a Jodaqua, az ezüstkolloid. Ezek kitisztítják az energiamezőnket. Az echinacea csepp is nagyon hasznos.Én szedek élesztőtablettát, spirulina algát,máriatövist, teljes B vitamin komplexet, Perui kovaföldet, eszek Chia magot és magnéziumot, d vitamint és iszok rézkolloidot és aranykolloidot. Ezek az idegrendszerre hatnak és a feszültséget vezetik ki a szervezetből. Most aránylag jól vagyok, Persze kell néha segítséget kérnem, fülakupunktura, biorezonanciás bemérés,légzőgyakorlat, jóga,aura-és csakratisztítás. Ezeket is alkalmazom. Nagyon összetett, de gyógyulok. Facebook Nagy Tünde/ napocska a kép

Pánikroham egész nap

Fent írtam már magamról. az jutott még eszembe, hogy van a Balogh Béla: Tudatalattid tíz parancsolata https://www.youtube.com/watch?v=piFTD7jVrYE a youtuben video. Ezt kell hallgatni amennyit csak tudod. Ez segít a tudatalattiból kihozni a nem odavaló érzelmeket, gondolatokat és kicseréli pozitív dolgokkal. Baloh Béla azt mondta egy előadásában, kb fél év, amíg ez megtörténik. Lehet alvás alatt, háttérben is nem oafigyelve hallgatni minél többet. Ha jól tudom a tudatalatti a 21-es számmal “dolgozik”. 21-szer ha valamit meghallgatsz, akkor kezd el hatni.

Vajni | június 23, 2016 18:05

A sziv nem szur. Ha azzal van gond az markol es nem mulik el idovel. En csak egy eve vagyok ebben de ami neked mostanra kialakult az nekem a kezdet volt. MEg parszor meg akarsz majd halni es felni fogod a halalt, meg talan utana is olvasgatni, hogy mi van a halal utan. Majd rajossz, hogy eleg regota halni keszulsz es nem tortent meg. Szur a “szived” de megis kepes vagy sport teljesitmenyekre. Ahogy irtad, 3 EKG 1 honap alatt es semmi para. Nekem bemarkol a mellkasom, beszur a hatam, total infarktus tunetek de elmulik. Elo jon ez kondiban, fozesnel, vezetesnel vagy eppen csak ugy az agyban. Van, hgoy ugy erzem elajulok de megsem. Majd lassan tudatositanod kell magadban, hogy az orvosok kivizsgaltak, ez lelki problema es megtanulni meditalni. Atelni azokat a dolgokat ujra es ujra amiket nem tudtal lezarni meg le nem zarulnak benned. Agykontroll es meditacio plusz egy adag termeszetes leszarom tabletta. Nem a frontin bar kinek mi jon be. En elvesztettem mindenemet a betegseg miatt anno, lakast, szerelmet es allast. Mostanra alakul az allas, az asszonnyal rendbe hoztam a dolgokat plusz egy lakasom is lett kozben mikozben halni keszultem 🙂 Van kiut, te is naprol napra hidd el, hogy jobban es jobban lehetsz es igy is lesz. Kitartas es sok sikert!

Adri86 | április 6, 2016 13:04

Én még nem tudom, pánikroham-e az, ami nekem van. A rosszulléteimnél a gyors szívverés, hányinger, ájulás érzés és halálfélelem dominál. Viszont a rohamok közben normálisan lélegzem és nem izzadok. Az orvosom inkább arra gyanakszik, hogy a szívemnek lehet apró rendellenessége (szupraventrikuláris tachycardia), mert egy-egy roham alkalmával akár 180-190-es szívverésem is előfordult már. Ugyanakkor nekem az az érzésem, hogy a félelem megelőzi a rohamaimat, mintha legalábbis részben én idézném őket élő a rettegésemmel, és azzal, hogy túlságosan odafigyelek a testem legapróbb rezdüléseire is. A rohamaimat után mindig rámtör a sírás és a remegés, a lábam gyengék, a kezemet pedig mintha tűvel szurkálnák. De mint említettem, nálam a szívdobogás dominál, olyan, mintha a szívem belülről dörömbölne a szegycsontomon, és ki akarna ugrani a helyéről. Van itt valaki hasonló tünetekkel? Esetleg valaki, akinek szintén NINCS légzési problémája pánikroham közben?

Kisnyuszi90 | április 7, 2016 21:14

.Nekem is ezek voltak a tüneteim,kivizsgáltak de nem találtak semmit.Elkönyveltek pánikbetegnek,tele nyomtak nyugtatókkal,persze nem lettem jobban. Aztán elkezdtem szedni a dalacint,mert begyulladt a torkom,és mire elszedtem a gyulladáscsökkentőt,elmúltak a panaszaim is.Azóta sincs kutya bajom se.Sokszor összekeverik a nagyokosok a szívizomgyulladást,a pánikbetegséggel…. 😉

Szama | április 1, 2016 20:40

! Sajnos én is hasonló cipőben járok.26 éves vagyok.Kezdetben csak havonta pár havonta jött rám, amikor szombaton utaztam vagy ültem az egyetemen.Az utazásoknál az volt, hogy csak azt éreztem, hogy nem kapok levegőt.Aztán egyszer ülök az egyetemen és a nem kapok levegőt mellé társult a remegés, félelem, izzadt a tenyerem, olyan bizonytalan volt minden.De ezek jöttek-mentek.Aztán kb 3 hete kezdődött, hogy minden naposak lettek ezek, de már nem is a hirtelen pánik,,hanem a szorongás.Úgy keltem minden reggel, hogy remegett a gyomrom, féltem egyedül lenni, féltem buszra szállni, étvágyam sem volt, céltalannak éreztem mindent ja és ami új volt, hogy rettegtem, hogy megőrülök.Hogy egyszer csak nem tudok magamról nem ismerem fel az embereket, jött a sok sok buta negatív gondolat.Beindult az ördögi kör mert aludni se tudtam.Ez nyilván mégjobban ráerősített a dolgokra.Most úgy vagyok, hogy kimerek menni az utcára, emberek közé ettől jelenleg nem félek.Ugyanakkor egy újabb kínzó és hülye érzésem van.Ez pedig az, hogy olyan mintha nem lenne a testem és az agyam egy.Mintha kívülről látnám magam.Mint egy robot, csinálom a dolgaim.Persze ettől független tisztába vagyok mindennel.Tudom kivagyok, nincsenek memóriazavaraim vagy egyéb ilyenek.De az h azt érzem mintha nem lennék a testemben eléggé nehéz kezelni.A sport sokat segít, próbálok én is gondolatelterő dolgokat csinálni.Jó idő van a természetbe lenni.És hát csinálom a dolgaim mert az élet nem áll meg.Volt egy hét amikor fel sem keltem, feküdtem az ágyban, élni nem volt kedvem.De rájöttem, hogy ettől csak még mélyebbre kerülök.Így csinálok mindent ugyanúgy mint eddig.És nem mondom, hogy könnyűek a napjaim mert nem.De másképp nem lehet.A gyógyszerekben nem hiszek és nem is akarok rászokni.Ezért én önerőmből igyekszem talpra állni.Persze arra már van elhatározásom, hogy egy pszichológust felkeresek de pszichiátert nem szeretnék mert ott gyakorlatilag biztos a gyógyszer.Azon meg nem fogok egész életembe élni.Az a legfontosabb, hogy ha jön a negatív gondolat csinálj valamit ami eltereli, jusson eszedbe valami vidám emlék, fejts keresztrejtvényt, hívd fel a családod, írj a barátaidnak.Mindenkiben ott van, hogy le tudja ezt győzni.Tudom, hogy borzasztó nehéz, amikor úgy érzed most azonnal elmúlik a világ körülötted.Nekem is sokszor van, hogy leránt; hogy teljesen romba akarja tiporni amit addig elhatároztál és elértél de nem szabad hagyni.Az ember erős, borzalmas dolgokat -ennél borzalmasabb érzéseket, dolgokat is le tud győzni.Én sokszor gondolok arra amikor pl azt érzem, hogy megőrülök, hogy ne légy már hülye, hisz van akinel sokkal rémesebb érzéseket kellett átélnie és mégsem bolondult bele ( pl.lehet morbid példa de belegondolok, hogy van egy ismerősöm aki memrég vesztette el a harmincegynehány éves gyermekét, ő mit élt át, ennél borzasztóbb érzés nincs is a világon h egy anya elveszti a gyerekét.És mégsem őrült bele , mégis túlélte mert az emberi agynak hatalmas a tűrőképessége , nem lehet csak úgy hipp hopp megzakkani) És fokozatosan eltünnek a félelmek az aggódás a szorongás mert rájön az agyad hogy amit épp gondol az csak butasag és majd újra élvezni fogad az életet.Nem megy egyik napról a másikra de csak így lehet.Sok erőt mindenkinek!

Rebeka | március 30, 2016 14:23

16 èves vagyok. Èn voltam az a lány aki mindig ment mindenhova, mindig mosolyogtam ès boldog voltam. Lassan egy ève hogy ez megváltozott. Abbahagytam a sportolást, sokkal kevedebbet vagyok a barátaimmal,már kb semmi ès senki nem dob fel, barmin sirva fakadok. Egy èv alatt 3 szor rugtak fejbe labdaval , es olyenkor hetekig faj a fejem szedulok es hanyingerem van.(4 napja volt az utolso) mindig bekepzelek valami betegseget. Kb 3 hónapja sokkal rosszab mint eddig.. Eleinte a buszon a suliba olyan erzesem volt hogy osszesek. Sokszor ver a viz ,szedulok,remegek es nincs erom.Koncentrálni se nagyon tudok , a rosszulleteim miatt sokat veszekszek a családommal. Sokat fekszek alszok. Mostanra kb 2 hete ramjott szivszuras es hogy nehezen kapok levegot.(kaptam is ra gyogyszert) Azota nem voltam suliba. Pedig szeretnek.. Szornyuek a napjaim szenvedes az egesz. Ezt egyszeruen mar nembirom a regi eletemet szeretnem! Mit csinaljak?  meg próbálok neked segíteni, nos figyelmesen elolvastam a problémád, nekem is hasonló problémám volt, viszont meg oldottam, hogyan!? elmondom neked pár szóban.
Szóval pánikrohammal és elmezavarral küzdesz , leírásodból következtetően, előtte leírok neked egy kis történetet. 2 nap nem aludtam, bementem dolgozni, álló munkát végeztem, fáradságtól jött egy furcsa érzés kezdett gyorsabban verni a szívem, izzadni kezdtem, és lassan zavart volt az elmém , nem tudtam átgondolni mi is történik velem, tehát kifutottam , megmostam az arcom, holt fehér voltam, remegtem, ettől a naptól kezdődött, eljöttem munkából kipihentem magam, eltelt pár nap, ülök a buszon épp munkába menet, aztán újra csak jött egy furcsa érzésem , ettől úgyan úgy kezdtem izzadni, felgyorsult a szív verés, tehát ez a pánikroham, mikor annyira zavart az elme és annyira beképzeljük saját magunk rosszul létét, hogy ez meg történik és nincs hová tennünk ezt a furcsa érzést, ez több mint 3-4 hónapig így ment, úgy éreztem fel adom a fenébe, közbe azt képzeltem be kezdek megzavarodni, zavartak lettek a gondolataim ,egyre több gondolat jött és tessék újra csak pánikrohamom volt, ott hagytam a munkahelyem, előtte sportoltam, csak mivel külföldre mentem dolgozni le kellet mondanom róla, szóval a pánikrohamos betegség, ezt le kell küzdeni, másképp folyton ilyen boldogtalan leszel, az első amin változtatni kell, a belső hangocska ami ne azt súgja rosszul leszek, hanem azt hogy egészséges leszek, akármi érintkezik a testeddel , az agyad reakciónak fogja fel, reagál rá, ezt egy belső érzéssel kapcsolva, ennek a reakciója vált ki jó akár rossz érzéseket, tehát olyan dolgokkal érintkezz , olyan belső hangod legyen ami meghatározza a testi egészséges léted, menj vissza sportolni, olvass könyveket, nézz vicces, romantikus filmeket, egyél azt ami éppenséggel megkívánsz, rendelj pizzát akármi, tehát ha jön egy rossz érzésed, a pánikrohamot követően, azt egy jó belső érintkezés másképp dolgozza fel, tehát már nem kerülget a depresszió érezd hogy tiszta a fejed mindig, egy helytálló és magabíztos tudattal rendelkezel , mosolyogj mindig, élj a mának,és tedd amit tenned kell, remélem segítettem neked, ne hagyd hogy felemésszen, légy ügyes, és kitartó! Ne haragudj , ha furcsán fogalmaztam én nem igazán szoktam megosztani ilyesmiket, viszont tudom milyen érzés és neked most jól fog jönni, sok sikert a továbbiakban!

Elek | március 18, 2016 13:42

Sorstársak! 40 éves vagyok, és másfél éve szenvedek (szenvedtem!) ettől a pánikrohamnak nevezett valamitől. Plusz 3 éve magas vérnyomás betegségem is van. Végigjártam én is mindent (sürgősségi többször is, neurológus, pszichiáter), de eredménytelennek bizonyult minden. Gyógyszereket nem vagyok hajlandó szedni, éppen elég mérget eszünk iszunk lélegzünk nap mint nap. Próbáltam én is roham idején ezt a belégzés benntartás lassú kilégzéses praktikát, valamelyest segít. Engem minden esetben az lendített át a holtponton, ha éreztem a roham közeledtét, azonnal belekezdtem valamibe. Ki a kertbe kapálni füvet nyírni vagy elkezdtem bütykölni a kocsimat. Lényeg, hogy úgy el kell terelni a gondolatokat, hogy ne tudjon az ember arra gondolni, hogy ő biztos meg fog halni vagy éppenséggel halálos beteg. Sajnos nem segít a dolgokon az az életvitel sem amelyet folytatok ( dohányzás, munkahelyi stressz túlsúly) de fokozatosan megpróbálok ezeken is változtatni. Ja és a sport! Be kell iktatni a mindennapokba! 2 hónapja napi rendszerességgel esténként futok tornázok súlyzózok. A leghatásosabb! Növeli az önbizalmat és teljesen más a közérzetem. Talán most már így 2 hónap után ki merem jelenteni, hogy tünetmentes vagyok. Remélem tapasztalataim és módszereim segítségére lehet sok – sok betegtársamnak. Jobbulást mindenkinek.

András | március 15, 2016 21:49

Kedves sorstársak, betegek!

42 éves vagyok, hat éve kezdtek jelentkezni a problémáim. Nem értettem az egészet, egyerűen stresszes időszakokban úgy éreztem elájulok. Leleteim negatívak voltak jött egy szichiáter és fél évig cipralexet szedtem. Magán úton. Jól járt a pszichiáter… Nekem a gyógyszer hatására kiestek dolgok az emlékezetemből. Gakorlatilag alig van emlékem abból az időszakból. A kezelés úgy indult, hogy próbáljuk meg, hátha ez a bajom: ez volt az egyezség a pszicháterrel. Nekem a kúra nem használt. Alatta és utána is jötek a rosszullétek. Talán jobb lett volna, ha a napi 3-4 kávét nem nyomtam volna mellette, sajnos ezt akkor még nem tudtam, az orvos meg nem mondta. Mérnök ember lévén meg akartam keresni az ok okozatot, egyszerűen blabla szöveget nem vette be a gyomrom. Nem igazán olvastam normális leírást a mai napig sem. Ezért hát magamon kísérleteztem magamon akartam megérteni az ok okozatokat. Ennyi bevezető után erre jutottam:
A pánikbetegség kezdetben nem okoz betegség tudatot, olyan még mint egy kavargó köd. Az idegrendszer számára ismertlen terület ismeretlen reakciókkal. Sajnosan a betegséget is egy folyamat megtanulni. A lényeg, hogy a külső stresszt az agyunk felerősítve, hibásan értelmezi. A szakirodalom hibásan ezt félelemérzésnek vagy halálfélelemnek tulajdonítja, de az már csak következmény. Ez a felerősítet hibás inger olyan felesleges testi folyamtokat indít be mint szapora pulzus, légzés, stb. Ezek a testi másodlagos tünetek vagy tovább erősíthetik a kiváltó ingert, vagy csak szimplán kifáraszt a kétszeres pulzusszám.
Megoldásként egyszerűen tudatosítani kell magamban, hogy amit érzek az nem valóságos. Sikeresen rá kell szoktatni magamat, hogy ezek a tudatos megtagadó gondolatok sikeresen elhárítják a vélt stresszes ingert. A másik a pozitív hozzáállás kialkítása, ez nekem csökkenti a felerősített külső ingerek mértékét, tehát a kiváltó okot.
Ezeket azért írtam le, hátha segít másoknak, esetleg jobban megérteni a problémát a szakembereknek.

Szamóca | március 30, 2016 12:59

Linda. hogy érzed magad? segiteni tudott András?
csak mert a párom is ebben szenved.

Nancy | március 11, 2016 05:58

Üdvözlök mindenkit! Sajnos én is a pánikbetegek táborát erősítem, amihez ráadásul lassan 4 éve masszív depressziós érzetek társulnak+üldüzési mánia. Bár még nem diagnosztizáltak, de mivel egyik közeli hozzátartozóm is ebben ” szenved”, ezért vagyok majdhogynem teljességgel biztos benne. Rengeteg orvosnál voltam, ahol vagy nem vettek komolyan, vagy elkezdtek valami teljesen mással kezelni. Persze tudom, az én felelősségem is sokat nyom a latba, hiszen senkinek sem mertek erről nyíltan beszélni és mostanában elég negatív a hozzáállásom mindenhez, mintha teljesen feladtam volna. Nincs önbizalmam, az emberektől rettegek, mégis eddig megpróbáltam szembemenni a ” mumussal”, hiszen sokat járok emberek közé (tanuló révén), de amióta megvolt az első komolyabb ” rohamom” azóta egyszerűen elfog a rettegés a gondolatától is. Mindössze 20 éves vagyok, traumák sorozata ért eddigi életem során, de minden erőmmel szeretnék talpraállni! Bocsánat a túl hosszú irományért, ha valaki esetleg tudna segíteni..Ezzel együtt minden sorstársamnak azt kívánom, hogy találja meg kiutat ebből a ” dologból” és a lehető legteljesebb életet élhesse. Csók?

Hazudtam. Én 21 éves vagyok 😀

Nancy | március 29, 2016 07:01

Ha adnál egy e-mail címet, ott beszélgethetnénk, segíthetnénk egymásnak. Jobbulást kívánok.?

Jani | április 22, 2016 16:36

Sajnos nekem is ilyen problémáim voltak a létező összes orvost vizsgálatot végigjártam. Teletömtek gyógyszerrel cipralex convulex frontint ebben a sorrendben de csak felet szedtem be. Olyan rosszul lettem hogy még így sosem. Abbahagytam és más módszerhez folyamodtam amitől sokáig jól voltam ill vagyok

Valeria | március 10, 2016 13:32

Sajnos en is lassan 4 eve szenvedek a szorongasaim miatt.eloszor panihrohamjaim voltak de napi 10x egy olyan jo honapig.anxiart szedtem ez ido alatt de a leszokas utana borzalmas volt.remalmaim voltak,nagyon lefogytam es nagyon feltem.aztan szerencsere kimaradoztak a rohamok.az utolso rohamom ezelott egy eve volt,ami eletem legdurvabb panikrohamja volt.15 percre lebenultak a kezfejeim.nagyon megijjedtem es azota probalom ovni magam minden olyan dologtol ami kivaltja.igaz azota tomegfobias vagyok.zart teruletekre nem tudok bemenni ahol idegen emberek vannak.nem konnyu dolog atprogramozni az agyd h nincs semmi baj mert a panikrohamok nagyon felelmetesek tudnak lenni.a pozitiv gondolkodas az ami nekem segitett pedig az elejen nem hittem benne…igaz anxiar nelkul nem hagyom el a hazat de probalok gyogyulni minden erommel.ha valakinek van kedve ezekrol beszelgetni,nyugodtan irhat:)

H.Kriszta | március 10, 2016 18:44

. Kriszta vagyok, csak azt szeretném kérdezi hogy hogyan programozod át az agyad???

Viki | február 21, 2016 21:12

! Viki vagyok, 22 éves.
Pár hónapja lettem figyelmes arra, hogy indokolatlanul mellkasi nyomás és légszomj lépett fel. Amik mára sokkal erősebbek lettek. Ezekhez társultak még hideg, nyirkos végtagok, az egész test zsibbadása, síró görcsök… Tegnap egy ilyen rosszullét alatt édesanyám aki bipoláris depressziós (emiatt van xanax a házban), adott egy 0,5 mg-os gyógyszert amitől el is múlt. Orvosnál nem voltam még, a háziorvosom mondta , hogy menjek a pszichiátriára de még nem jutottam el odáig. Gyógyszert nem is szeretnék szedni. Nálam nincs olyan, hogy nem merek kimenni a házból csak valami oknál fogva amit nem tudok, hogy mi az rám jön. Nem vagyok benne biztos, hogy ez pánikbetegség. Szerintetek mi lehet ez? A segítséget előre köszönöm. Kitartást! 🙂

Niki | február 27, 2016 08:59

,nâlam úgyan ezzek a tünetek jöttek ès én sem mentem orvoshoz mert szégyeltem de kár mert az emberek 70 százaléka küzd pánikkal vagy depivel.Amikor orvoshoz fordultam mert olyan rohamok jöttek rám akkor szembesültem vele hogy nem vagyok egyedül.Nem mertem beszélni róla de kár mert nem nèznek hülyének.Van aki tudja miről beszélsz.Én előbb is fordulhatam volna orvoshoz és akkor mâr el is felejtem. Xanaxot és cipralexet kaptam de minimálisat,kèt èv útán most vagyok elhagyási stádiumba,igaz most néha elöjön de tudom kezelni mert a terápia alatt megtanultam.Azt tudom tanácsolni keress egy orvost(pszihologust)aki segít mert egyedül nem biztos le tudott küzdeni.És így csak egyre egyre jobban bele esel,tapasztalat.Most egy természetes gyôgynövényekből állò nyugtatót szedek az antidepreszánst csak ritkán.De vannak tünetek amiket elég jôl kezelek.Citromfű és orbáncfű teát javaslok még ami nekem bejött.

Tyna29 | február 27, 2016 21:19

!
Én 2 éve vagyok pánikos.:(
Már szinte minden elmúlt kivéve a nehézlégzés és a szinte napi szinten jelentkező szív bedobbanás érzés!
Mondjuk most is,hogy írok róla közben egyszer egyszer egy nagyobbat dobban a szivem mintha ki akarna szakitani a mellkasom és köhögtető érzés is egyben!
Nem tudom másnak is van e ilyen de ugy érzem ha ez nem lenne már rég nem pánikolnék:(

kisnyuszi90 | április 7, 2016 21:26

Nekem gyulladáscsökkentő szedése után elmúltak a panaszaim.Én Dalacint szedtem .De nekem szívizom gyulladásom volt,csak nem ismerték fel,ezért hónapokig szenvedtem ,teletömtek nyugtatókkal,ami csak rosszabított a helyzetemen.De ” hála istennek ” begyulladt időközben a torkom és arra kezdtem el szedni a gyulladáscsökkentőt! Nekem már 1 éve kutya bajom nincs! Remélem tudtam segíteni. 🙂

Királylány | március 25, 2016 08:43

Kedves Viki! 31 éves vagyok. Én pont ugyanezeket érzem. Plusz félelem a szívinfarktustól, éjszaka a haláltól.
Éjjel ugrott be, hogy nem is a szívemnek van baja és rákerestem a pánikbetegség tüneteire és sírógörcsöt kaptam, mert nem akarok beteg lenni.
Nem akarok gyógyszert szedni.
Azt olvastam, hogy az ilyen betegségre kapott gyógyszerekről nehéz leszokni, függővé lehet válni.
Egyedül pszichoterapeuta és gyógyszer nélkül is ki lehet gyógyulni?

anna | június 27, 2016 16:26

igen. nekem van egy ismerősöm akinek ugyanolyan tünetei voltak mint nekem ő is gyógyszert szedett, orvoshoz járt stb.. és egyszer azt mondta hogy neki ebből elég és azóta sikerült leküzdenie. Nekem kb. 2-3 éve kezdődött attól félek hogy megfulladok, most épp 11 éves vagyok de már voltunk orvosnál és 100% hogy pánikroham.

Anna | június 27, 2016 16:30

nekem is hasonlóak a tünetek pl: izzadás, gyors szívverés stb de leginkább zsibbadni szoktak a végtagjaim és szédülök. És úgy érzem mindjárt megfulladok. Az email címem: ribaan@gmail.com bárkivel szívesen beszélgetnbék akinek hasonló tünetei vannak

Eszter | július 1, 2016 16:43

sajnos én is ezzel küzdök, ugyanezek a tünetek. Tavaly volt 1-2 komolyabb rohamom, aztán 1 hónapja megint előjött, azóta napi szinten szenvedek, mindig éjszaka, így még rosszabb, mert nem tudok rendesen aludni. Az sokat segít, ha kontrolláltan lélegzem és közben arra gondolok, hogy ez nem a valóság, ezt én kreáltam magamnak. Napközben szinte hihetetlennek tűnik az egész, teljesen jól vagyok, ahogy eljön az elalvás ideje, kezdek rosszul lenni. van, amikor meg tudom állítani (jégkocka a homlok egy részére, légzés, van, hogy a takaró alá megyek be és úgy próbálom a széndioxid szintemet helyreállítani, hogy ne kapkodjam a levegőt és mondogatom, hogy biztonságban vagyok, nem vagyok veszélyben, nincs szükség noradrenalin termelésére a testemnek.. stb.), de van, amikor nagyon elkap. Ilyenkor megpróbálok nem küzdeni ellene, hanem hagyom, hogy “elkábuljak”, bár nagyon félemetes, hogy nem tudom kontrollálni a dolgokat. Közben arra gondolok, hogy minden rendben van, ez csak kellemetlen, de nem veszélyes, ha el tudok aludni, akkor minden rendben lesz. Csak tényleg annyira fárasztó az egész, hogy jó lenne megszabadulni tőle örökre…
Roland | február 17, 2016 11:49

! Roland vagyok 29 éves Sokszor gondoltam már rá hogy irok ide de valahogy eddig nem ment sokszor olvasom a hozzászolásokat ma is igy történt és ugy érzem kiöntöm ami magamba van. Nekem 14 évesen jelentkeztek ezek a tünetek elöször nem tudtam mi ez nagyon rossz volt anyám elvitt orvoshoz és két hónapon át azt mondta minden este hogy a pohár vizembe benne van a gyogyszer persze nem volt benne semmi csak az agyam azt hitte és el is multak a tünetek hála az égnek . Aztán nyolc évre rá újra kezdödött az már rosszabb volt sokkal fél évig tartott három hónap után elmentem orvoshoz felirtak kedélyjavítót amit kapkodtam marokszámra mert nagyon sok rohamom volt az első rohamom zuhanyzás közben volt rettenetes volt éppen készülödtem valahova nagyon rossz volt aztán folyamat jöttek nem tudtam mi ez egy jó darabig az a fél év olyan volt mint a pokol nem tudtam magamat hova tenni életnek nem volt nevezhető aztán felmentel oldalakra és olvasgattam és láttam hogy valakik hány éve vannak ebbe a helyzetbe olyan is volt aki több mint tiz éve bele se tudtam gondolni hogy az milyen lehet nekem egy nap is sok volt ebből az őrületből. Amikor 22 évesen újra kijött rajtam akkor 125 kiló voltam és fél évig tartott és ahogy jött ugy el is ment nem is értettem mekkora csoda ért amikor elmultak a tünetek kimentem az udvarunkba és énekeltem eggyet az egy igazi csoda volt soha nem fogom megérteni fel keltem reggel és nem volt rajtam az a megmagyagyrázhatatlan érzés vagy állapot vége lett hozzáteszem lefogytam 105 kilóra sokat imátkoztam is hogy muljon el mert ez nem volt élet és aztán nyolc évig semmi és ha hiszitek ha nem tegnap este épp kezd vége lenni a műszakomnak hát nem jött egy nyavalyás pánikroham megint nyolc év elteltével nem szedtem be gyogyszert hazajöttem és csak a mennyaszonyomnak meséltem el aki korábban szintén szenvedett ebbe a betegségbe. Ma reggel felkeltem eddig minden oké feljöttem ismét erre az oldalra hogy megnyugodjak amikor beütöm hogy pánikbetegség tünetei hogy lássam hogy szembesüljek vele hogy pánikrohamom volt nem pedig valami szervi bajom van és amikor elolvasom itt a dolgokat valahogy megnyugszom és ugy éreztem leirom ide a történetemet végre kijött és ez most jó érzés és csak abba reménykedem hogy csak megijedtem tegnap és nem jön vissza újra ez az állapot. Mindenkinek kívánom aki ebbe benne van hogy valahogy győzze le és jusson ki ebből a rémálomból.

krisztina | február 20, 2016 14:05

Én kriszta vagyok sajnos Mar 5 Eve küzdōk én. Is a panikkal borzaszto as egesz eletemre kihat.de mégsem voltam hajlandó antidepressants szedni meet utana orok eletedre szedheted nekem sem fog magatol elmulni de bizom benne meet rohadt szar erzes csak as tudja ski åtelte mar! Jobbulast kivanok as osszes hasonlo panokbetegnek mint en is!

Éva | március 9, 2016 23:12

éva vagyok ugyan ebben a cipöben már hàrom honapja 3s nagyon rosz valaki tudna nekem tanàcsot adni

Bazs | február 12, 2016 02:51

! Sajnos engem is utolért ez a fránya kórság.Nálam dohányzás közbeni szédülés óta áll fent ez a dolog,kb.2hónapja.Voltam vizsgálatokon,amin voltam mind negatív,vérnyomás is rendben.Elég gyakran elkap a pánik sajnos,hirtelen jön,mostanában már egyre több helyen,viszont inkább sötétedés után,este felé.Állandóan az jár a fejemben,hogy mindjárt meghalok,kapok egy hirtelen jövő szívinfarktust,és annyi.Volt olyan tünetem is,hogy kb.10 percen keresztül remegett a szám,rázott a hideg,borzasztó volt,ez hálisten mostanában nem jött elő,de viszont új fóbiám a buszra szállás,nem merek felülni a távolsági buszra.Borzalmas miket él át egy pánik beteg.Elszomorító az is,hogy mennyien vagyunk.Mindenkinek sikeres gyógyulást kívánok!

Petra | január 11, 2016 11:14

!
Látom nem vagyok egyedül ezen betegség téren. Jó látni a “meggyógyultam” kommenteket. 3-4 hónapja jelentkezik folyamat ez a dolog. Ilyen gyógyszer olyan gyógyszer. Elmenni szinte sehova nem tudok. Pszichiáternél is voltam, pszichológusnál is ott is jelenkeztek a tünetek. De ha valami tanács érdekelne titeket, a szabad levegő és egy cigi talán segít csillapítani a dolgokat. Igaz, csak tizenhét éves vagyok, járnék iskolába de nem megy. Tartsátok magatokban erőt! Ti most megtettétek velem kommentben.

Kiváltó ok ismeretlen. Mitől félek? Fogalmam sincs.

Gondoltam leírom ezt, lássátok nem csak Ti vagytok. Gyógyulást emberek!

Butor Józsefné | február 10, 2016 15:29

!
Én már harmadszor jártam úgy,hogy igazán nem tudom mi ez? Hátul a lapockám alatt szorító érzés,nehéz légzés,melegség önt el és olyan érzés,mint aki elakar ájulni.Orvosnál még nem voltam.Citromfű teát iszom és valeriannát szedek ilyenkor pár napig.Egyedül élek és ráadásul egy mérges kutyával,ha bármi történne velem senki nem tudna bejönni.Szeirntetek ez pánik betegség?

Kata1986 | január 10, 2016 23:58

! Én is pánikbeteg vagyok 🙁 nyár elején kezdődött hajnalba arra riadtam hogy megmagyarázhatatlan zuhanás érzés kapott el ( ami sajnos azóta is megvan minden éjjel..) és olyannyira remegtem hogy mentőt kellett hívnom a pulzusom 135-re szökött bevittek kórházba leszedáltak majd hazakűldtek. Pszihiáterhez kellett járnom, napi 3,5 frontin annafranil2 parnassan 1…. élő zombi voltam. Hónapról hónapra emelték ezt az adagot mindíg erősebbel. Egy nap meguntam mert már ráment a munkahelyem egyik pillanatról a másikra letettem. Jöttek az elvonási tünetek a poklok poklát éltem át! 1 hét alatt 6 órát tudtam aludni,ügyeleten sírva könyörögtem altatóért!!!! Azóta ha érzem baj van 0,25-ös frontint veszek be de csak egy felet! SedatifPC esténként. Valamint agykontroll Herba tea cukor nelkül és légzésgyakorlatok!!! Esténként mindíg elkap ilyenkor nem merek elaludni,de gyógyszert soha többet!!! Nem voltam önmagam. Ha van valakinek ötlete szívesen fogadom! 🙂 köszii ( e-mail címem: szucskata@vipmail.hu

Evelin23 | január 24, 2016 19:04

! Én is az vagyok/voltam. Tudom milyen nehéz ez, gyógyszerekkel vagy anélkül. Gyógyszerekkel talán eleinte egy kicsit jobb, de én is éltem frontinon kb. másfél évig. Eleinte nem tudtam a kiváltó okot, most már tudom sajnos 🙁 mostanság a munka-egyetem kombó ami kiváltja belőlem. Amit mindenkinek tudok tanácsolni, az az, hogy legyetek sokat olyanok körében akiket szerettek, akikkel biztonságban érzitek magatokat, beszélgessetek sokat ezekkel az emberekkel jó, pozitív dolgokról, próbáljatok meg lazítani, kikapcsolni és ehhez nem feltétlenül kell elmenni bárhova is lehet otthon jókat főzicskézni vagy kinek mi a hobbija én nagyon szeretek rajzolni, színezni. Én sem tudtam még a buszra sem felszállni. Vannak dolgok amiket el lehet kerülni, pl. mindenhova próbálok kocsival menni de vannak dolgok amiket nem lehet, mert a normális élet nélkülözhetetlen részei mint a bevásárlás, kötelező dolgok mint pl. munkahelyi értekezletek, továbbképzések stb. Azoknak az embereknek akik nem éltek át ilyet, nem tudják milyen a pánik, nagyon nehéz megérteniük és elfogadniuk ezért sokszor hallottam már én is, hogy ez mind csak fejben dől el, és ez valamilyen szinten igaz is. ezért én úgy döntöttem, hogy megpróbálom feszegetni a határokat és túllendülni a nehézségeken azzal, hogy olyan helyekre fogok elmenni idén, ahová eddig nem akartam vagy nem mertem. ami nagyon fontos hogy mindig legyen előttetek egy pozitív cél, nekem pl. a diploma, másnak lehet épp elég maga a gyógyulás vagy csak az hogy jobban legyen. drukkolok minden sorstársamnak, hogy át tudjatok lendülni a nehéz időszakokon és egyszer majd vége legyen ennek a “rémálomnak”. 🙂

Erdődi Zoltán | február 2, 2016 21:31

Üdv mindenkinek!

Nálam nagyjából 6 éve kezdődött a dolog. Rögtön a mélyvízbe kerültem 2-3 órás rohamokkal… Először koffein túladagolásra gondoltam, mert akkoriban elég sok kávét illetve energiaitalt fogyasztottam. Aztán amikor abbahagytam a kávézást de a rohamok maradtak, gyanakodni kezdtem… tünetek alapján utána olvastam itt ott és hamar kiderült, hogy mi a helyzet. Később rosszabodott a helyzet, mert a rohamok mellé erőteljes szorongás is társult ami nagyon megehezítette a mindennapjaimat mind a munkahelyem mind a párkapcsolatom szempontjából. Voltam én is pszichológusnál, pszichiáternél, eredménytelen volt minden. Mondjuk azért, mert az volt az első reakció mindenhol, hogy majd ilyen meg olyan gyógyszerekkel kezeljük a problémát, én meg mondtam, hogy abból köszönöm szépen, de nem kérek… Alapvetően nem vagyok a gyógyszerek híve, ebben esetben meg pláne nem! Láttam már leszedált embereket, nem akartam én is olyanná válni… Úgy döntöttem, hogy egyedül fogom túl tenni magam ezen! Rengeteget olvastam a betegségről. Életmódváltásra volt szükségem, legfőképp a táplálkozási szokásaimat illetően. Közben természetesen én is átestem mindenféle orvosi vizsgálaton egyrészt, hogy kizárjak minden lehetséges okozót, másrészt nekem is voltak mellkasi fájdalmaim, ahogy minden pánikosnak. Minden szervem makk egészséges… Akkor persze maradt az agy, mint okozó! 3 év után jelentősen javult az állapotom, köszönhetően az önkontrollnak, a légzésgyakorlatoknak, a táplálkozásnak. De azért még elég rosszul voltam ahhoz, hogy tovább menjek. Hozzá teszem, nem mindennapi dolog váltotta ki nálam a pánikot, de erről itt nem beszélnék. A lényeg. Legvégül egy ismerősöm ajánlott nekem egy kineziológust. Nála végre nem azt éreztem mint a pszicho izéknél, hogy “szedd ezt és adj 10ezer forintot aztán majd a jövő héten is…”, hanem ő tényleg VELEM foglalkozott! Elég volt havi egy alkalom egy órás beszélgetés keretén belül. Ha jól emlékszem ötször voltam nála összesen. A legfontosabb dolgot tanította meg nekem. Mindent te irányítasz!!! Egészen pontosan az agyad… összegezve annyi, hogy egy dolgon kell változtatni és felülkerekedni, mégpedig gondolataink irányításán! Öt kemény évbe telt mire azt mondhattam: rendben vagyok! Gyógyszerek nélkül… Hazudnék ha azt mondanám, hogy 100%-os volt a “gyógyulás” de megszűntek a rohamaim, elmúlt a szorongásom és minden félelmem, szóval élhetővé vált az életem… Nagy segítségemre volt még egyébként a dolog végefelé az is, hogy megismerkedtem egy olyan személlyel, aki mellett önmagamat adhattam, aki megértő és nagyon szeret. Ezek borzasztóan sokat segítettek még! Azóta is együtt vagyunk, van egy csodálatos kislányunk és boldogan élünk! Néha azért előjön még mindig a “mumus”, de mostmár két perc alatt lerendezem. 🙂 Nagyon nehéz, de csak azt tudom mondani, hogy van kiút!!! És higgyétek el, nem más fogja orvosolni problémát, hanem TI magatok! A legfontosabb: ne adjátok fel!!!

Szabó Józsefné | február 3, 2016 09:37

Tisztelt Erdődi Úr ! Végre egy normális megosztás a betegség kezeléséről.Ön nem pénzért tette közzé a tapasztalatait hanem emberségből.Ezért úgy gondolom többünk nevében is hálás köszönet jár !Kívánok Önnek jó egészséget.

Erdődi Zoltán | február 11, 2016 16:43

Igazán nincs ezen mit megköszönni! 🙂 Ha akkoriban lett volna valaki aki hasonló módon tudott volna nekem segíteni, nagyon boldog lettem volna azt gondolom. Ebből kiindulva írtam le ezt a pár sort. És a saját esetemből tanulva tudom, hogy lehet evvel a betegséggel együtt élni teljesértékű életet! Tudom milyen szörnyű ilyenkor “egyedül” lenni… Én is kívánok hasonló jókat Önnek is, és minden sorstársamnak ugyanúgy! 🙂

Királylány | március 25, 2016 08:58

Kedves Zoltán!
Tényleg köszönjük írását.
Már csak azt szeretném megkérdezni, hogy mit ért a táplálkozási szokások változtatásán.
Sokan írták ezt.
Én úgy érzem, helyesen táplálkozom, sajnos nem mozgok annyit mint régen.
Ennek ekkora jelentősége volna a gyógyulásban? Szeretnék meggyógyulni! Segítségét köszönöm.

Bódy Jánosne | május 7, 2016 16:12

! Bocsánat de a lányom is ebbe szenved már legalább 12 éve meg tudnád adni a kineziologus nevét cimét!
Hátha rajta is segitene,mert gyógyszert ő sem akar szedni,sajnos sok mindent ki próbált már most éppen az etkezésén változtat egyébként 32 éves és kb 20 éves korában jött ki ,és ez borzasztó hogy nem tudok segiteni,egyébként párkapcsolatban él ,csak sajnos nem kózlekedik gyalog csak kocsival ,de nem ő vezet!
Ha tudnál segiteni mert én már belebetegettem higy semmi segitség,pedig már sok helyen járt de eredmény semmi!
Kószónöm !Bódyné

Szaszcsii | január 8, 2016 21:39

! 14 eves lany vagyok . panik beteg vagyok mar 3 honapja .. Sajnos abba kellett hagynom miatta a sulit is .. Nem merek kimozdulni sehova . folyton a halaltol felek . … Attol h meghalok. Melkhasi fajdalmak stb. Bar meg nem voltam vizsgalatokon . Jarok dokihoz is . Az elso rohamom a suliba volt . azota is kisért folyamatosan.. Olyan mintha szivinfarktusom lenne es mintha nem kapnék levegőt. Jo lenne hamar kigyogyulni 🙁

Roland | január 9, 2016 15:37

!
Én is hasonló cipőben járok vagy is tünetileg. Nekem a különféle légzésfyakorlatok segítenek valamint törekedni kell arra hogy ne erre fókuszálj 🙂 Én mikor érzem hogy kezd előlyönni felhívóm valamelyik barátom vagy elkezdek játszani a telefonomon hogy eltereljem a gondolataim.

Tumbász Rita | január 17, 2016 12:52

. Én is most estem bele ebbe. De nekem is sokat segít ha lekötöm magam. Pl játék a telefonon. Milyen légző gyakorlatokat csinálsz. ?

Roland | január 18, 2016 20:17

Nekem a legegyszerűbb légzésgyakorlatt használ szájon át mély levegő majd lassan kifújom és közben mondom magamban hogy jobban vagyok.

Kiss Erika | március 18, 2016 22:16

Mikor a harmadik gyermekem született (császárral) majdnem leállt a szívem. Emlékszem, hogy csodálatos érzés volt, puha, meleg, biztonságos. Olvasgass a témában, akik már voltak odaát, azok jó tapasztalatról számolnak be. Nem kell tőle félni!
Èn is pánikbeteg vagyok. 8 éve. Azt vettem észte, hogy a biztonság a fő probléma. Ha kilépek a biztonsági zónámból, akkor jönnek a rohamok. Nekem az otthonom a fő menedékem, és akkor tudok elintézni bármit, ha ott van a lehetőség, hogy bármikor hazamehetek.

Roland | január 6, 2016 11:42

!
Én 24 éves vagyok és elsőnek gyerekoromban jött elő a pánikbetegség, akkoriban esténként jött rám a halálfélelem a sok stressz miatt. Évekkel később elmúlt és évekig nem is jött elő. Tavaly tavasszal sajnos újra előjött ez a szívroham szerű érzés, ezt 0,25mg-os xanaxal és 0,25 frontinnal kb 2 hónap alatt úgymond helyrejöttem. Aztán gyógyszerek mellett is folytatódott na akor betelt a pohár. Önerőmből elmúlt és teljesen jól voltam hónapokig. Tavaly novemberben környékén sajnos újra előjött azóta is küzdők vele. Kis mennyiségben szedtem frontit de már most azt is ígyekszem elhagyni. A rohamok mai napig rámjönnek sajnos de a gyógyszer lehet segít de nem megoldás. Így hogy tudom tavaly tavasz óta hogy önerömből is képes vagyok felállni jobb. Igaz sajnos fogalmam sincs tavasszal hogy sikerült de tudom sikerülni fog. 🙂 Nagyon rossz amikor az ember belekerül ebbe az egészbe de nem lehetetlenség leküzdeni, nagyon nehéz de lehetséges.

Peti | január 2, 2016 22:52

!nekem kb 1,5ève tart ez a nyavaja.többnyire estènkènt jön elő.lègszomj,bal kezem zsibbad,hátam bal oldala fáj onnan sugárzik a karomba, ès a szívbe nyilaló èrzès.minden orvosi vizsgálaton túl vagyok.(kardiológia,neurológia,vèrvètel,nyaki verőèr vizsgálat,pajzsmirigy vizsgálat,tüdő röntgen,fogászat).vègül azt mondta több doki is,hogy ez pánik.járok pszihológushoz.èpp az elöbb hívtam az ügyeletet mert rám jött megint.0,25-ös frontin felèt szoktam ilyenkor szedni,általában az hat is,de most nem.szóval tök jó fej volt az ügyeletes doki.mondta,hogy vegyek be mègegyet+1algót is.lassan remèlem jobb lesz.tartsatok ki,erősek vagytok!

vick | január 7, 2016 21:46

!nekem volt vedd fel velem a kapcsolatot es segitek!

Ati | január 13, 2016 15:46

e mail t írhatok ?

nemesics Gyöngyi | január 14, 2016 00:00

keress fel a Facebookon!

Péter | január 20, 2016 21:49

. Nekem van vezetés közben jön rám mindig. Tudnál nekem segiteni?

Hajdár Boglárka | február 1, 2016 16:03

engem érdekelne hogy neked hogy sikerült ezt az egédz pánikrohamot leküzdened:)
Előre is köszönöm a odat!:)

Lacka | február 18, 2016 02:09

. 46 éves vagyok. Úgy látom sokan vagyunk. Nálam 7 éve kezdődött, Egy elhúzódó családi vita után ami a Nagyanyám és a Szüleim között zajlott, Én voltam az úgynevezett békebíró de elfogyott a türelmem és a rengeteg stressz hatására beleroppantam. Jöttek az álmatlan éjszakák fejfájás szapora szívverés, gyomorideg. Majd egyik reggel nem tudtam felkelni onnantol kemény egy hónap következett, a poklot jártam meg és idegesített az is hogy ott a párom és a fiam akik részesei voltak a leépülésem látványának. Három hónap után felkerestem egy pszichiátert aki megállapította a pánikbetegséget. Tetézte a dolgot az hogy valahol szégyeltem az egészet. Jöttek a gyógyszerek amik javítottak az állapotomon de nem volt az igazi. Elkezdtük kideríteni a szorongásom okait. Visszamentünk a gyerekkorba és kiderítettük hogy 11 évesen egy iskola váltással kezdődtek a szorongásaim. Egy teljesen új környezet új emberek. Mindenkinek meg akartam felelni, önbizalom hiányos lettem tele kissabségi érzésekkel. És ezek végigkísérték az egész életemet. Ezek a dolgok okozták a szorongást a szorongás a szapora szívverést fejfájást stb majd a pánikrohamokat. Egy év elteltéval azt mondtam magamnak Elég volt, nem kell gyógyszer, meg akarok gyógyulni. Nehéz időszak volt. Rájöttem valamire. Amikor kezdődtek a rohamok elkezdtem nem menekülni nem nyugtatgatni magam hanem bele éltem magam, hagytam hogy vigyen magával nem küzdöttem ellene. Tudtam hogy úgy is jön nem tudok mit tenni. És szépen lassan csökkent a rohamok időtartama gyakorisága. Egyre több olyan időszak volt amikor tünetmentes voltam. Ha jött a pánik azt mondogattam, “csináld csak dolgozz rajtam nem félek tőled ha meguntad majd abbahagyod” És lassan működni kezdett. Évente most már csak kétszer háromszor vesz elő tart egy hétig és vége. De most már csak szinte konkrét események váltják ki. Már csak azon kell dolgoznom hogy az önértékelésemet önbizalmamat visszanyerjem azután szerintem teljes életet élek.! Köszönöm hogy meghallgattatok.

Julia | február 10, 2016 18:22

Kedves vick!
En szeretnem veled felvenni a kapcsolatot veled privatban, hogy megoszd velem a tapasztalataidat hogyan sikerult megszabadulnod a paniktol. kerlek irj nekem kisne598@freemal.hu cimre. Koszonom

marietta | február 16, 2016 15:50

nekem 4 eve tart ez a panik betegseg el mult paromal szeretunk volna babat vegre szuletet egy szep kislanyom most 7 honapos de ujbol ramjott a panik betegseg nem merek mennisehova a picivel mert szedulok roszul vok es felek ossze esek mivel regen tobbszor elajultam faj a gyomrom nem tudok enni nekem legnagyobb bajom az h nem merek menni sehova merr roazul vok es nagyin rosz h itt a pici lany es mar nyaron mennk is fog es nem ulhetek bent vepe egesh nap szepen kerlek segits nekem hogy tudnek kigyogyulni 🙁

Fanni | március 8, 2016 18:40

Heló 12vagyok és hiszek a boszorkányokban démonokban fényőrökben azok a fényőrök vigyáznak a boszorkányokra és a leendő fényőrökre.
Baj hogy boszorkány akarok lenni?
Ja és a fényőrök azok azok az emberek akik meghaltak és valami jóra hivatottak!
Baj hogy ebbwn hiszek?
Meg a halál angyalában meg a varázs lényekben… Naj hogy ebben hiszek? És nem kérek trágalmazó üzeneteket!
Bocs a helyes írásért!

Ági | december 27, 2015 18:23

Kedves Réka!

Ezek a dolgok nagyon veszélyesek,jobb ha távol tartod magad tőlük.Ez mind a spiritizmus hatáskörébe tartoznak,amik rossz dolgokat vonzanak be az életedbe.Inkább kezd el olvasni a Bibliát,és imádkozz Istenhez,hogy védjen meg ezektől a dolgoktól.

lilith | december 28, 2015 10:48

! Réka amit te szeretnel veszelyes es hatborzongato. Nem hiszem hogy 12 evesen ezt te komolyan atgondoltad. Van gyakorlatom a dolgokban, es azt kell mondaom hogy ezt megegyszer gondold at vagy tobbszor. Igazabol nem baj hpgy ilyenek erdekelnek es orulok neki! De ne12 evesen.

Sugár | december 28, 2015 15:21

Réka!!

12 éves vagyok és Istenben hiszek és a bibliából tudom ,hogy ezek nagyon veszélyes dolgok! Szerintem nem jó ezzel játszani , akár hány éves az ember!!
Hidd el, jobb ha távol tartod magad ettől!!

Valeria | március 10, 2016 13:36

Lattad a bubajos boszikat?:))

Kozsupné Bodnár Zsuzsanna | december 14, 2015 07:53

Üdvözletem!

Nagyon meg vagyok illetve, kérem adjon valaki tanácsot!
Két gyermekes anyuka vagyok, jelenleg a harmadik babámat várom. Sajnos a most jelentkező és egyre gyakrabban előjövő problémámra nem tudok magyarázatot. Régebben is volt már, hogy előfordult, de ritkán és nem súlyosan. Nem is tudom, mi is ez pontosan, klausztrofóbia, vagy más-e. A mai nap reggelén már eljutottak odáig, hogy nem voltam képes levinni a gyerekeimet suliba, oviba, mert akkora köd van, hogy rámtört a pánik roham. Egy darabig próbáltam leküzdeni, csak a földet néztem, eddig ez bevált, de most nem ment. Egyre jobban azt éreztem, hogy kezdek fulladni, remegni és tudtam, nem fogom tudni ezt az oda-vissza másfél órás utat megtenni, még a gyerek is csak meg fognak ilyesmi, mint a legutóbb is, amikor a nagyon erős széltől jött rám a roham. Szóval a nagy köd, az erős szél, a zuhogó eső, a hó és a köd kombinációját meg aztán ne is említsem.
Önmagában erős, határozott ember vagyok, nem szokásom sem betegeskedni, sem beképzelni magamnak dolgokat, szóval nagyon nem értem én ezt.
Áll ennek valami a hátterében, vagy mi lehet az oka? Mit tegyek, hogy ne legyen súlyosabb? Ezzel nem lehet együtt élni, ettől csak még jobban be lehet kattanni.

Ádám | november 24, 2015 12:47

Üdv! Nekem is ilyen problémám van, nem szeretnék semmit sem túl-részletezni, mert rá gondolni sem akarok már, annyira elegem van. Jelenleg próbálok ötletelni, hogyan ússzam meg újra a gyógyszert, mert kicsit érdekesnek találtam, hogy pont akkor jött elő, mikor abbahagytam a “leszarom” tablettát. Már arra is gondoltam, adok fel egy hirdetést, hogy valaki női nemű akinek esetleg voltak is hasonló gondjai, segítsen valahogy. Tudom hülyén hangzik, de mivel nekem minden “szaröntet” abból indult, hogy menyasszonyom lelépett, így, úgy érzem ez tudná a legjobban elterelni a gondolataimat. Az is nagy gond, hogy barátaim, haverjaim sincsenek, szóval időnként amikor már nagyon sok dolog feltorlódott, egyedül Anyámmal vagyok hajlandó beszélni róla. Az meg nem mindig jó érzés, mivel tudom, hogy neki sem az, amikről beszélek. Ehhez is, hogy ide írjak elég nagy erő kellett, és magam sem tudom minek teszem, és mégis mit várok tőle, de egyszerűen ott tartok, hogy nem érdekel ki mit gondol, mit mond, szeretnék végre saját életet, gyógyszerek nélkül. Egyébként kb. 3 hónapja kezdődött ez a része a dolognak, és azóta is rendszeresen próbálkozok sétálgatni. És, természetesem, tovább fogok, és keresgélni is, hátha látok, vagy eszembe jut valami jó ötlet, hogyan legyek túl ezen az egészen.

EDIT | december 1, 2015 11:17

,én is pánikbeteg vagyok. Először nálam a 20-as éveim alatt jelentkezett.Sokáig voltam tünetmentes, de amint az életemben olyan helyzet áll fenn, amit erömön felülinek érzek azonnal visszajön.Most egy 7 éves kapcsolatom ment tönkre és szép lassan depressziós lettem, lefogytam, állandóan szorongok, de ami a legrosszabb az éjszaka közepén pánikolva ébredek. Ilyenkor úgy érzem, hogy legszivesebben kifutnák a szobából, klausztrofóbiás rohamom van…Szörnyü érzés.Most már szinte minden éjjel visszatér.Nappal a sírás és a depresszió kínoz, éjjel a pánikroham.Frontint szedek, ha rohamomm van, de nem szeretnék rászokni. Az a baj,hogy a fejemmel tisztán tudom az okát, de mégis képtelen vagyok tenni ellene.

Ani | december 25, 2015 12:47

Ádám! Én is hasonló problémával küzdök. Nekem is párkapcsolati problémából alakult ki ez, hasonlóan ahogy te is leírtad. Szeretném megkérdezni hogy sikerült-e valamilyen megoldást találnod erre a dologra. Én is segítségre szorulok.
Szép napot! Linda

Szamóca | március 30, 2016 13:01

az email címem: szamoca4444@gmail.com
Köszönöm szépen!

Mici | november 24, 2015 01:07

Úgy érzem megőrülök

20 éves vagyok és az én rajongásig szeretett édesapám pontosan 2 evvel ezelőtt távozott közülünk rákos betegség következtében. A pánikbetegség nálam idén augusztusban kezdődött egy családi nyaralás alkalmával. Az első igazi pánikroham odáig fajult, hogy az autóban hirtelen elkezdett zsibbadni a jobb karom, persze megijedtem, aztán már az arcom is zsibbadt, szédültem, görcsbe álltak az ujjaim, nem kaptam levegőt… Orvosi kivizsgálás ok eredménye: lelki eredet. Pszichológus. Nekem rengeteget segített az a pár alkalom, amire jártam, megnyugtatott, hogy nem őrültem meg, a történtek fényében ez nem túl meglepő reakciója a testemnek-lelkemnek. Megtanultam relaxálni, megtanultam, hogy még ha kényelmetlennek is érzem, ki kell mennem a házból, aztán másodszor és utána már arra kell gondolni, hogy tegnap is sikerült, ma miért ne sikerülne? Valamint hogy nagyon fontos a türelem, hiszen 2 év eseményei miatt kerültem a helyzetbe, tehát lassan, így nem is fogok egyik napról a másikra kimászni belőle. Mára már mérséklődött a pánikom, valamint nem is mindig jön már elő, mint korábban. Csak folyton emlékeztetem magam, hogy türelem!! 🙂 Elnézést a hosszú sztoriért, de remélem segítettem egy kicsit valakin. ! 🙂

Krisztián | november 17, 2015 19:20

nekem olyan van hogy föleg ha be megyek egy boltba akkor mintha le akarnám nyelni a nyelvem rángatozik de még suli ba is… állandoan napszemcsibe járok mert ugy jobb ha meg ki jutok a levegőre akkor egyböl jobban leszek és elég ilyesztő szerintem ez is pánikbetegség 17éves vagyok mindenkit meg halgatok.

Andi | november 14, 2015 08:57

! Én évekkel ezelőtt voltan pânikbeteg. Most 2 hete megint előjött. Szorít a torkom köhögök meg akarok fulladni és olyan érzésem van hogy feldagad a nyelvem pedig nem. Nagyon rossz érzés. Ilyen érzése volt valakinek. Hogy lehet leküzdeni gyógyszer nélkűl? Ha dud valaki ötletet kérem ìrjon. Köszönöm.

Pelyhe zoltàn | november 22, 2015 21:12

figyelj így kicsit olvas vagy filmezni de a làbadrol soha ne legyen keresztbe mert nem jo vagy ideges ne lègy gondolj jora ès ne vedd figyelembe ès elmulik

Zsóka | november 8, 2015 10:12

!
Èn kb. 21volt, mikor nagymamam halála miatt depressziós lettem, több mint egy év kellett míg helyrejött.. gyógyszerekkel.
A pánikbetegség első rohama tavaly Pünkösdkor volt, majd novemberben egy újabb, mindkettővel orvoshoz kerültem.. mostanra már odajutottam, h Frontint szedek reggel és este, de az enyhe tünetek szinte a nap 24 óràjàban kísértenek!
Próbálok úrrá lenni rajta, h ezek nem valós tünetek, csak az agyam szórakozik velem, néha sikerül, néha nem!
Nagy segítség, h olvastam Ti is ezzel harcoltok.. sok erőt és ötletet merítek belőle!
Köszönöm

Melinda | október 23, 2015 13:23

,
én is kétszer átestem pánikbetegségen..Először hét éve rohamaim voltak,de semmiben nem gátoltak.Majd két éve nagyon durván jött vissza.A lakásból nem mertem elindulni.A gondolatától is rohamom lett.Mivel itthon melózom ez szerencsére nem volt gond.Na de nem tarthatott örökké.Nagyon nehéz volt,de gyógyszer nélkül sikerült kimásznom belőle.Tényleg nagyon nehéz volt,de pár hónap alatt sikerült.Ezt nem akarom soha,hogy évekig gyógyszert szedjek,és ne tudjam elhagyni.

Petra | október 25, 2015 19:37

!

Petra | október 25, 2015 19:42

!Nekem tegnap volt panikroham,ugye korhaz stb…Minden vizsgalat jo volt,igy lelki oka lehet a legszomjamnak,siro gorcs,remeges stb.Semmikeppen sem szeretnek gyogyszert szedni,igy minden olyan megoldas erdekel,ami segithet!Nem tudom,hogy valakinek segitett-e mar a magne b6?Minden valaszt koszonok!

Andrew | október 25, 2015 21:08

Jóga!!! Előbb Hatha, aztán Astanga. Minél előbb hozzákezdesz, annál hamarabb lesz vége a pánikrohamoknak. Hajrá 😉

Pelyhe zoltàn | november 22, 2015 21:18

Csak aonkor közben ràdjőn a roham akkor probàlj gyorsan màsolni gondolkodni ideg alapon van a nyugalom közben nincs előnyben a betegsègnek esélye kilónyi e hasznos akki olvasa ha akarja be tartja ha nen akkor nem
Gockesch Helga | december 7, 2015 15:50

!!! A homeopátiás gyógyszerek kitűnőnek es ra sem lehet szokni,érdemes egy vizsgálaton résztvenni !!! Nekem rengeteget segített .,jobbulást mindenkinek

Máté | december 14, 2015 12:39

Megkerlek meseld el nekem hogy sikerult gyogyszer nelkul? tapalagabianca@yahoo.com

Lili | október 22, 2015 20:31

Mi történik ha frontinra iszok?

Nem is gondoltam, hogy ennyien vagyunk.. Én már 10 éve szenvedek pánikbetegségben, néha depresszió is társul mellé. Sok gyógyszert kipróbáltak rajtam, mire meglett Az antidepresszáns, ami hat és bónuszként mellékhatása sincs. Mellette nyugtató. (Az első pár évben rossz gyógyszert szedettek velem, de ezt most hagyjuk)
Már 2-3x eljött az a pillanat, amikor a dokival megpróbáltuk elhagyni a gyógyszereket. Nyugtatóról könnyebben lejöttem, a gyógyszer volt a baj. Vagy borzalmas elvonási tüneteim voltak, vagy nagyon idegbetegként viselkedtem. Olyan harc volt bennem, hogy fel tudtam volna robbanni. És lefogytam (aminek én örültem, a dokim és a szüleim nem), szabályosan belülről ettem magam. Úgyhogy vissza a szerekre. 🙁
Pár hónapja megint eljutottunk oda, hogy tök jól vagyok, tünetmentesen élek, szokjunk le! Elkezdtem a nyugtató elhagyását (3×1 Rivotril volt az adagom), lementem nullára. Nagyon lassan, negyedek elhagyásával. Aztán jöttek a rohamok újra. Most reggel és délben szedek 1/4-et, de nem az igazi. Rohamok jönnek, tartósan kínoznak, képtelen vagyok lenyugtatni magamat. Pedig tidom, hogy csak az ahyam csinálja. Hiába mondogatom magamnak, hogy minden rendben van, mindjárt jobban leszek, pillanatra jobb, aztán jön egy “löket” és úkra szorít a szívem, melegem van és borzasztó félelem van rajtam.
Nem akarok gyógyszereken élni! Gyereket szeretnék majd (32 évesen már lehetne..), hiába mondják,hogy ezek mellett lehet szülni, nem lesz hatással a gyerekre… Azért én szeretném megadni neki a vegyszermentes kezdést.
Mit kéne tennem szerintetek? Mikor megyek kontrollra úgyis a nyugtató emelése lesz a megoldás. Abban benne vagyok, hogy addig szedjem újra emelten, amíg stabil nem leszek. De le akarok jönni a kemikáliákról! Szabad életet akarok élni!
Van valaki, akinek már sikerült? Pláne hosszabb idő után?
Hogy csinálta?
Köszönöm

Szilárd | október 28, 2015 21:02

Együtt érzek veled. Én is gyógyszerekkel keztem ami nem megoldás
Pláne ha nem tartod be a figyelmeztetéseket.
Elég nehezen szednek le rólla. Esetenként rehabilitácio is szügséges
ha lefoglalod magad és figyelsz az érzelmeidre sikerűl kijönöd belőle.
Csak anyit veszel észre hogy már nincs.

Pelyhe zoltàn | november 22, 2015 21:26

Kedves lila lèvives gyogyszert ne szedj mert anàl jobban nem múlik el nekem sokat irtàl ki ès legyőzhetetlen ès nincsen most kb 6 hónapja tünet mentes vagyok ès nekem sajna kábítószer kővetkeztèben lett de nincs mert meg tanultam kezelni ismerd ki ès utàna nem lesz többet sok sikert szurkolok

Gy | október 31, 2015 07:58

lili! Én is hasonló cipőben jártam mint te! (10év) .Nem akarom szaporítani a karaktereket és elmesélni a tüneteket mert ezt mindenki “”jól tudja aki át élte”.A lényeg és ami nálam bevált az a sport azon belül is a futás lett.illetve szembe mentem a félelmeimmel. Bevásárlás, banki ügyintézés, autóval Direkt a dugóban való ácsorgás stb…… Fontos még a célok kitűzése és annak betartása,nálam ilyen volt a maraton.( 2 maratonon vagyok túl amiből az egyik külföldön volt ezért még Repültem is:))tehát nem hagyni magad a félelmekkel szemben TE vagy aFönök, célok kitűzése , test mozgás, és abba hagyni az önsajnálatot.

Nikolett | november 10, 2015 04:21

! Én hét éve vagyok pánikbeteg, szinte mindennap kijött rajtam.1,5 hónapja járok pszichológushoz meg pszichiáterhez, szedek kedély javitot minden reggel és minden este 1frontint. Én nem mozdultam ki a lakásból hónapok óta aztán egyik héten gondoltam egyet hogy ebből elég és elkezdtem dolgozni. Aztán észre vettem magamon hogy 1 hónapja tünetmentes vagyok. Elmentem pl.áruházban ahova nem mertem és szépen lassan sikerült leküzdenem és elis felejtettem hogy nekem van ilyen betegségem 🙂 természetesen egyenlőre a gyógyszer szedés van még mert szükség van rá. Muszáj hogy próbáld leküzdeni agyban a félelmeidet, csináld az ellenkezőjét mint amit az agyad diktál. Én nagyon súlyos pánikbeteg voltam (vagyok) és úgy érzem lassan túl leszek rajta 🙂

Sunflower | február 2, 2016 20:34

!
Terhesség alatt elmúlik a pánikroham, mert annyi szeritonint és boldogság hormont termel az agy, hogy nem jön elő.
Nekem csak a terhesség után 2 évvel jött vissza.

Mónika | október 14, 2015 21:50

17 éves vagyok,és nyáron kezdődött a pánikrohamom.. egy nagy bevásárlóközpontban voltunk,amikor rámjött a pánikroham,nagyon rosszul voltam,szédültem,reszkettem,nagyon dobogott a szivem,nem birtam az embereket nézni,rájukpillantani sem…egyszóval borzasztó volt.. azóta van gyomoridegem és pánikrohajaim.. azóta félek üzletbe menni(főleg nagy plázába),sok ember közé… hogyan tudnám ezt a félelmet legyőzni? kérem segítsen. köszönöm szépen

XY | október 28, 2015 14:50

Nem szabad elkerülni azokat a helyeket, amitől rettegsz. Oda kell menni. Szembe kell nézni vele. Minnél többször nézünk szembe ezzel a ,,szörnnyel” annál inkább válik majd természetessé és nem fogunk félni tőle.

Viki | szeptember 27, 2015 22:46

. Én is sejtelmeim szerint pánikbeteg vagyok. 14 éves és ma költöztünk. Ez nem az első eset, albérletről albérletre járunk. Azonban most egy szép, igényes körülményű házat kellett ott hagynunk, amit nagyon szerettem. Az első ilyen roham akkor kapott el mikor, meg tudtam biztosan, hogy költözni kell, a másik mikor megláttam ezt a házat ahol lakunk, a harmadik pedig ma. Légszomjam van, alig bírok állni a lábamon, a szívem kalimpál és leizzadok. Lehetséges, hogy csak a költözés miatt van, vagy most már bármikor előjöhetnek ezek a rohamok? Előtte nem volt ilyenben részem, szerintem életem első rohama volt.

Tünde | október 11, 2015 22:44

Viki!

Még nagyon fiatal vagy, azt hiszem a legfontosabb, hogy beszélj a Szüleiddel és ne sajnáljátok rá sem az időt, se a pénzt, hogy meg tudjátok az előidéző okokat.
Én is hasonló szituációban voltam, 22 éves koromig legalább 15-ször költöztünk, ami engem is igen csak megviselt. Most már 38 éves vagyok, ma is pont volt egy pánikrohamom, ezért vetődtem erre az oldalra.

Kívánom, hogy ne legyen többet rohamod, de mindenféleképpen beszélj róla valakivel.

!

Tünde

Viki | március 22, 2016 19:04

Tünde!
Tudom kicsit megkésve, de köszönöm szépen a kedves od. Azóta nem történt újabb pánikroham. Kicsit kiegyensúlyozottabb lett az életem, mint barátok és iskola terén is. Sokkal jobban érzem magam, még beszélni is tudtam erről másokkal. Viszont április végén újabb költözés, egyenlőre nem érzek szorongást és bízok benne, hogy nem is fogok. További szép napot!
Viki

mc99 | szeptember 26, 2015 23:36

Én is pánikbeteg voltam.
Antidepresszáns szépen rendbehozott pár hónap alatt. 2 évig szedtem, 3-ra letettem, most megint szedem, mert – ha nem is olyan erősen – de vissza-visszajött és most már annyi is zavart.
Gyakorlatilag teljesen jól vagyok és nem értem azokat az embereket, akik elutasítják és inkább szenvednek évekig-évtizedekig vagy akár örökké.
Nem múlik el magától véglegesen soha, mindig visszatér egy idő után, ezért gyógyszer nélkül nincs kiút.

Pelyhe zoltàn | november 22, 2015 21:35

Hello kedves baràt èn nekem sikerült akkor neked is probàlj màson gondolkodni mert az itten a baj hogy foglalkozo vele azèrt sziologushoz ne jàrj mert leszàzalèkolnak ès sz nem jo igy hagas ràm olvas figyelem elkeltès kell improbizàlnod sok sikert gyógyulj meg azt kivàncsi ne lègy ideges zoli

Heno | március 19, 2016 10:59

!Megirnád neked mennyi idő után használt az antidepresszáns? Én 2 hete szedem de még semmi 🙁 Köszönöm szépen.

Heno | március 19, 2016 11:02

!Megirnád nekem neked kb.mennyi idő alatt kezdett el használni az antidepresszáns? Én két hete szedem de még sajnos semmi 🙁

Heno | március 19, 2016 11:04

!Mc99 Neked lb.mikor kezdett el hatnii az antidepresszáns? Én -két hete szedem de még sajnos semmi 🙁

Lulu | szeptember 7, 2015 20:58

!
Én kezdem megszokni. Ez valoszinuleg rosszabb, mintha valtoztatni akarnek. Mar olyan futurisztikus a kulso vilag, mindenhol neonfenyek, semmi nem termeszetes.
Mindenhol orakig kell mar sorban allni 6000 nyomtatvanyert, elmenni plázákba… Es elfogadni vadidegenek taszigalasat. Tudom, hogy velem van a baj, de ezt nagyon nehez termeszetesnek elfogadnom, egyszeruen magat a tenyt, hogy ez mar az elethez kötelezo. Mar alig emlekszem amikor ez nem zavart. Azert neha meg kipaszirozom magam valahogyan. De nagyon szomoru vagyok, hogy ennyire beletorodtem.

zuzana szocsova | szeptember 24, 2015 09:22

!!! Nekem ez a panikroham olyan hogy ugy erzem nem kapok rendesen levegot. Nagyon félek tõle most is érzem. Nem tudok tôle aludni. anyukamon es a nagymamamon kivul mindenki azt mondja hogy csak nyafogok. erdekes hogy a nagy

Berni | augusztus 4, 2015 19:17

!
Anno 2006-ban kezdődött a betegségem. Első időkben sűrű “vendég” volt nálam az orvosi ügyelet vagy a mentő. 4 gyereket neveltem akkor egyedül, a kegkisebb másfél éves volt, így a félelem és rettegés még nagyobb volt. 7 év kemény időszak, magas vérnyomás, akut stroke, TIA, stb… De a 7. év vége felé egyre jobb volt. Nyugtató és antidepresszáns hol több, hol kevesebb. 2013-ban kiköltöztünk Németországba és teljesen rendbe jöttem. 2014-ben megszületett a most 14 hónapos kisfiam. 7 és fél hónapig szopizott, rá 2 hétre a pánikom visszajött. Kapcsolódott egy örökös rettegés, hogy történik velem valami. Plusz egy szülés utáni depi. Rettegtem, mert annyi mindent olvastam, hogy anyák bekattantak és bántották a bébit, és iszonyat erős félelmem volt, hogy csak nehogy velem ilyen legyen. Abba végképp beleőrülnék. Próbáltak újra antidepit felírni, de olyan rosszul lettem, hogy a mentő vitt el. A második is hasonló lett, így úgy döntöttem, inkább néha nyugtató, mint a folyamatos gyógyszer. Gyógyszert csak akkor szedek, ha nagyon muszáj, inkább gyógynövény teát iszok, de sajnos az állapot nem tűnik el. Helyzetet nehezíti, hogy nem nagyon van magyarul beszélő pszichiáter, pszichoterapeuta. Pedig nagyon szeretnék végleg megszabadulni a betegségtől. Olyan jó volt 2 évig nélküle. 5 gyerekem van, a pici még kicsi, látnom kell őt is felnőni, de az örökös görcsölés és rosszullétek nagyon tönkre tudja vágni az embert.
Bocsánat, hogy hosszú voltam! Nyugodt estét Mindenkinek!

Tóber Piroska | július 18, 2015 11:57

! Én is erősítem a csapatot 😀 Nekem egy autó baleset után jött elő. Kb.10 éve. Megjártam a pokol összes bugyrát. Mindent kipróbáltam… voltak tünetmentes időszakok,de mindig visszatért. Azért írok most,mert megosztanám veletek hogy nekem most úgy tűnik kezd segíteni az omega3, vagyis a halolaj kapszula. Mióta szedem (lekopogom) nem volt rohamom. Egy próbát meg ér,nem túl drága én Dm-ben vettem 1.000 Ft.volt 60 szemes,1.000mg. Napi kettővel egy hónapig elegendő. Remélem tudtam segíteni, kitartás, elmúlik…

 

Én még csak 15 éves vagyok de tapasztaltam már magamon ezeket a tüneteket. Van mikor haza érek a suliból és elkezdek félni hogy mi van ha valaki akivel épp rosszban vagyok nem tervez-e ellenem terror akciót. Egyszer a buszon véletlenül nekilöktem egy nénit a kapaszkodónak, de nem lett semmi baja, mégis három napig halálfélelmem volt hogy nem lett-e belső sérülése a néninek mert ha igen akkor inzétetbe zárnak.

Zsanett | május 18, 2015 09:35

Jó napot!!2 éve szenvedek pánikbetegségben!jártam vele doktorhoz is írt fel kedély javítót meg nyugtatót!de sajnos nem tudom leküzdeni a rohamokat!!mikor rám jön a roham hányingerem van,öklendezem,szorongok,szédelgek,remegek,rám tör a sírás és megy a hasam….:( sajnos ez bárhol rám jöhet 🙁 manapság egyre többször rám jön ismét a pánikroham..:( kérem segítségeteket meg szeretnék gyógyulni nem akarom ezt a betegséget és tovább szenvedni!!

Ildiko lévai | július 4, 2015 17:56

Van segítség, természetes készítményekkel, ha tehetitek akkor ne nyúljatok antidepresszánsokhoz.

Kinek írnak fel rivotrilt?

Nekem januárba kezdődött. Még pedig egy nagy csalódás ért.. Egy jo barátom át vert. Ezt most nem szeretném részletezni a lényeg hogy akkor volt elöször hogy rosszul lettem le vert a víz szédültem szorongást éreztem és pontosan ilyen gondolatok járnak a fejembe. Nem merek ki menni az utcára. Nem merek iskolába járni mert mindig attol félek higy mikor jön rám ismét. Anyátol és barátomtol alig tudok elszakadni mindig azt akarom hogy legyenek ott velem. Ùgy fogom fel hogy el fog múlni mert erős vagyok és le fogom küzdeni.. Orvoshoz még nem fordultam de ma elhatároztam hogy segitséget kérek hogy minnél hamarabb tul tegyem magam! Sajnos már ott tartok hogy semmi értelmét nem látom.. Az életemnek. 0-24be rettegnem kell.. Hogy mikor jön rám ismét és ha rámjön akkor meddig tart mikor mulik el .. Komolyabb lessz-e. Félek .. Ès ki utar keresek minnél hamarabb 16éves vagyok! Erre megy el a gyerekkorom.! Nem szeretnék gyogyszerhez nyúlni de minnél hamarabb teljes életet szeretnék élni.. Ès ha ez kell ahoz akkor gyogyszert fogok szedni. Kérem segitsenek legyőni gyogyszer nélkül!

Szandra | április 21, 2015 19:55

Dzsenifer !

Teljesen ugyan így éltem meg utcára sem mertem kilépni egyedül . 20 éves vagyok ha van kedved írj az e-malcimemre megosztom veled hogy nekem mik segítettek .

Katica | május 24, 2015 17:43

nekem is elküldöd a módszered mert érdekelne minden megoldás. Köszi

szabo timea | április 28, 2015 11:25

Dzsenifer.En is panik betegseggel kuzdok.Eleinte en is ugy alltam a dologhoz, hogy nem szeretnek gyogyszert szedni mivel csak 22 eves vagyok.nekem fel eve tart, mondjuk sok rossz dolog ert az eletben es ennek hatasara.de azota szakorvoshoz fordulta kb 2 hete nem mondom hogy most minden tokeletes de ennek ido kell.fel evig en is hitegettem magam, hogy jobb lesz de semmi nem valtozott, szeerintem keres fel egy szakorvost mert szukseg van ra hogy at segitsen ezen.mert felesleges az idot vesztegetned mert igy nem lehet teljes eletet elni.

szabo timea | április 29, 2015 18:37

Üdv sajnos évek óta megkeseriti az életem a pànik betegség. Àltalàban boltokban idegen zàrtabb helyeken tör ràm a félelem. Attól félek mi lesz ha hànyni fogok màsok elött s ez milyen szégyen lesz. Elég súlyos màr mindenre kihat. Sosem volt még ilyen mégis ha belekerülök a szituàcióba elszorul a gyomrom s menekülni akarok. Emiatt nem merek buszra se ülni évek óta . egyébként is utazàsi beteg vagyok kiskorom óta s még ez is ràjött. Nagyon szeretnék ebböl kigyógyulni mert dolgozni se tudok emiatt elmenni hogyan segithetnék magamon ? 🙁

terapeuta | április 10, 2015 15:25

Kedves dina! Ez egy összetett tünetcsoport, aminek az elmulasztására egy rövid üzenetben nem tudok komoly tanácsot adni. Ha jónak látja, keressen meg emailben, hogy megbeszéljük a részleteket és az ajánlott gyógyulási tervet.

Andi | november 14, 2015 08:53

Üdvözlöm Andi vagyok. Engem is érdekelnének a lehetőségek a gyogyulàsra. !

ritarita | március 11, 2015 08:34

EN a jogositvanyra szeretnek szert tenni.de ahogy kozeledik a vizsga ideje akkor tapasztalom a panik tuneteit es nem tudom kezelni le allitani,mar ketszer lemondtam a vizsga idopontot annyira felek,vezetesi orak elott is jonnek,es utana is.minden tunet jelen van mar sirok is szoval nemtudom hogy vegzem el,mit tehetnek/nics akivel megbeszeljem sem,,,lehet ez a problema,,,

admin | március 12, 2015 09:10

Látatlanban ennyi infó alapján nehéz véleményt mondani, de valószínűsíthető, hogy ez NEM pánikbetegség, hanem egy fokozott vizsgadrukk. A pánikbetegre általában indokolatlanul, látható veszély nélkül tör rá a roham, Ön viszont egy reális dologtól fél, attól, hogy nem sikerül a vizsga. Meglehet, hogy inkább csak alaposabb felkészülésre lenne szükség, ez talán meghozná az önbizalmát is. Gondoljon bele abba is: ha a vizsgától való félelem ennyire kiborítja, akkor vajon kocsiban ülve hogyan tudna kezelni egy éles közlekedési veszélyhelyzetet?

Gabyca | szeptember 9, 2015 14:51

Én is ebben a cipőben jártam,3szor buktam meg a forgalmi vizsgán,a 4.sikerült és az nagyon fel dobott!Lassan egy éve kezelnek homeopátiával,havi adagokat kapsz melette pedig napi golyókat is szedsz ha szükség van rá,nekem már sokat segített,próbáld meg ha gondolod,de a lényeg ,hogy higgy a gyógyulásban!Tudom ,hogy nagyon nehéz de muszáj hinni benne!Remélem tudtam segíteni ☺

Lujza | március 6, 2015 16:03

Én is ettöl szenvedek ez borzasztó rossz.Dr.nöm frontint irt napi kettőt.Màr ott tartok sehovà nem merek menni nehogy rosszul legyek.Ha fàj valamim mindjàrt halàlfélelmem van.Ez borzasztó ,A légzés tehnika jo.Meg a folyamatos takaritàs hogy ne gondoljak rà.Sajnàlok mindenkit aki ettől szenved.

 

Legutóbbi hozzászólások

Ódorné Pintér Andrea – A pánikroham leküzdése
Éva – A pánikroham leküzdése
Kory – A pánikroham leküzdése
Simon Kitti – A pánikbetegség leküzdése

Pánikroham leküzdése, öngyógyítása.

Frontin. Rivotril. Rexitin. Szívidegesség. Szorongás

Az Agorafóbia öngyógyítása

– az agorafóbia mint a pánikbetegség specilis, krónikus formája

Pánik betegség leküzdése – Hogyan?

Tartós tünetmentességet és végső gyógyulást a pszichoterapeuta és a páciens közös erőfeszítése eredményezhet azoknak a viselkedésterápiás gyakorlatok és tanulási folyamatoknak a során, amelyekre programunk keretében kerül sor a beteg számára legmegfelelőbb időzítéssel.
Ki tekinthető pánikbetegnek Alapvetően az, akinek erős félelemérzettel járó visszatérő pánikrohamai vannak.
Mi az agoraphobia? Az agorafóbia félelemtől való félelem: a beteg minden helyzettől retteg, amely szerinte pánikrohammal fenyegeti. Az agorafóbia jelentése, tünetek és kezelés

Kognitív viselkedésterápia

A pánik kognitív elmélete szerint a szorongásos és fóbiás jellegű betegségek mögött nem állnak szervi károsodások, hanem az emberi agy és gondolkodás belső ellentmondásaiból fakadnak, így terápiás gyakorló tréningekkel gyógyszeres kezelés nélkül is leküzdhetők a panaszok és elérhető a teljes gyógyulás.

A pánikbetegség öngyógyítása

A kognitív pánik és agorafóbia leküzdése. A pánikbetegség terápiás kezelése, viselkedészavar és szorongás gyógyítása Budapesten.

Pánikroham leküzdése – keresőoptimalizálás és pánikbetegség öngyógyítása Budapest, pánik tünetei, kezelés, agorafóbia, pszichoterápia budapest, tanult viselkedészavar, kognitív pszichológia